A játékos őszintén beszél a légiós életről és magyar kosárlabdáról. – A Magyarországon megforduló légiósok nagy többsége amolyan ugródeszkának tekinti az országot, ahova ugyan nehéz beilleszkedni, ám cserébe innen akár egy nevesebb európai csapathoz is lehet igazolni. Ehhez pedig nagyon jó ajánlólevél egy meggyőző statisztika – aki ugyanis itt például gólkirály tud lenni, az biztosan nem fog teljes kudarcot vallani nyugatabbra sem. Biztos, hogy nem véletlen, hogy az itt játszó külföldiek többsége csak egyéves szerződést köt a klubjával – árnyalja tovább a képet Egemonye. – Ebben benne van a Magyarország iránti bizalmatlanság is (szerintem a legtöbb amerikai kosaras nem is hallott erről az országról korábban), de az is, hogy veszélyes lekötni magad valahova hosszabb időre. Én az amerikai egyetemi bajnokság után először Törökországba szerződtem, ott nem is volt semmi gond. Aztán Belgium jött, és az volt életem mélypontja. Komolyan mondom, úgy éreztem magam, mint egy hajléktalan. Nekem megváltás volt a pécsi szerződés.