Az AC Milan sztárjaival pallérozódik az Illés Akadémia neveltje

A budapesti születésű, de az Illés Béla Football Akadémián nevelkedett, 17 esztendős, utánpótlás-válogatott Tamás Krisztián 2011 nyarán igazolt az AC Milan korosztályos gárdájába. Mint arról korábban beszámoltunk, a bal oldali védő teljesítménye olyannyira elnyerte az olaszok tetszését, hogy idén nyáron felkerült a Milan "B"-csapatába, a Primavera együttesbe. Egy sérülés ugyn alaposan megnehezítette a védő dolgát, de az edzőmeccsek mellett két bajnokin így is pályára lépett a Primavera-gárdában. Tamás az ünnepekre hazautazott, ám nem sokáig marad Magyarországon, január 12-én a Cesena ellen hazai meccsel folytatódik a bajnokság.

"Sajnos az őszöm nem pont úgy sikerült, ahogy elterveztem, még augusztusban, a nyári felkészülés végén combizom-húzódást szenvedtem, emiatt másfél hónapot kihagytam – mesélte Tamás Krisztián a haladas.hu-nak. – A nagyobb baj az volt, hogy ezt követően képtelen voltam formába lendülni. Nem ment a játék, ezért a bajnokikon maximum a kispadon ücsörögtem, de előfordult, hogy a keretből is kikerültem. A barátságos mérkőzéseken játszottam, de ugye ez messze nem az igazi. Hozzáteszem: 33-as kerettel dolgozik Aldo Dolcetti, a Primavera csapat edzője, nagy tehát a konkurencia. Ettől függetlenül csalódott voltam, még korábban leültem a vezetőkkel és a menedzseremmel, és kértem, hogy fél évre adjanak kölcsön valahová, mert mindenképpen játszani szeretnék. Rossz dolog, ha az ember nem kap lehetőséget. A milánóiak azonban kerek-perec kijelentették: nem megyek én sehová, szükségük van rám, legyek türelmes. Nos, mondanom sem kell, hogy ez mennyire jólesett. Konkrét ajánlatom egyébként nem volt, de ha arról lett volna szó, menedzserem biztosan talál csapatot számomra. Miután azonban ragaszkodtak hozzám az olaszok, el sem kezdtünk keresgélni. Megérte várni, hiszen fizikálisan egyre inkább utolértem magam, ebből kifolyólag legalább 20-30 százalékkal javult is a teljesítményem. Így ősszel kétszer is pályára léphettem, a szeptember 27-i, Modena elleni idegenbeli bajnokin debütáltam, ahol 5-1-re győztünk. A csapat egyébként rosszul kezdte a szezont, az elején jöttek a vereségek, később azonban belelendültünk, jelenleg a negyedik helyen állunk a 14 csapatos Primavera-bajnokságban. A mi csoportunkban szerepel például az Internazionale, a Bologna, az Atalanta is – a bergamói csapat vezeti a bajnokságot. Sokan játszanak vissza az első gárdából, Mexes, Muntari, Pato, Strasser, Carmona vagy a kapus Gabriel többször is szerepelt ősszel nálunk. Jómagam a Modena ellen például egy csapatban futballoztam a sérüléséből épülgető Muntarival. Amúgy nem könnyű bekerülni a kezdőbe, a posztomon két olasz srác a riválisom, de azon leszek, hogy tavasszal rendszeresen játsszak – úgy érzem, ott a helyem. Hazai meccseinken rendre megtelik a stadionunk, ami nagyjából 1500 nézőt jelent – egy edzőközpontban játsszuk mérkőzéseinket. Edzőnkkel, Aldo Dolcettivel korrekt a viszonyom, korábban, az U17-es csapatnál is sokat beszélgettünk, azóta is leülünk néha, elmondja mit vár tőlem, miben kell fejlődnöm. Dolcetti mellett három edző is foglalkozik velünk, persze van kapusedzőnk és erőnléti edzőnk. A felnőttek szakmai stábjából mindig ott van valaki a meccseinken, figyelemmel követnek bennünk. A mostani bajnokságban egyébként az 1993-as 94-es korosztály kap szerepet, én ugye 1995-ös vagyok, de mint említettem, szerintem így is ott a helyem a pálya bal oldalán. Megszoktam, megszerettem az itteni életet, szívfájdalmam, hogy az iskolát átmenetileg abba kellett hagynom a foci miatt. Légióstársaimmal együtt továbbra is egy hotelben lakunk, hétközben 11-re megyek olasz nyelvtanfolyamra – már elég jól megy a nyelv! – délután kettő-három óra felé edzés Milanellóban, aztán irány vissza a szállodába. Egy héten általában négy-öt tréningünk van, ha nyerünk, akkor kevesebb, ha kikapunk, több… A hétfői-keddi edzések utóbbi esetben kőkemények, kizárólag erőnléti foglalkozások vannak, rengeteg futással. A hét közepétől jönnek a taktikai foglalkozások. Az olasz együttesekre jellemző, hogy fegyelmezetten, taktikusan védekeznek, nem akarnak hibázni. Főleg mentálisan rengeteget fejlődtem mióta kint vagyok, de ugyanez elmondható a játékomról is. Egyébként valamennyi Milan-csapatnál ugyanaz a filozófia, ugyanaz a követelmény, valamennyi gárda ugyanabban a játékrendszerben futballozik."

"A Primavera-csapat játékosai közül mindig akad néhány, aki a felnőttekkel együtt edz – folytatta Tamás. – Ez attól függ, hogy éppen milyen poszton, posztokon vannak kevesen az első csapatnál – jónéhányszor készültem már velük együtt. Gyakran játszunk ellenük edzőmeccseket is, szóval sokat látjuk egymást. Az elején fel sem fogtam, hogy Pazziniékkal passzolgatok a foglalkozáson, később viszont megszokja az ember. Nagyon közvetlenek, rendesek a Milan-futballisták, gyakran beszélgetnek velünk, egyáltalán nem nagyképűek, sokat segítenek. Patóval, Muntarival, Mexessel például kifejezetten jóban vagyok. Másfél éve élek Milánóban rengeteg barátot szereztem, ha nincsenek az ünnepek, haza sem jövök, elmúlt a honvágyam. Számomra a legrosszabbkor jött a téli pihenő, úgy érzem szinte teljesen visszanyertem régi formámat. Sebaj, ezt majd tavasszal be is bizonyítom.