Exkluzív Szalay Balázs-interjú: "A Dakar után darabokban az Opel Antara"

– Korábbi nyilatkozataid egyikében kifejtetted, hogy ez volt a legnehezebb Dakarod. Látva a történéseket – technikai gondok, feltartások, a buggys versenyző kimentése –, illetve a maga a Dakar nehézsége valamint a két éves kihagyás. Mi izzasztott meg a leginkább, a nem egyszer ötven fokos hőség mellett a kocsiban?
 – Azt azért nem mondanám, hogy ez volt a legnehezebb Dakarom. Nálam a 2004-es verseny viszi a prímet, mert azon olyan rettenetesen nehéz szakaszok voltak, amelyeket tényleg csak nagyon nehezen lehetett teljesíteni. Az esetek többségében éjszaka, vagy reggel értünk célba, kevés alvás után pedig már indultunk is tovább, ehhez képest most csak egyetlen olyan nap volt, amelyen sötétben még a pályán voltunk, akkor is csak tíz-tizenöt kilométert kellett megtennünk sötétben a dűnék között. Persze rögtön vissza is tért az Afrika-érzés. Ez nem jelenti azt, hogy ez a Dakar könnyebb volt, csak azt, hogy fejlődött az autónk. S hogy mi volt a legrosszabb? Amikor technikai hiba miatt vesztegeltünk. Akkor sem éreztem, hogy kilátástalan a helyzetünk, hiszen tudtam, hogy Darázsi Zsolti ott jön mögöttünk, de a tehetetlenség teljesen kikészíti az embert.

– Ahogy olvastam, félig-meddig vagy elégedett, az első néhány nap után viszont kiegyeztél volna ezzel a végeredménnyel?
 – A történtek ismeretében reális ez az eredmény. A verseny előtt azt mondtam, szeretnék a top tízbe kerülni, de miután egymás után három szakaszon is technikai problémák hátráltattak minket, már esélyünk sem volt arra, hogy megfogjuk a legjobb tízben lévőket.

– Mi volt a legemlékezetesebb ezen a Dakaron?
– A legemlékezetesebb mindig a célba érkezés. Valahogy úgy van az, hogy amikor túl vagyunk mindenen, amikor ott vagyunk a céldobogón, s még inkább néhány nap múlva az ember már csak a szépre emlékszik, a rossz elszáll. Amikor hazaérünk, már mindig csak arra emlékszem, milyen jó volt a pódiumon több ezer ember előtt ünnepelni, milyen jó volt célba érni.

– Gondolom, mindegyik Dakarról akadnak relikviáid, gyűjtesz esetleg valami olyan tárgyat vagy egyéb emléket, amelyik az adott versenyre emlékeztet? Erről a legutóbbiról akad-e, mint például Bunkoczi Lászlónak a dakaros bőrdzseki?
– A célba érkezést tanúsító plakettjeim mind megvannak. Nem vagyok nagy gyűjtő, viszont vannak tárgyak, amelyekhez ragaszkodom, nevezhetjük akár babonának is. A feleségem nagyapja nyerte meg az első vitorlás Kékszalagot a Rabombán fedélzetén, a hajót védő plakett pedig már jó ideje az Opel Antarát védi. De vannak a kocsiban kabalák is, és sohasem indulok el a Szűz Máriát ábrázoló medálom nélkül, az engem véd meg a bajtól.

– Ha már Bunkoczi! Hatodszor teljesítettetek együtt, eddig százszázalékosan, összeszokott páros vagytok, persze a két hét alatt biztosan adódnak nehézségek, de szerinted mitől működtök ilyen jól együtt?
 – Érdekes! Ez volt az első olyan Dakarunk, amikor a sok technikai gond mellett vezetési vagy navigálási hiba nem csúszott be. Laci remek munkát végzett, egyszer sem tévedtünk el – s ez is azt mutatja, hogy évről évre egyre olajozottabban működünk együtt. Hogy mitől van ez? Összeszoktunk, egyre nagyobb a rutinunk a különböző versenyhelyzetekben.

– Az egész csapatnak kell egy baráti összetartás, hogyan alakult ki a team?
– A csapatunk tagjai már jó néhány éve dolgoznak együtt, sokan már nyolc-kilenc éve kísérnek el minket a versenyekre. A fiúk félszavakból is megértik egymást, ami azért fontos, mert ezeken a versenyeken gyakorlatilag napról napra új autót kell építeniük. Szétszedik, összerakják az Antarát, mindent átnéznek, hogy mi tökéletes autóval vághassunk neki a következő szakasznak. Ez egyébként kulcsfontosságú, ezért csapat, mi több, jó csapat nélkül nem is érdemes nekivágni a sivatagnak.

– Kemény felkészülés kell a Dakarra, azt hogyan teszitek? Fizikai, szellemi edzések?
– A Dakaron nagyon fontos a fizikai felkészülés, hiszen ha felkészülsz, nem fáradsz el, ha nem fáradsz el, nem hibázol. Ha nem hibázol, jó esélyed van a célba érkezésre. Ezért aztán én a válogatott kajakosok edzésmódszerét követtem az olimpiai bajnok Horváth Gábor irányításával, Laci pedig néhány nappal a verseny előtt életstílust, életmódot váltott a Dakar miatt, diétázott, futott, úszott, kondizott, ahogy ő mondta, gyúrt az „ásó-izmokra”. Szerencsére ezekre utóbb nem volt túl sokszor szükség, alig kellett elővennünk a homokfutót és a lapátokat.

– Családjaitok mindezt hogyan viselik? Vagy már megszokták?
 – Amikor megismertem a feleségem, már Dakaroztam, úgyhogy ő így kapott engem, dakarostól. Nem mondom, hogy nem aggódik értem, s mióta a gyerekek nagyobbak, már ők is tudják, hogy a Dakar veszélyes, ezért aztán minden szakasz után felhívom őket, hogy tudják, szerencsésen túljutottunk rajta. Ennek ellenére nagyon nehéz itthon hagyni őket, elválni tőlük.

– Hogyan kell felkészíteni az autót? Miben kell máshogy, mint egy „átlagos” tereprali-versenyre? Mennyi időt vesz ez igénybe?
– Körülbelül egy hónapot vett igénybe, hogy felkészítsük az autót, amelyet darabokra szedtek a fiúk és újra felépítették.

– Mi a sorsa a Dakar után az Opelnek? Szétszeditek, elemzitek, újabb versenyre megy?
 – A fiúk szinte minden verseny után darabokra szedik az autót, a Dakar után pedig ez szinte kötelező, hiszen fel kell készíteni az Antarát a magyar bajnoki sorozatra, amely másféle igénybevétel ugyan, mivel rövidebbek a versenyek, de azért ugyanúgy tökéletes autóra van szükség. Amúgy az Antara egyelőre az óceánon ringatózik egy hatalmas komp gyomrában, de ha végre hazaér, akkor ez történik majd vele.

– A Dakar után visszaálltak a megszokott hétköznapok, de már biztosan megvannak idénre a további tervek. Mik ezek? Versenyek? Milyen megmérettetéseid lesznek idén?
– A tervek szerint indulunk az összes magyar bajnoki futamon, valamint a Dakar-sorozat részeként szereplő Selyemút-ralin, amelyen tavaly is ott voltunk. Az jó felkészülés a Dakarra, hiszen sivatagban zajlik.

– És végül kihagyhatatlan a kérdés: jövőre újra indulsz a Dakaron?
– Ez mindig elsősorban pénzkérdés. Persze, nagyon szeretnék ott lenni a Dakar-rali rajtjánál, nagyon szeretnék még jobb helyezést elérni, és megmutatni, hogy mit tanultunk az idei versenyből, és remélem, hogy össze is jön. Ezen fogunk dolgozni.