Amikor már azt hittük, megvan az arany

A magyar női kézilabda-válogatott a 2002-es Eb-n elért ötödik helyezése miatt selejtezőre kényszerült a vb-re való kijutásért. Itt Bosznia-Hercegovina volt az ellenfél, ahol a csapatot irányító Mocsai Lajos tanítványai kiütötték riválisukat, így készülhettek a következő év decemberében, Horvátországban rendezendő olimpiai kvalifikációs világbajnokságra.

Már a csoportmérkőzéseken körbeverések

A 2003-as női kézilabda világbajnokság során a magyar válogatott Csáktornyán játszotta le csoportmérkőzéseit, ahol egy viszonylag jó csoportba került. Elefántcsontpart, Kína, Németország, Szlovénia, valamint az olimpiai bajnok Dánia társaságában. Innen kötelezőnek ígérkezett a továbbjutás, és ennek megfelelően is kezdtük a tornát: kiütöttük az elefántokat, a csoport egy másik találkozóján Németország döntetlent játszott Dániával. Már a nyitóforduló után lehetett érezni. Érdekes csoport lesz. 

A második mérkőzésen aztán következett a hidegzuhany. Váratlan vereség Németország ellen, pedig a félidőben még vezettünk. Ez azért volt baj, mert  Dánia kiütötte Kínát. 

Mocsai Lajos tanítványai délnyugati szomszédaink ellen folytatták, akik ellen gálaelőadást tartottak a második félidőben, ahol mindössze nyolc gólt kapott a magyar csapat. Radulovics és Ferling remekeltek, a mienk végül 38-25-re győztek, így 3 kör után 4 ponttal álltunk. 

Következett Kína, akit egy nagyon sokáig kiélezett mérkőzésen tudtunk csak megverni. Négy góllal, 34-30-ra győztünk az ázsiaiak ellen és miután Szlovénia legyőzte Dániát, így az északiak elleni zárófordulóban győzni kellett a továbbjutáshoz.

A magyar női kézilabda-válogatott számára remek alkalom volt a visszavágásra a dánok elleni mérkőzés, az előző olimpián elvesztett aranyért. A találkozón Görbicz, Kulcsár, Radulovics, valamint Pálinger is remekeltek, az első félidőben hat góllal vezettünk az északiak ellen. (14-8)  A második félidőben tovább folytatódott a magyar henger, csapatunk végül tíz góllal, 29-19-re győzött megszerezve ezzel a csoportelsőséget, és kiejtve az olimpiai bajnok Dániát. A mieink mögött Szlovénia és Németország jutott tovább, így Mocsai Lajos együttese 2 pontot vitt magával a középdöntőbe, ahol Romániával, Norvégiával, és Ukrajnával találkozott.
 

A "csáktornyai csoda" teljes egészében.
 

Rijekai sötétség

A magyar női kézilabda-válogatott Csáktornyáról, Rijekába költözött át. Középdöntős szereplését Románia ellen kezdte meg a válogatott. A vártnál egy picit szorosabb mérkőzésen ugyan, de 3 góllal győzni tudtunk Gogirláék ellen (30-27). Mocsai Lajos csapata Norvégia ellen folytatta a menetelését, azzal a tudattal, hogy egy győzelem, elődöntőt érhet. 

Az első félidőben kiválóan játszott a magyar csapat,  a szünetre14-11-es előnnyel mentünk, ráadásul mi kezdtük a második félidőt.

A második játékrész elején azonban olyan dolog történt, ami azóta sem fordult elő kézilabdameccsen: elment az áram.
 

50:57-nél minden elsötétül a rijekai csarnokban, a magyar-norvég találkozón

A rijekai csarnok, azon a bizonyos magyar-norvégon.
Fotó: youtube.com

A csarnok villanyszerelőjére elég sok időt kellett várni, (kb egy-másfél órát) mire folytatódhatott a találkozó. A maratoni hosszúságú kézilabdamérkőzés (több mint 3 órás volt a találkozó) végül döntetlennel ért véget, ami számunkra tűnt kedvezőnek.

A következő körben a már továbbjutott Ukrajna ellen léptünk pályára ahol győznünk kellett a továbbjutásért. A mérkőzésen Leonyid Ratner pihentette legjobbjait, így könnyedén győztünk 35-23-ra, ami elődöntőt ért. Itt Dél-Korea együttese volt az ellenfél már a horvát fővárosban, Zágrábban.

Nyolc év után ismét vb-döntőben.

A csapatok gólgálát tartottak, az egész mérkőzésen a támadójáték érvényesült, a szünetben, 22-19 volt ide az állás. A második félidőben tovább folytatódott a gólparádé. Az egyik oldalon Oh Szeong Ok, a másikon Ferling remekelt.  Az adok-kapokból végül a mieink kerültek ki győztesen, Kirsner Erika az utolsó másodpercben állította be a végeredményt. (40-38)

A döntőben az ukránokat legyőző francia válogatott várt a mieinkre, ahol előzetesen a magyar csapatot tartották esélyesnek az aranyra.

IGEN! Döntőben a magyar női kézilabda-válogatott
Fotó: Jamie McDonald/Getty Images

Zágráb, te átkozott

Magyarországon december 14-én kitört a kézilabdaláz. Aki tehette a horvát főváros felé vette az irányt, a 9000-es csarnoknak a túlnyomó többsége magyar volt, több mint 8000 magyar szurkoló volt kint a helyszínen, és milliók a TV képernyők előtt.
A találkozót azonban az ellenfél kezdte jobban, Cano, és Herbrecht is remekeltek, de Pálinger védései, és Radulovics góljai révén a magyar csapat megtáltosodott. A magyar női kézilabda válogatott a szünetben, 3 gólos előnyben volt (11-8-ra vezettünk a szünetben). A második félidőt sokkal motiváltabban folytattuk, már 7 góllal is vezettünk 10 perccel a mérkőzés vége előtt. Nagyon közel volt az aranyérem.

Mi történik a végjátékokban?

A Sydney-i olimpián elbukott fináléra azt mondjuk rémálom. Akkor erre mit lehet mondani? Itt is olyan dolog történt, amire senki sem gondolt. Újra megismétlődött a rémálom. Pedig 10 perccel a vége előtt még 6-tal vezettünk, de fáradtunk, és elbizonytalanodtunk. Eladott labda Farkastól, Pálingertől, fontos pillanatokban.  Csak meglesz. Görbicz lő gól, három gól az előnyünk, két perc van hátra. Innen már nem lehet elveszíteni.  Megindulnak a franciák, újabb gól. Már csak kettő gól, másfél perc. Lépéshiba. Ilyen nincs. Delerce gólt lő feljönnek egy gólra, és fél perc van hátra. NEM ADHATJUK EL. Görbicz elveszíti 15 másodperccel a vége előtt. Megindulnak, és hetes. Pálinger talán kifogja. Lejeune lő a labda a kapuban. Egyenlítenek az utolsó pillanatban. Amikor már azt hittük megvan. Jött a hosszabbítás 28-28-ról.

Esélytelenül

Itt már egy mentálisan szétesett magyar válogatottat láttunk, akinek esélye sem volt a megtáltosodott francia csapattal szemben. Végül 32-29-re nyertek Olivier Krumbholz lányai, megszerezve első világbajnoki aranyérmüket.

A találkozó után teljes csönd volt és óriási csalódottság magyar oldalon, míg a franciák teljes eufóriában voltak.

Miért így? Miért így? – kérdezhettük.

Miért kellett újra átélni a Sydney-i rémálmot? Ha van rémálom, akkor ez volt az inkább. Nem feltétlen Sydney. Ennyi idő távlatából sem lehet eldönteni, melyiket volt rosszabb megélni. Megemészteni nagyon nehezen tudtuk mind a kettő mérkőzést.

Tizenhét év távlatából természetesen elfogadnánk a vb-ezüstöt. De ne így. 

A magyar női kézilabda válogatott kijutott az athéni olimpiára, ahol az ötödik helyen végzett, és a négy közé jutásért, éppen a franciákkal szemben esett ki.

Radulovics Bojana (pirosban) hiába lőtt 13 gólt a vb döntőben, nem tudtunk ünnepelni  aranyérmet.

A 2003-ban világbajnok francia válogatott. Ezt még lehet ők maguk sem hitték el.
Fotó: Jamie McDonald/Getty Images

A gólkirályi címet ezen a vb-n 97 góllal a magyar válogatott átlövő Radulovics Bojana szerezte meg, de jobban örült volna az aranyéremnek, sok-sok magyarral együtt. 

A női kézilabdázók reakciója sokat mondó volt az elveszített vb döntő után

"Úgy tűnik, nekünk soha nem sikerül" – nyilatkozta Pálinger Katalin.

"Már a könnyeim is elfogytak a sok második hely miatt" – Farkas Ágnes

Mára talán elmondhatjuk, hogy ennek a generációnak, nemcsak Sydneyben, de itt is nyerni kellett volna azonban a kritikus pillanatokban mindig "beszakadt a jég".

Borítókép: Jamie McDonald/Getty Images
Forrás: Ágai Kis András-Liszkai Gábor: Ezüstös aranykor (1995-2008), wikipédia