"Azt megemészteni, hogy amire 4 évet készültem, füstté lesz, embert próbáló feladat volt."

A koronavírus-járvány óriási csapást mért a sportvilágra is: számos esemény mellett a 2020-as tokiói nyári olimpiát is elhalasztották. Társoldalunk, a woohoo.hu az olimpiai, világ- és Európa-bajnok kardvívóval, Szilágyi Áronnal készített interjút a kialakult helyzetről. Ezt most változtatások nélkül közöljük. 
 

– Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy egyszer majd szeretnél indulni az olimpián?

– A kezdetek kezdetétől áhítattal figyeltem, csodáltam a Vasas Pasaréti úti vívótermében a „nagyokat”: Ferjancsik Domonkost, Nemcsik Zsoltot és Lengyel Balázst, akik olimpiát megjárt, válogatott vívók voltak. Olyan szerettem volna lenni, mint ők.

– Emlékszel arra a pillanatra, amikor igazán fel tudtad fogni, hogy kijutottál az olimpiára (is)?

– 18 évesen vettem részt életem első Olimpiáján, 2008-ban. Emlékszem arra a pillanatra, amikor az akkori szövetségi kapitány, Nébald György leültetett minket egy Las Vegas-i GP verseny után, hogy kihirdesse az utazó csapatot. Napokig lebegtem az örömtől, hogy a kvartett tagja és egyben egyéni induló lehetek.

– Elárulsz nekünk néhány kulisszatitkot az olimpiáról, amire laikusként nem is gondolnánk?

– Sportolóként nincs ahhoz fogható élmény, mint az ötkarikás játékok: 10.000 élsportoló költözik be a faluba és tölti azt meg élettel. Amerre a szem ellát világbajnokok, sztárok, legendák járnak-kelnek. Persze ehhez egy komoly infrastruktúra szükséges! Például a falu melletti buszmegállóban sűrűbben közlekednek a járatok, mint a Keletiben. Elő is fordult, hogy rossz járműre szálltunk…

Fotó: Ian Walton/Getty Images

– Hogyan képzelhetjük el kívülállóként az olimpia atmoszféráját?

– Egyik reggel kávézgattam a teraszon Rióban és észrevettem, hogy valaki egészen ügyesen ütöget az alattunk lévő teniszpályán.

"Jobban fókuszáltam és láttam, hogy Novak Djokovic az. Rövid ideig elnézegettem, majd elindultam edzésre. Az első szembejövő csapat a jamaicai atlétáké volt, élükön Usain Bolttal, ő zenét hallgatott, és kizökkenthetetlenül bámulta az aszfaltot maga előtt."

Amíg elértünk a buszmegállóig, találkoztunk pár vízilabdázó olimpiai bajnokkal, más nemzetek vívóival és láttuk Rafael Nadalt is beszélgetni egy-két lelkes rajongójával (gondolom szintén világbajnok sportolók lehettek). Nagyjából ilyen az olimpia atmoszférája.

Fotó: Dean Mouhtaropoulos/Getty Images

– Változtattál a felkészülési terveiden a 2020-as olimpia elhalasztása miatt?

– Teljes mértékben. Mivel nincs verseny, jelenleg felkészülés sincs – de ez nem jelenti azt, hogy nem edzek. Ugyanakkor a téthelyzet okozta motiváció elengedhetetlen ahhoz, hogy mindent beleadva, a legapróbb részletekig odafigyelve végezzem a feladatom. Az új időponttal egy új versenyt írtak ki, amire a jövő évben indul a felkészülésem.

– Azt nyilatkoztad, hogy az olimpia elhalasztása olyan, mint egy gyászidőszak. Hogyan tud egy sportoló mentálisan megküzdeni ezzel a helyzettel?

– A felkészülés derekán egyik pillanatról a másikra kényszerpihenőre vonulni, és megélni azt, hogy amire 4 évet készültem, füstté lesz, embert próbáló feladat volt. Az tartotta bennem a lelket, hogy a játékokat nem törölték, csak halasztották egy évvel. A célom továbbra sem változott, Tokióban egyéniben és csapatban is meg szeretném mutatni, mit tudok. Ha erre nem idén, hanem jövő júliusban lesz lehetőségem, ám legyen.

Az, hogy Szilágyi Áron miként élte meg a karantént, és mit tervez az olimpia után, kiderül a cikk további részéből. Folytatás itt.
 

Borítókép: Devin Manky/Getty Images