Az MLS-nek még sok Beckham és Henry kellene
A futballvállalkozások üzleti szempontból kétségtelenül fejlődnek, de még a sportág vezetői is elismerik: hosszú idő lesz, amíg utolérhetik az Egyesült Államok legnépszerűbb profi ligáit.
Az 1993-ban alapított, első bajnokságát pedig 1996-ban indító Major League Soccer (MLS) sokáig rendkívül veszteséges vállalkozás volt. Az európai labdarúgás, vagy ahogyan az Egyesült Államokban nevezik, a soccer népszerűsége meg sem közelítette a többi profi csapatsportágét (legyen szó az amerikaifutballról, a baseballról, a kosárlabdáról vagy a jégkorongról).
Míg a futball a világ minden részén remek üzlet, addig az MLS az első nyolc évben 350 millió dolláros veszteséget könyvelhetett el. A mélypontot alighanem a 2002-es esztendő jelentette, amikor a liga 12 csapata közül kettő (a Miami Fusion és a Tampa Bay Mutiny) is megszűnt, a nézőszám pedig folyamatosan csökkent.
Nyitottak az európai modell felé
Úgy tűnt, hogy a labdarúgással összeegyeztethetetlen az amerikai bajnoki modell. Utóbbi azt jelenti, hogy az egész bajnokság egyetlen vállalkozás: a csapatokat a liga irányítja, a játékosok nem a klubokkal, hanem az MLS-szel kötnek szerződést, és a bevételeket is központilag osztják szét. A kluboknak ugyan külön tulajdonosaik vannak, akik azonban nem rendelkeznek túl sok joggal, annak ellenére sem, hogy volt időszak, amikor hat egyesület is ugyanahhoz a céghez tartozott.
Az MLS-ben is létezik a fizetési sapka intézménye, azaz a klubok csak meghatározott összeget költhetnek a játékosok bérére, ami miatt a külföldi sztároknak eszük ágában sem volt az USA-ba igazolni, csak néhány levezető klasszis szerződött Amerikába. Megfordult az MLS-ben Hriszto Sztoicskov vagy Lothar Matthäus is, de jelenlétük nem keltette fel az átlag amerikai érdeklődését, hiszen mindketten túl voltak pályafutásuk csúcsán.
A liga vezetősége így inkább megpróbált közelíteni az európai modell felé. 2007-ben bevezették a Beckham-szabályt (amelynek elnevezése egyébként "kiválasztott játékos-szabály"), amely arra ad lehetőséget, hogy klubonként egy játékos esetében csak 400 ezer dollárt vesznek figyelembe a fizetési sapkánál, az e feletti összeget nem, vagyis a legnagyobb sztárok olyan fizetést kaphatnak, mint egy európai klubnál.
Ugyanettől az esztendőtől engedélyezték a klubok számára, hogy egyéni mezszponzort keressenek, miközben több egyesület is igyekezett saját, kifejezetten labdarúgásra alkalmas stadiont építeni. A televíziós bevételek is 2007-től lettek jelentősek: korábban az is előfordult, hogy a liga fizetett a tévétársaságoknak azért, hogy közvetítsék a meccseket, azóta azonban az MLS évi 30 millió dolláros bevételhez jut ebből a forrásból, és minden egyes találkozót közvetítenek.
Beckham pozitív üzleti hatása
A folyamat tehát beindult, de meglehetősen lassan. Az MLS komisszárja, Don Garber 2006-ban még azt nyilatkozta: 2010-re a liga csapatai nyereségesek lesznek. Ehhez képest a 2008-as évben csak három egyesület termelt profitot (Los Angeles Galaxy, Toronto FC és Dallas FC), tavaly pedig mindössze két klub mondhatta el magáról, hogy nem volt veszteséges: a Seattle Sounders és a Toronto.
A Galaxy Garber szerint csak azért nem volt nyereséges, mert Beckham mindössze 11 bajnokin szerepelt, és csak a bajnokság közben csatlakozott a gárdához, miután kiharcolta, hogy az európai szezon végéig maradhasson a Milanban.
Az angol szupersztár megszerzése összességében mindenképpen kedvező hatással volt az MLS-re, és ő volt az első, nemzetközileg elismert, nem amerikai játékos, akinek leigazolása üzleti szempontból is megérte. A Beckham nevével ellátott különböző ajándéktárgyak eladásából is hatalmas összeg folyt be (már hivatalos bemutatása előtt 250 ezer mezt adtak el), a televíziós jogdíjak is jelentősen nőttek (elég, ha csak arra gondolunk, hogy Beckham bemutatkozó mérkőzése, a Chelsea elleni barátságos összecsapás új nézettségi rekordot hozott), és természetesen a Galaxy nézőszáma is jelentősen nőtt. A 2007. augusztus 18-i, New York Red Bulls elleni találkozón 66 237 néző volt a Giants Stadiumban, ami új alapszakasz-rekordot jelentett az MLS történetében.
Ennek ellenére egészen mostanáig, Thierry Henry érkezéséig nem sikerült hasonló kaliberű játékost átcsábítani, és az MLS a fizetéseket tekintve továbbra is jelentősen elmarad az európai ligáktól. A tavalyi adatok szerint az évi átlagfizetés az MLS-ben 147 693 dollár – ebbe azonban a Beckham-szabály alá tartozó játékosokat is beleszámolták. Ha őket kivesszük, az átlagfizetés már csak 103 389 dollár (Beckham egymaga évi 6,5 millió dollárt keres, ami alaposan felviszi az átlagot), és a statisztikák szerint a 322 játékos közül 77-en 35 ezer dollárnál kevesebbet kapnak. Ehhez képest az angol Premier League-ben egy 2006-os adat szerint az átlagfizetés évi 767 ezer font volt, ez napjainkban már egymillió fölé nőtt.
Emelkedő nézőszám és népszerűség
Az MLS vezetői azonban továbbra is rendkívül optimisták, és az idei adatok erre okot is adnak. Az átlagnézőszám ugyanis a tavalyi esztendőhöz képest majd kilenc százalékkal emelkedett: 2009-ben július 18-ig átlagosan 15 150-en mentek ki a mérkőzésekre, addig idén 16 481-en váltottak jegyet. Még érdekesebb a helyzet, ha az MLS adatait a többi profi ligával vetjük össze: a foci ugyan a legalacsonyabb látogatottsággal rendelkezik, de az NBA-től és az NHL-től is kevesebb, mint ezer fővel marad el.
Ha figyelembe vesszük a stadionok, illetve sportcsarnokok befogadóképességét, akkor azt az eredményt kapjuk, hogy kihasználtságban az MLS megelőzi a MLB-t: a stadionok 64,77 százalékban telnek meg, míg a baseballban ugyanez az arány 64,07 százalékos.
A televíziós nézettségi adatok is egyre jobbak. A világbajnokságot közvetítő ESPN (az MLS mérkőzéseit is ez a csatorna adja) a korábbinál sokkal nagyobb összeget költött a sportág népszerűsítésére, és ennek köszönhetően sokkal többen is nézték a vébé találkozóit. Az Egyesült Államok-Ghána nyolcaddöntőnek 19,4 millió nézője volt, a döntőt pedig 24,3 millióan látták. Tavaly a baseball-liga, az MLB döntőjét 22,3 millióan, az NHL mindent eldöntő mérkőzését pedig mindössze 8,3 millióan nézték a mérések szerint. Mindez arra utal, hogy a labdarúgás egyre több embert érdekel.
"Azt kell elérnünk, hogy átcsábítsuk az MLS-be azokat a drukkereket, akik megnézték a válogatott meccseit a vébén" – mondta az amerikai szövetség elnöke, Sunil Gulati, aki azonban tisztában van azzal, hogy ehhez idő kell. "Az MLS nem akar NFL vagy MLB lenni. Ezeknek a sportágaknak óriási tradíciójuk van az országban, aminek a megszerzéséhez idő kell" – jelentette ki.
A Beckhamhez és Henryhoz hasonló, pályafutásuk csúcsán már túljutott, ám még mindig klasszisnak számító és komoly érdeklődést kiváltó futballisták megszerzése pedig a szakértők szerint is fontos. "Az amerikaiak szeretik azt érezni, hogy a legjobb bajnokságot látják, és ehhez kellenek a nagy nevek. Éppen ezért az MLS-nek szüksége van az ilyen típusú játékosokra" – fejtette ki a Sports Illustrated szakírója, Jen Chang, aki úgy véli, hogy az MLS jó úton halad.
"Nem tartom valószínűnek, hogy a soccer valaha is utoléri népszerűségben az NFL-t, az MLB-t és az NBA-t, de az mindenképpen elérhető, hogy az MLS-t egy szinten emlegessék velük, és az NHL népszerűségét meg is előzheti".
