Amikor megremeg a Maracana – Minden héten háború, 9. rész

1911. októberében pár elégedetlen Fluminense játékos fogta magát, és beadták a nem létező felmondásukat. Összepakolták a cuccot, és meg sem álltak a Flamengo elnevezésű klub székházáig, melynek akkoriban még nem is volt focicsapata, főleg az evezős sportágakra koncentrált. Több sem kellett a renegátoknak, gyorsan megalapították a  labdarúgó-szakosztályt. Az első mérkőzést 1912. július 7-én játszotta a két csapat egymással, és az összecsapás 3-2-es Fluminense sikerrel zárult, 800 lelkes néző jelenlétével.

Így kezdődött a manapság legnagyobbnak számító brazil rangadó története. A meccseket az ikonikusnak számító Maracana stadionban játszák le, 1963-ban, rekordnak számító, 194 ezer néző zsúfolódott a lelátókra. A két gárda küzdelmét a hetvenes évek végéig rendszeresen százezres tömeg előtt rendezték meg. A Flamengo számít Brazíliában a munkásosztály csapatának, míg a Fluminensét inkább a módosabb polgárok kedvelik.

A Flamengo vitathatatlanul a legnépszerűbb csapat Brazíliában, hivatalosan több, mint 36 millió rajongóval. A FIFA megszavazta nekik "Az egyik legsikeresebb labdarúgó klub a 20. században" címet. Éves bevételük meghaladja a 75 millió dollárt, stadionjuk az Engenhão , 46 ezres befogadóképességgel. 1978-ban köszöntött be az igazi aranykor számukra, zsinórban hat bajnoki címet szereztek, és olyan kiválóságok játszottak a csapatban, mint Junior, Carpegiani, Adílio, Cláudio Adão és Tita. 1981-ben megnyerték a Libertadores-kupát. December 13-án pedig begyűjtötték az Interkontinentális kupát, is, miután a tokiói döntőben lemosták a Liverpoolt a pályáról. 2011-ben, Ronaldinho érkezésével talán újabb dicsőséges korszak köszöntött be a klub életében.

A Fluminese székhelye az Estádio Olimpico João Havelange, szintén 46 ezres szurkolósereg láthatja élőben kedvenceit egy-egy meccsen. A klub eredetileg az elit kiszolgálására jött létre, 1902-ben. Húsz évvel később már négyezer taggal büszkélkedhetett, nevük eleinte  összefonódott a rasszizmus fogalmával, ugyanis a csapat nem foglalkoztatott szinesbőrű játékosokat, de még alkalmazottakat sem. A mulatt Carlos Alberto úgy próbálta megkerülni a klub által hozott sajnálatos szabályokat, hogy arcát púderral kente be, innen származik a klub egyik beceneve, a "De po arroz", ami portugálul annyit tesz, hogy fehér por. 2010-ben nyerte meg a csapat a harmadik brazil bajnokságát.

Az 1941-es riói állami bajnokságban a két csapat összecsapásán az utolsó fordulóban, 2-2-es állásnál a vendég Fluminese játékosai úgy döntöttek, hogy taktikát váltanak. Mivel nekik a döntetlen elég volt a bajnoki cím megszerzéséhez, minden egyes alkalommal, amikor hozzájuk került a játékszer, kirugdosták a közeli folyóba. A hazaiak azonban résen álltak, és rajongók várták a vízben állva a stadionból kipottyanó labdát, majd azonnal visszajuttatták azt a játéktérre.. Azonban sokszor nem voltak elég gyorsak, így a döntetlennel a Fluminese végül is bajnok lett.

A Fluminense rajongókat "Tricolores"-nek is nevezik, utalva klubjuk három színére. Egy-egy mérkőzés napján a fanatikusok órákkal a kezdő sípszó előtt megtöltik a stadiont, és énekelnek, dobolnak, táncolnak, elképesztő koreográfiákat húznak ki, csodálatos hangulatot teremtve a lelátókon. A FLA-FLU elnevezést Mario Filho, egy brazil sportújságíró alkotta meg a huszas évek közepén, tiszteletére a hatvanas évek közepén a Maracana stadion hivatalosan az Ő nevét viseli. Bár a rangadók többnyire rendbontás nélkül zajlanak le, egy Fluminense-Flamengo mérkőzés sokkal többről dönt, mint a három pont sorsáról.