Az Arsenal hat év után az első kupadöntőjére készülhet
Az Arsenal 2020 óta az első kupadöntőjét érte el, miután összesítésben 4-2-re legyőzte a Chelsea-t, ezzel biztosítva helyét a jövő havi Carabao Cup (Ligakupa) fináléjában.
Kai Havertz késői gólt szerzett korábbi klubja ellen, amivel végleg eldöntötte a párharcot egy egyébként eseménytelen mérkőzésen. Mikel Arteta és az Arsenal szurkolói azonban nem fognak bánkódni a látvány elmaradása miatt, hiszen az eredmény esélyt ad nekik az első trófeájuk megszerzésére a 2020-as FA-kupa óta. A csapat emellett vezeti a Premier League-et, versenyben van a Bajnokok Ligája kieséses szakaszában és az FA-kupában is.
A Chelsea részéről Liam Rosenior ötvédős rendszerrel állt fel, ami az első félidőben megfojtotta a játékot, de egyben azt is jelentette, hogy csapata kevés veszélyt jelentett a kapura, még Cole Palmer és Estevao második félidei beállása után is.
Az Arsenal a Manchester City vagy a Newcastle United ellen lép pályára (akik szerdán játsszák a második elődöntőt) a Wembleyben megrendezésre kerülő döntőben, március 22-én, vasárnap.
Milyen jelentőséggel bír ez Arteta és az Arsenal számára?
Bármit is gondoljanak a semleges nézők a Ligakupáról, az Arsenal számára nagy szó, hogy hat év után ismét kupadöntőt játszhat. Ennek a keretnek ez egy lehetőség bebizonyítani: képesek átlépni a célvonalat egy olyan sorozatban, amely májusban még kulcsfontosságú lehet a lélektan szempontjából.
A jelenlegi keretből csak Bukayo Saka volt tagja a legutóbbi kupadöntős csapatnak (a 2020-as, Chelsea elleni FA-kupa-győzelem során). Bár a többség ott volt a 2023-as, Manchester City elleni Community Shield-sikerél, a szezon érdemi szakaszában megvívott kupadöntő tapasztalata felbecsülhetetlen lesz.
Most esélyük van megbosszulni a múltbéli kudarcokat ebben a sorozatban, amelyet legutóbb 1993-ban nyertek meg. Számos 30 év alatti szurkoló van, aki még nem látta az Arsenalt emelni ezt a trófeát, viszont átéltek fájdalmas döntőbeli vereségeket a Chelsea (2007), a Birmingham City (2011) és a Manchester City (2018) ellen.