Az őrült spanyol – Akik hiányoznak a Forma 1-ből, 10. rész

Be kell vallanom, hogy a sorozatunk pilótái közül Pedro de la Rosa a személyes kedvencem. Az egész 1999-ben kezdődött, amikor megunva a Schumacher-Hakkinen párbajt, barátommal a két Arrows-nak kezdtünk szurkolni vadul. Az igazi indokra már nem emlékszem, meglehet, azért volt a nagy szimpátia, mert ha egy rajtnál két autó ragadt be, nagy valószínűséggel spanyol barátunk, és haverja, a méltán emlékezetes Takagi kászálódot ki a járműből, ha egy autó le illetve felrobbant, akkor is számíthattunk az Arrows csodakettősére.

Később a szimpátia majdhogynem rajongássá nőtt, amikor rájöttem, hogy barcelonai barátunk igenis kiváló autóversenyző, ezt csak fokozta egy személyes találkozás élménye a Hungaroroingen, amikor de la Rosa pályafutása legjobb eredményét elérve a dobogó második fokára állhatott. Elmondása szerint imádja Magyarországot, és miután meggyőződött arról, hogy hazánk gyakorlatilag egyetlen Pedro de la Rosa-rajongójával hozta össze a sors (ez vagyok én), boldogan távozhattam egy aláírt sapkával.

Pedro Martínez de la Rosa 1971. február 24-én született Barcelonában, jelenleg a McLaren Formula–1-es csapat tesztpilótája.

86 nagydíjon vett részt, először 1999. március 7-én. Azon nagyon kevés pilóta közé tartozik, aki élete első futamán már pontot szerzett. Összesen 6 bajnoki pontot szerzett a régi pontozási rendszerben, majd az új számítási rend szerint további huszonkettőt.

Sok pályatársától eltérően de la Rosa pályafutását európai rádióirányítású autóversenyben kezdte. 1983 és 1987 között kétszer lett ennek a sorozatnak a bajnoka. Ezt követően elkezdett kartingozni, amiben 1988-ban kezdett el versenyezni. 1989-ben a Spanyol Formula Fiat Uno csapatához, akikkel 1989-ben megszerezte a bajnoki címet.

1990-ben de la Rosa a spanyol Formula Ford 1600 sorozathoz csatlakozott, ahol ebben az évben bajnok lett. Szintén részt vett a Brit Formula Renault versenybe is, ahol hat futam alatt két alkalommal léphetett dobogóra. 1991-ben a spanyol Formula Renault szériában három dobogós helyezéssel negyedik helyen zárta a viadalt. 1992-ben mind az európai, mind a brit Formula Renault sorozatnak is a ő lett a bajnoka. Bár a következő két évben nem ért el nagy eredményt, 1995-ben a japán Formula 3 sorozatot megnyerte, s a Macau Nagydíjon harmadik helyen ért célba. 1996-ban Pedro mind a Formula Nippon F3000, mind az All Japan GT Bajnokságban a nyolcadik helyen végzett. Később mindkét futamot megnyerte.

1998-ban csatlakozott de la Rosa az utazó cirkuszhoz, ahol a Jordan csapat tesztpilótája volt. 1999-ben az Arrowshoz szerződött, ahol első futamán megszerezte ebben a sorozatban az első pontját. 2000-ben javított teljesítményén, s mind a hockenheimi pályán, mind a Nürburgringen pontot szerzett. A 2001-es év elején a Prost csapat tesztpilótája lett, innen azonban – Alain Prost által nehezményezve – hamarosan továbbállt a a Jaguarhoz. Kétéves szerződése értelmében egy év tesztpilótáskodás után lépett volna elő versenyzővé. Luciano Burti azonban négy verseny után távozott, így de la Rosa már a Spanyol Nagydíjon rajthoz állhatott. Versenyzőként sok problémája volt csapattársával, Eddie Irvine-nal. 2001-ben szerzett 3 pontot, de a következő idényben nem ért el pontot érő helyet. Emiatt 2003-ban a visszavonuló Irvine-nal együtt elbocsátották.

A McLaren tesztpilótája lett, majd 2005-ben Juan Pablo Montoya vállsérülése miatt ő vezette a csapat egyik kocsiját a bahreini nagydíjon. Egyetlen leggyorsabb körét ezen a versenyen teljesítette.

2006. július 11-én-én bejelentették, hogy de la Rosa veheti át a megüresedett autót, ami Montoya amerikai NASCAR-ba történő távozása miatt maradt vezető nélkül. A 2006-os magyar nagydíjon Jenson Button után másodikként ért célba; életében először állhatott dobogóra. Az elején még kérdéses volt, hogy a szezon végéig marad-e, de néhány sikeres versenyzést követően kétség sem fért hozzá.

Hosszú találgatásokat követően kiderült, hogy Fernando Alonso mellett Lewis Hamiltoné lesz a másik autó. 2005-ben, mikor nem kellett versenyeznie, a spanyol Telecinco szakkommentátora volt. 2007-től a McLaren tesztpilótája. 2010-ben a Sauber versenyzőjeként tért vissza, a McLaren tesztpilótai állását hagyta maga mögött a versenyzés kedvéért. Csapattársa Kobajasi Kamui lett.

Bahreinben hidraulikai problémák miatt kiesett, de a következő nagydíjon (Ausztrál GP) már a 12. helyen végzett. Ezután négy futamon nem tudott célba érni, mivel különböző problémák hátráltatták. Törökországban a jó eredménynek számító 11. helyen végzett, és épp hogy lecsúszott a pontszerzésről, míg Kanadában ismét feladni kényszerült a futamot motorhiba okán. Az Európai Nagydíjon 12. lett. Ezután a Brit és a Német Nagydíjon is korán búcsúzott, ismét kiesett. A Formula–1 Magyar Nagydíjon remekelt, és nagyszerű teljesítményével a 7. helyen látta meg a kockás zászlót, 6 pontot szerezve. A nyári szünetet követően a Belgiumban a 12. lett, két héttel később az Olasz Nagydíjon a 14. helyen végzett. Pár nappal a futam után a BMW Sauber-Ferrari bejelentette, hogy Nick Heidfeldet ülteti be a Szingapúri Nagydíjtól a szezon végéig.

2011 márciusában bejelentették, hogy visszatért tesztpilótának a McLarenhez. Júniusban a formula 1 történetének leghosszabb versenyén, a katasztrófa sújtotta Kanadai nagydíjon a 12. helyen ért célba, immár a Sauber-Ferrari színeiben.