Selyemút-rali: Szalayék ötödikként zárták a harmadik szakaszt

Eliszta a sakk fővárosa. Nos, a legfurfangosabb sakkmegnyitás sem lephette volna meg annyira a mezőnyt, mint Szalay Balázs és Bunkoczi László gumiválasztása – mondhatjuk, ez volt az igazi vezércsel. Az Opel Dakar Team kettőse a gyorsaságán kívül a jó taktikájának és előrelátásának köszönhette (ezeknek az erényeknek a sakkban is nagy hasznát veszi az ember), hogy pályafutása eddigi legjobb eredményét elérve ötödikként (!) ért célba a Selyemút-rali keddi szakaszán.

De menjünk sorban!
Volgográdból elindulva még nem sejtette a mezőny, hogy az eredetileg tervezett 488 kilométer helyett mindössze 275-öt kell teljesítenie, a rendezők ugyanis az esőzések miatt (errefelé ez olyan ritka, mint a rossz sakkozó, hiszen az iskolában, tanóraként oktatják az észjátékot) lerövidítették a szelektívet, ám ezt a pokoli nehéz hétfőn után senki sem bánta igazán. Kivéve talán Szalayékat.

„Az eredetileg rajtként kijelölt helyszínen állatira ömlött az eső, nagyon csúszott az út és sáros volt, és megmondom őszintén, egy kicsit elkezdtem örülni, mert mi a BF Goodrich G1-es abroncsát tettük fel, ami sokkal jobb sárban, mint az All Terrain, amit a többiek választottak erre a napra. Aztán közölték, hogy törlik a szakasz elejét, úgyhogy aszfalton tettünk meg több mint kétszáz kilométert. Utána következett az igazi rajt, immár vizes homokon, ami sokkal jobban fogta az autót, mint gondoltam, úgyhogy melegedett is egy kicsit a motor” – mondta az Opel Antara pilótája.

Szalayék a keddi egyetlen ellenőrző ponton (a szakasz felénél) másodikként haladtak át, ami már előrevetítette a jó eredmény lehetőségét, s végül nem is kellett senkinek sem csalódnia, hiszen az Opel Antarával száguldó kettős ötödikként ért célba – ráadásul úgy hogy az utolsó harminc kilométert esőben tette meg, s a szakasz végére eltört az autóban a gátló, ami letépte a fékcsövet. Most mondhatnák, hogy egy versenyautóban a gázt kell nyomni, nem a féket, de ez esetünkben nem teljesen igaz, hiszen a fák között, a csúszós, sáros utakon nem olyan nagy baj, ha az ember éppen ott tud lelassítani, ahol szeretne.

„Az ellenőrző ponton áthaladva nem tudtuk, hogy másodikak vagyunk, csak azt, hogy megelőztük Borisz Gadaszint, ami általában jót jelent. Aztán sajnos harminc kilométerrel a vége előtt akadt egy kis gondunk: eltört a bal hátsó gátló és leütötte a fékcsövet. Így azután lelassultunk, Gadaszin is visszaelőzött, mert a sáros részen nem ott fékeztünk, ahol akartunk, hanem ott, ahol az autó akarta. A végén még felszedtünk egy acélsodronyt, úgyhogy jó sárosak lettünk, mire megszabadítottuk tőle a kocsit. Ha nincs a fékgond, szerintem meg tudtuk volna tartani a második helyet, de így sem vagyok elégedetlen, sőt…” – folytatta Szalay, amihez a navigátora, Bunkoczi László annyit tett hozzá, ha most azt mondanák, hogy ideadják ezt a helyezést (a hatodikat az összetettben), azzal már bőven boldogok lennének. Mire jött Szalay válasza: „Dehogyis! Holnap javítunk!”
No igen: evés közben jön meg az étvágy…