Amikor a stabilitás győz – Mérlegen a Ligue 1, 1. rész

Mondhatnánk, hogy a semmiből jött a Montpellier diadala, hiszen a klub néhány éve még a másodosztályban vitézkedett.

Sokan a tabellára tekintve sem értik, hogy miért a La Paillade lett a végső győztes, hiszen nem emelkedik ki sem a 38 mérkőzésen rúgott 68 gól, sem pedig az ezidő alatt bekapott 34. A riválisok ellen azonban ez is elég volt, hiszen kijelenthetjük, hogy jelenleg Franciaországban nincs olyan egyeduralom, mint néhány éve volt, vagy ami jelenleg is tart például Spanyolországban.

Az utolsó fordulókig három csapat is esélyes volt a győzelemre, ám a Lille végül később kiszállt a harcból, így a PSG lett a legnagyobb kihívója a Montpellier-nek, és hiába várták sokan, hogy az óriási teher alatt megremeg a narancs-kékek lába, a jól összerakott Montpellier végül behúzta a bajnoki címet.

Pedig nehéz lenne kiemelni akármit is a csapatból, hiszen a francia bajnokságban még egy igazi gólvágó sem volt, így Olivier Giroud mindössze 21 találatával a bajnoki cím mellé a gólkirályi címet is elnyerte a Montpellier-nek. Annak a Montpellier-nek, amit csak úgy lehetne jellemezni: "jól össze vannak rakva."

Ez nem egy fiatalokból álló Dortmund – habár a fenti videón is látható Belhanda előtt nagy és fényes jövő állhat -, vagy egy sztárokból álló Manchester City, ez szimplán egy jól összerakott, fiatal és idős játékosokat egyaránt foglalkoztató csapat, ahol a korábbi francia válogatottnál dolgozó René Girard jó munkát végez. A kiegyensúlyozottság pedig egy szoros mezőnyben, mely a jelenlegi Ligue 1 bizony aranyat érhet, és ért is.

A Montpellier mögött második helyen a Paris SG végzett. A fővárosiak játékára nem lehet panasz, elvégre ők rúgták a legtöbb gólt – szám szerint 75-öt -, ám ez idén a sok döntetlennek köszönhetően kevésnek bizonyult. Hiába tömi ki ugyanis akármelyik csapatot a PSG, ha utána nem képes behúzni néhány olyan találkozót, aminél a fogadóirodák jóformán csak egy lehetőséget adnak meg. 38 meccsből tízszer döntetlent elérni túl nagy könnyelműség, főleg akkor, ha mellé még társul öt vereség is. Itt azért megjegyezném, hogy tavaly a Lille kevesebb ponttal lett bajnok, mint amennyit idén a PSG szerzett.

Ha már megemlítettük a tavalyi bajnokot, akkor idén sem volt sokkal gyengébb a Lille, egyedül egy dolog változott, méghozzá a tavalyi gólkirály Moussa Sow játéka. A szenegáli játékos tavaly 25 gólig jutott, idén csak fél évet töltött a csapatnál, azután pedig Törökországba, a Fenerhez igazolt. A támadó pótlásával nem lett volna gond, viszont Sow eladása nem véletlen, hiszen a 10 millió euró remek ajánlatnak ígérkezett, főleg annak tudatában, hogy az addig lejátszott 18 mérkőzésén mindössze hatszor volt eredményes Sow. A Lille tehát idén egy jó formában lévő Sow-nyival maradt le a bajnoki címről, és kell megelégednie a harmadik hellyel.

AZ EL-t érő negyedik és ötödik helyért sokáig több csapat is harcolt. A végül negyedik helyezett Lyonon nem is lepődött meg senki, hiszen végig várható volt, hogy a hétszeres bajnok megelőz olyan csapatokat, mint a Saint-Etienne, a Rennes, vagy éppen a Toulouse. Főleg azért, mert, ha jövőre javítani tudnak pocsék védelmükön – mely idén 51 gólt hozott össze -, akkor akár újra célbavehetik a bajnoki aranyat is. Addig legalább a Francia Kupával vígasztalhatják magukat.

Az ötödik helyre viszont félévkor még senki sem várta a végül odaérkező Bordeaux-t, hiszen a 61 pontból, akkor még mindössze 23-at szereztek. Nem mondhatja azonban senki, hogy érdemtelen lenne egy olyan csapat jelenléte az EL-ben, amely mindössze háromszor szenvedett vereséget a második 19 fordulóban. Persze van olyan csapat, amely roppant módon dühös lehet a Bordeaux-ra, hiszen így a Rennes stabilitása ellenére lemaradt az európai kupaindulást jelentő helyekről.

Jövőre talán legrosszabb esélyekkel a Marseille indul majd Európában, hiszen habár megnyerték a Liga kupát, és így selejtezhetnek az Európa ligára, tavasszal rendkívül szerényen szerepelt a gárda, így amennyiben nyáron nem tud erősíteni Didier Deschamps csapata, úgy az OM rövid karriert futhat be az EL-ben. – már ha egyáltalán sikerül bejutni a csoportkörbe –

A kiesés elkerüléséért is nagy csata volt, melyben végül három csapat maradt alul. Caen, és Brest csapatát valószínűleg kevesen fogják siratni, és a feljutó, volt BL-döntős Reims együttesét szívesen nézik majd helyette, ám az AJ Auxerre kiesése hatalmas csapás, és óriási blama. A volt bajnokcsapat szépen hajrázott tavasszal, így a jövő évben magabiztosan kell visszajönnie a legjobbak közé.