Az aranygenerációtól a 88. helyig – Kis bolgár focitörténelem

Tulajdonképpen a Balatonon dolgoztam, valami szezonmunka kellős közepén 1994-ben, amikor egy barátom szólt, hogy dobjak el mindent, és nézzem inkább a Németország-Bulgária mérkőzést, mert a balkániak éppen aláznak. Addig kevés figyelmet fordítottam a bolgár csapatra, bár Kosztadinov óriási góljára, ami a franciák vesztét okozta a selejtezőkben, természetesen emlékeztem, szegény Ginola, szegény Lama.

A bolgárok valóban aláztak, Sztoicskov hatalmas szabadrúgásgóljára, a Máris szomszédra kisértetiesen hasonlító Lecskov csukafejesére mindenki emlékszik, ahogy Ivanov cirka negyvenméteres próbálkozásaira is. A németek nem nagyon értették, mi történik velük. Az amerikai világbajnokság legnagyobb meglepetését okozták, és váltak szimpatikus csapattá, még ha a következő kör a végállomást jelentette számukra, az olaszoktól 2-1-re elveszített mérkőzés után a svédek elleni bronzmeccsen pedig már esélyük sem volt. Hriszto Sztoicskov gólkirály lett hat találattal, és elérték az addigi, és azóta is legmagasabb helyezésüket a FIFA-világranglistán, ami a negyedik pozíciót jelentette.

A XX. század elején a keleti tömb több országához hasonlóan kevés befolyást gyakorolt a nemzetközi labdarúgásra. A kommunista sportszervezés azonban alaposan felrázta a bolgár sportot, így a labdarúgást is. Az eredmény látványos volt, és a hetvenes években Bulgária válogatottja már kemény ellenfélnek számított Európában.

Bulgária hétszer szerepelt eddig labdarúgó-világbajnokságon. Először 1962-ben, Chilében szerepelt labdarúgó-világbajnokságon, de a csoportjából már nem jutott tovább; egy ponttal végzett a csoport utolsó helyén. Ugyanez történt az 1966-os világbajnokságon is Angliában, akkor három vereséggel, és 0 ponttal lettek utolsók a csoportban, 1970-ben Mexikóban, és 1974-ben Nyugat-Németországban pedig csoportharmadikak lettek. Először 1986-ban Mexikóban jutottak tovább, de a nyolcaddöntőben a házigazdától szenvedtek 2–0-s vereséget.

1996-ban először a válogatott kijutott a Labdarúgó-Európa-bajnokságra. A csoportjukból nem jutottak tovább, pedig a keret sokak szerint erősebb volt az 1994-esnél. A csoportmérkőzéseken 1–1-es döntetlent játszottak Spanyolországgal, majd 1–0-ra győzték le Romániát – mindkét mérkőzésen Sztoicskov volt a gólszerző. A harmadik mérkőzést azonban Franciaország ellen 3–1-re elveszítették (Sztoicskov lőtte a válogatott egyetlen gólját), ugyanebben az időben Spanyolország legyőzte Romániát. Az 1998-as világbajnokságon Franciaországban sem tudtak továbbjutni a csoportból, 0–0-s döntetlent játszottak Paraguayjal, Nigéria és Spanyolország ellen pedig elveszítették a mérkőzést.

Bulgária ezután nem jutott ki sem a 2000-es Európa-bajnokságra, sem a 2002-es világbajnokságra, viszont két évvel később ott voltak a 2004-es Európa-bajnokságon. Mindhárom csoportmérkőzésüket elveszítették, és ismét anélkül tért haza a válogatott, hogy az egyenes kieséses szakaszban játszottak volna. A 2006-os világbajnokságra sem jutott ki a válogatott, bár minket így is megelőztek a csoportban, Szófiában 2-0-ás vereséget szenvedtünk, majd a Szusza Ferenc stadionban játszottunk velük 1-1-es döntetlent. Hiába zárták a selejtezőket pozitív mérleggel riválisaink, csak a harmadik helyen értek célba Horvátország és Svédország mögött.

A 2008-as Európa-bajnoki selejtezőket sem élték túl, bár egyetlen vereséggel abszolválták a küzdelmeket, a körbeveréseknek köszönhetően egy ponttal maradtak le a kijutást jelentő második helyről, a selejtezők végén Hollandia örülhetett. A 2010-es világbajnoki selejtezőkön ismét a harmadik hely jutott a bolgároknak, ezúttal Olaszország és Írország előzte meg aktuális vetélytársainkat. Az Ukrán-Lengyel közös rendezésű Európa-bajnokság selejtezői hozták el számukra az utóbbi évtizedek leggyászosabb szereplését, Bulgária öt ponttal utolsóként végzett csoportjában, Angliától hetet kaptak két meccsen, hazai pályán egy döntetlenre futotta Svájc ellen, a többiektől zakó, egy győzelmüket Wales ellen szerezték. A világranglistán a 88. helyre zuhanó együttes kudarca Lothar Matthäus állásába került, aki kőkemény egy évig irányította a bolgár válogatottat. A német szakember a következőket mesélte csapata játékosairól:

"Bulgáriában a játékosok azt hiszik magukról, hogy remek focisták. Ez az alapprobléma. Ha valaki a bajnokságban egy meccsen két gólt szerez, akkor másnap máris azt olvassa saját magáról az újságokban, hogy olyan lehet, mint Lionel Messi. És ezek a srácok ezeket el is hiszik. A realitás pedig az, hogy Bulgáriának már nincs csapata sem a Bajnokok Ligájában, sem az Európa Ligában. Jelenleg az ország focija ezen a szinten van. Én őszinte voltam az elnökükkel, igyekeztem szoros kapcsolatot kialakítani a klubokkal és a játékosokkal, de egy esztendő alatt nem lehet az ilyen dolgokat megváltozatni."

A jelenlegi keret legismertebb játékosa Valeri Bojinov, a 26 éves csatár pályafutása során megfordult a Fiorentinában, a Juventusban, a Manchester Cityben, a Sportingban és a Parmában is, jelenleg az olasz Lecce labdarúgója. 35 válogatott mérkőzésén öt gólt szerzett. A vezetőedző az a Ljuboslav Penev, aki súlyos betegsége miatt maradt le az 1994-es világbajnokságról, a 45 éves egykori középcsatár a válogatott előtt a CSZKA Szófia és a Litex Lovech gárdáját trenírozta.

"Maximalista vagyok, és három pontot várok a csapatomtól, de a legfontosabb, hogy viszontlássam a begyakorolt taktikai elemeket. Három új formációt gyakoroltunk az edzőtáborban, a célom az, hogy olyan válogatottat hozzak össze, amely a saját játékát rá tudja kényszeríteni az ellenfelekre. A magyarokról nem beszélnék: kielemeztük őket, de bármit mondanék, az a fülükbe jut, így inkább megtartom magamnak az észrevételeimet” – mondta a szakember a szerdai mérkőzés előtt, és azt is elárulta, hogy ki sok passzra épülő játékra törekszik csapatával, nagy labdabirtoklással és "totális futballal" szeretne eredményeket elérni.

A február 29-i, győri mérkőzés lesz a magyar és a bolgár válogatott 22. hivatalos nemzetek közti összecsapása. Az eddigi mérleg számunkra kedvező, 12 győzelmünk mellett négy döntetlen született, míg Bulgária válogatottja ötször hagyta el győztesen a pályát, a gólkülönbség 51-23 a javunkra.

A két csapat először 78 éve, 1934 márciusában találkozott egymással. A szófiai világbajnoki selejtezőt 4:1-re nyertük meg, a hazai vezető gól után Sárosi György, P. Szabó Gábor, Toldi Géza és Markos Imre is betalált a bolgár kapuba. A budapesti visszavágón P. Szabó és Solti József dupláival szintén 4:1 lett az eredmény. Érdekesség, hogy ezeken a meccseken mindkét válogatottat magyar szakember irányította, a mieink szövetségi kapitánya Nádas Ödön volt, a bolgároké a kétszeres magyar bajnok, 1920-ban az év labdarúgójának megválasztott Fogl Károly.

Legnagyobb győzelmünket 1947-ben arattuk Bulgária ellen, Deák Ferenc négy, Hidegkuti Nándor három és Zsolnai János, valamint Nagymarosi Mihály egy-egy találatával 9-0-ra nyertünk az Üllői úton. Más kérdés, hogy bő egy évre rá a bolgárok hazai pályán 1-0-ra legyőzték az ifjú Puskás Ferenccel, Kubala Lászlóval, Deák Ferenccel, a Bozsik József, Zakariás József összekötő párossal felálló magyar együttest, ezzel történetük első sikerét aratták ellenünk.

A következő években nem sok babár termett a bolgároknak a magyar csapat ellen, 1958-ban vb-selejtezőkön került össze a két válogatott, az elsőn Machos Ferenc triplájával és Bozsik József góljával 4:1-re nyertünk, idegenben pedig Hidegkuti Nándor egymaga gondoskodott a 2:1-es sikerről. Az 1962-es világbajnokságon 6:1-re, az 1966-os vébén 3:1-re nyertünk, előbbi összecsapáson Solymosi Ernő vezető találata után Albert Flórián mesterhármast szerzett, Tichy Lajos duplázott, míg utóbbi meccsen Mészöly Kálmán és Bene Ferenc volt eredményes, és született egy bolgár öngól is.

Nem számít hivatalos válogatott mérkőzések közé, de a két együttes az 1968-as mexikóvárosi olimpia döntőjében is találkozott egymással, a három bolgár és egy magyar kiállítást hozó meccsen a mieink Dunai Antal két, valamint Menczel Iván és Juhász István góljaival 4:1-re nyertek, és ezzel elhódították az aranyérmet.

A bolgárok 1971-ben ünnepelték második győzelmüket ellenünk (ezzel egyébként kapitányt buktattak, mert a szófiai 0:3 után Hoffer József lemondott posztjáról), míg legnagyobb diadalukat 1975-ben aratták: Szófiában 4:0-ra nyertek. Legutóbb 2005-ben meccselt egymással a két csapat, akkor világbajnoki selejtezőn kerültünk egy csoportba: Budapesten 1-1-es döntetlent értünk el (Sztilian Petrov vezető góljára a hajrában a csereként beállt Rajczi Péter válaszolt), míg Szófiában 2-0-ra kikaptunk. Ez utóbbi két meccsből legalább az egyiken pályára lépett a jelenlegi keretből Király Gábor, Juhász Roland, Szabics Imre, Vanczák Vilmos, Buzsáky Ákos és Hajnal Tamás is. E két találkozón a mieink szövetségi kapitánya Lothar Matthäus volt, aki öt évvel magyarországi távozása után éppen Bulgária kispadjára ült le.

A magyar válogatott tagjai közül Deák Ferenc és Hidegkuti Nándor szerezte a legtöbb gólt (5) Bulgária ellen, Zsengellér Gyula négyet, P. Szabó Gábor, Machos Ferenc, Albert Flórián és Fazekas László hármat-hármat lőtt.