Átalakulóban a magyar vízilabdasport?

Az idei kiírásban a legtovább az a Vasas jutott, amely idehaza a második helyet szerezte meg az Eger mögött a bajnokságban. A negyeddöntőben búcsúzó gárda egyetlen pontot szerzett a csoportjában, amelyet a magyar sztárokra építő Pro Recco nyert meg. A Kásás Tamást, Madaras Norbertet és Benedek Tibort a soraiban tudó olasz csapat mellett a Mladost Zagreb jutott tovább, és a harmadik helyen egy szintén magyar érdekeltségű csapat végzett. A Primoje Rijekában az a Varga-testvérpár játszik, akik nem is olyan rég még az angyalföldieket erősítették.

A kiesők között a legnagyobb meglepetést mégis a ZF Eger okozta. A bajnokságban az alapszakaszt veretlenül nyerő csapat már a csoportkörben búcsúzott, méghozzá nulla ponttal, utolsó helyen. Gerendás György csapatára még azt sem lehet mondani, hogy sok szoros meccsen kaptak ki és csak a szerencse hiányzott. A friss magyar bajnok ugyanis a harmadik játéknapon hazai környezetben például öt góllal kapott ki a fent említett Rijekától.

Arról, hogy mi lehet a probléma a magyar együtteseknél, Kósz Zoltán olimpiai bajnokot kérdeztük, de ő sem tudja megmagyarázni a történteket.

– Értetlenül állok én is a dolog mellett. Bár nem annyira követem a magyar csapatok szereplését, én úgy láttam, hogy idén egyedül talán a Honvédban volt meg az a szenvedély, az a lelkesedés a játék iránt, ami kell a győzelemhez, de ők is kiestek a LEN-Kupából. Taktikailag nem hiszem, hogy gyengébbek lennének a magyar csapatok és a játékosállomány sem rosszabb a külföldi csapatokénál. Amit idén megfigyeltem, hogy az alsóházi csapatok egyre izgalmasabb meccseket játszanak. Homogénebb lett a bajnokság, meg lehet szorítani az esélyesebb csapatokat is, ha nem figyelnek – mondta a korábbi klasszis a Sport365.hu-nak. 

Ez a jövőre nézve pozitív, ugyanis egy erősebb magyar bajnokság talán kevésbé lankasztaná le a nagy csapatokban szereplő játékosok figyelmét és mindig top-formában lennének kénytelenek játszani. Mindenesetre a Honvéd 2004-es Euroliga sikere óta várat magára az újabb cím, és az, hogy az elmúlt három évben egyszer sem szurkolhattunk magyar csapatért a Final Fourban nem feltétlenül lelkesíti a szurkolókat, viszont kellőképpen motiválhatja a játékosokat.

Talán pont ez az, ami hiányzik. A megfelelő motiváció. A válogatott folyamatos jó szereplése elkényeztette a közönséget és eddig nem hallatta hangját, de Kemény Dénes átalakulóban lévő válogatottja jelenleg szintén visszafogottabb teljesítményt nyújt. Ez érthető is. Talán ez a megfelelő magyarázat a klubcsapatok csendesebb szereplésére is. Egy átalakuló magyar bajnokság, ahol nem két-három kiemelkedő csapat van, aki mindent visz (bár jelenleg még így van), hanem sok hasonló képességű csapat játszik, rengeteg fiatallal és néhány hazatérő, vagy klubot váltó rutinos játékossal és ez a minta nem termel ki egyhamar olyan topcsapatot, amely szó szerint odaérhet a csúcsra.

Kocsis Péter