Az év focicsodája a küszöbön áll Európában

Az APOEL Nicosiáról mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy a semmiből vált a ciprusi klubfutball zászlóshajójává.

 

A kék-sárga klubot 1926-ban alapították, tagja volt a ciprusi bajnokság alapító csapatainak, mindazonáltal az ország legeredményesebb futballklubja 21 bajnoki címmel, 19 kupagyőzelemmel és 12 Szuperkupa-sikerrel.

 

Az európai kupaporondon a KEK 1963-64-es kiírásában debütált első ciprusi klubként. Az első fordulót sikerrel is vette, kettős győzelemmel búcsúztatva a norvég SK Gjøvik-Lyn csapatát (6-0, 1-0), a következő körben azonban a későbbi végső győztes Sporting megálljt parancsolt a ciprusi klubnak, ráadásul története legnagyobb különbségű európai kupavereségét mérte a szigetországiakra (16-1). 

 

 

Az 1986-1987-es idényben a BEK-ben indult a csapat, a második fordulóban ismét történelmi esemény részese lett a gárda, hiszen a Besiktassal nézett szembe. Ekkor fordult elő első ízben, hogy török és ciprusi együttes játszott egymással európai kupában. Azaz csak játszott volna, hiszen a ciprusi kormány nem engedte pályára lépni az APOEL-t, amiért az UEFA két évre eltiltotta az európai kupáktól a nicosiaiakat, ám a büntetést később egy évre mérsékelték. 

 

Hosszú szünet után a 2002-2003-as idényben egy nagy meneteléssel tért vissza az európai futballtérképre az APOEL, amely a BL-ben a harmadik selejtezőkörben vérzett el az AEK Athénnal szemben, majd az UEFA-kupában még ment két fordulót, itt a Hertha BSC állta útját. 

 

A 2009-201-es szezon hozta meg az addigi legnagyobb sikert a klub számára az európai kupaporondon, miután az FC Köbenhavn-t búcsúztatva bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe. A sors azonban nem volt kegyes a kiscsapattal, hiszen a Chelsea, Porto, Atlético Madrid trió mellé sorsolták be a D csoportba. Bár a gárda három ponttal, győzelem nélkül az utolsó helyen végzett a kvartettben, egyáltalán nem vallott szégyent, hiszen az Atléticotól nem kapott ki, és a Stamford Bridge-en elért 2-2-es döntetlen is komoly bravúrnak számított. 

 

 

Az igazi áttörést azonban a 2011-2012-es szezon hozta el az APOEL számára, sőt, kis túlzással idén a BL kapcsán mindenki a ciprusi csodáról beszél. Merthogy a nicosiai gárda a Skenderbeu, a Slovan Bratislava és a Wisla Krakkó testén át nemcsak bejutott a csoportkörbe, de ott négy fordulót követően veretlenül, nyolc ponttal vezeti a G csoportot a Zenit, a tavalyi Európa Liga-győztes FC Porto és a Sahtar Donyeck előtt. Ráadásul a szigetlakók nem kis bravúrokat mutattak be eddig. Rögtön az első játéknapon megszerezte története első sikerét a csapat a BL csoportkörében, amikor hátrányból fordítva verte meg hazai pályán 2-1-re a Zenitet, és azonnal élre állt a csoportban. 

 

 

A ciprusiaknak annyira megtetszett a "magaslati levegő", hogy nem is akartak másfajtát szívni, ezért a következő körben egy 1-1-es döntetlennel távoztak a Sahtar otthonából, és maradtak a kvartett élén. 

 

 

A harmadik fordulóban aztán minden eddiginél keményebb erőpróba várt az APOEL-re, amelynek a sárkány barlangjában volt jelenése, hiszen a Porto otthonába látogatott. A különböző európai szaklapok amolyan "országos egyes"-ként aposztrofálták az összecsapást a meccs előtt, a ciprusi törpe azonban rácáfolt a szakértők véleményére, és 1-1-es bravúrdöntetlennel tért haza, és továbbra is maradt a táblázat első helyén. 

 

 

A negyedik fordulóban aztán még ezt is überelni tudta a szerb Ivan Jovanovic által dirigált csapat, hiszen hazai pályán 2-1-re legyőzte a Portót, méghozzá úgy, hogy a 89. percben, 1-0-s hazai vezetésnél a portugálok Hulk büntetőjével egyenlítettek, ám egy percre rá jött a csattanó és Manduca gólja, amivel Nicosiában maradt a három pont. 

 

 

És még mielőtt mindenki azt hinné, egy ciprusi milliárdos sztárok tömkelegét csábította volna az APEOL-hez a nagy eredmények elérése érdekében, azt ki kell ábrándítanunk. Bár a kék-sárgák keretében találni jónevű játékosokat, azt nehezen állíthatnánk, hogy hemzseg a csillagoktól a keret. A legismertebb név talán az első számú kapus, az egyszeres görög válogatott Dionisis Chiotis, a veterán hálóőr korábban az AEK Athén színeiben sok nagy csatát megélt már. Rajta kívül is találunk még válogatott futballistákat az APEOL-nél, hiszen Sanel Jahic a bosnyák, Ivan Trickovski a macedón, Tijani Belaid a tunéziai nemzeti csapat tagja, nem beszélve a ciprusi különítményről, hiszen a keretből heten a felnőtt, hárman pedig az U21-es címeres mezt húzhatták már magukra több-kevesebb alkalommal. 

 

 

Akad olyan játékos is, név szerint Esteban Solari, akinek bátyja futott be nagy karriert, nevezett futballista ugyanis az évekig a Real Madridban, majd az Internazionaléban játszó Santiago Solari öccse. Aztán ott van még a portugál Nuno Morais, aki elmondhatja magáról, hogy volt a Chelsea játékosa, sőt, négy meccsen pályára is lépett a londoni sztárgárdában. A névsorból is látszik, hogy bár nem gyenge az APOEL kerete, hiszen tapasztalt, válogatott futballistákból nincs hiány, de vélhetően a kiscsapat sikeressége mégsem a nagy nevekben rejlik. Sokkal inkább a csapategységben, és egy jó edzőben, aki remekül összerakta a gárdát. Végezetül szóljunk is néhány szót a sikeredzőről, Ivan Jovanovicról. 

 

A szerb szakember 49 éves, játékosként a Rad Beograd és a görög Iraklisz színeiben közel négyszáz mérkőzést játszott középpályásként. Edzősködni is a helléneknél kezdett, majd 2003-ban vállalta el az APOEL irányítását, és rögtön bajnoki címet ünnepelhetett a klubbal. A következő szezon végén távozott, hogy aztán 2008-ban visszatérjen, és történelmi tettet végrehajtva BL-be vezesse a csapatot. Az idei évben aztán Jovanovicnak és együttesének az eddigieket is sikerül túlszárnyalnia, hiszen mostanság a BL kapcsán kevés olyan futballbarát akad, aki ne csettintene egy elismerőt a ciprusiak produkciója láttán. A kérdés már csak az, hogy ez a csoda is csak három napig tart, mint mindegyik, vagy jóval nagyobbat szól-e majd…