"Az edzés nélküli napokon elkap a pánik, hogy mit kezdjek ennyi idővel."

Weinhardt Anna egyetemistaként kezdett el triatlonozni, és ez a sportág hamarosan szerelemmé vált számára, olyannyira, hogy nemrég teljesítette első Ironmanét is. A 27 éves lány mindössze 9 óra és 46 perc alatt tette meg a 3,8 km úszásból, 180 km kerékpározásból és 42,2 km futásból álló távot. Ami még különlegesebbé teszi a történetét, hogy heti 40 órás munka mellett készül fel a versenyeire. Annával a tallini versenyéről, a sportoláshoz fűződő viszonyáról és jövő évi terveiről beszélgettünk.

A fiatal triatlonistának mindig is élete részét képezte a sportolás. Gyerekként vízilabdázott és időnként egy-egy kerékpárversenyen is feltűnt. Egyetemistaként a szintén triatlonozó édesapja révén szeretett bele az új sportágába, amit immáron 7 éve űz, 3 éve pedig már edzővel készül. Elszántságának hamar meglett az eredménye, élete első Ironman-versenyén megnyerte korcsoportját, ezzel kvalifikálta magát a jövő évi hawaii világbajnokságra.

Bár sokan gondolhatják, hogy a cél érdekében Annának rengeteg dologról le kell mondani, a világbajnokságra készülő lány azt mondja ez igazából nincs így. Inkább csak arra kell figyelni, hogy minden feladatot a lehető leghatékonyabban szervezzen meg.

Weinhardt Anna hét évvel ezelőtt szeretett bele a triatlonba

A fiatal sportoló napi 8 órás munka mellett szakít időt az edzésre és a versenyzésre, és célja, hogy ezzel másokat is motiváljon.

„Én például 5-6 perc alatt bevásárlok. Mindig ugyan abba a boltba megyek, ahol tudom, hogy melyik polcról mit fogok levenni. Az edzésekkel kapcsolatban is van néhány praktikám. Amikor tudom, hogy kettőt kell edzenem egy nap, akkor itthonról elfutok az uszodáig, a párom meg odaviszi a cuccom s már megyek is úszni.”

Nem csak az edzésekre, hanem a baráti találkozók könnyebb lebonyolítására is vannak praktikái. Egy kávézós csajos délutánra például gyakran a biciklis edzése után gurul oda, így a tréning és a szórakozás is könnyedén belefér néhány órába.

A szigorú menetrendet követelő életforma azonban nem zavarja Annát, és még a nehezebb napokon sem jutott eszébe soha, hogy feladja.

„Nekem ez annyira az életem részévé vált, hogy akkor szoktam pánikolni, amikor van egy pihenőnapom, amikor még egy könnyű edzésem sincs. Olyankor az jut eszembe, hogy ennyi szabadidővel most mit fogok kezdeni?”

Az apró trükkök mellett az edzői segítség is jól jön neki.

„Ez egy óriási segítség számomra. Egyrészt nem kell gondolkodnom, hogy mit edzek nap mint nap, mikor pihenjek és milyen típusú tréninget csináljak, másrészt így minden nap látom, hogy mi az adott feladat és tudom, hogy azt meg kell csinálnom. Nekem ez maximális motivációt jelent, hogy le van írva a feladat és ha nem teljesítem lelkiismeretfurdalásom van.”

"Az edzés nélküli napokon elkap a pánik, hogy mit kezdjek ennyi szabadidővel."

Weinhart Anna életének szerves részévé vált a triatlonozás.

A gondosan megtervezett hétköznapok gyorsan meghozták az eredményüket. A tavaly még féltávon induló Anna, idén már az Ironman teljes távját bevállalta, ráadásul kategóriájában meg is nyerte azt.  A koronavírus miatt a triatlonversenyek nagy része is elmaradt, így európai viszonylatban az egyetlen nemzetközi verseny a tallini volt.

A magyar triatlonos nem akart hinni a szemének, amikor ránézett az órájára.

Weinhardt Anna 9 óra 46 perc alatt teljesítette a 3,8 km úszásból, 180 km kerékpározásból és 42,2 km futásból álló távot.

„Alapvetően úgy álltam rajthoz, hogy teljesen elengedtem azt, hogy én kvalifikáljak a világbajnokságra. Ez volt az egyetlen Európában megrendezésre kerülő Ironman verseny idén, és úgy voltam vele, hogy aki ki akar jutni, azt tuti rajthoz áll, így olyan brutális mezőny lesz, hogy labdába sem rúgok.”

Bár  a sportoló az előzetes terveihez képest abszolút nem a győzelemért, hanem a teljesítés élményéért utazott ki a versenyre, az utolsó két körére már úgy fordulhatott rá, hogy tudatában volt, jövőre utazhat a világbajnokságra.

A nemvárt sikernek, és a 9:46-os időnek a fiatal lány annyira megörült, hogy amikor először ránézett az órájára a befutó után, nem akart hinni a szemének.

„Futás közben egyáltalán nem kezdtem el matekozni, hogy mi lehet a végidőm. Amikor átfutottam a célon és ránéztem az órámra, csak annyit tudtam mondani: Ez mi? Ezt hogy?”

Az örömbe némi üröm is vegyült, hiszen az ehhez hasonló versenyeken jellemző ováció és népünnep idén a koronavírus miatt elmaradt, és az érmeket is csak egy papírtáskában kapták meg a versenyzők.

„Nagyon remélem, hogy jövőre a világbajnokságon már lehetnek nézők. Rengeteg videót végignéztem már erről az eseményről és fantasztikus az a hangulat, ami ott lenni szokott. Nagyon szeretném ezt átélni és ez plusz motivációt ad számomra.”

Anna jelenleg még a pihenését tölti, de hamarosan belekezd a jövő évi felkészülésébe, hogy a világbajnokságon is megmutathassa tudását és azt is, sportolni öröm. Az eredményen túl ugyanis van még egy fontos dolog számára: szeretne minél több embert motiválni arra, hogy munka mellett is mozogjanak.

Weinhardt Anna relikviái

A magyar triatlonos féltve őrzi a versenyről szerzett ereklyéit, stábunknak azonban megmutatta őket.

„Számomra ez nagyon fontos, és ezt képviselem. Próbálom az embereket motiválni, mert megfelelő akarattal bármit meg lehet csinálni. A közösségi oldalamon nagyon sok visszajelzést kaptam arról, hogy többen miattam kezdtek el mozogni, és ez nagyon jó érzés.”

Ahhoz, hogy Weihardt Anna a világbajnokságra is elvihesse hazánk hírnevét, támogatásra van szüksége. Amennyiben ön is hozzájárulna a triatlonos megsegítéséhez itt megteheti: gogetfunding.com/pannigoestokona

Fotók: Weinhardt Anna