Alberto Contador már a halálból és az agyi daganatból is visszatért!

Simon Zoltán vagyok, az nb1.hu alapító-szerkesztője. Magyarország legrégebbi és legnagyobb focis honlapja több, mint 16 évvel ezelőtt indult, azóta dolgozom ott. Ezért nagyon sokan azt hiszik, a labdarúgás az életem, a mindenem. Ez majdnem így van, de az igazság az, hogy nem nézek meg minden focimeccset a tévében, akkor sem, ha megtehetném. Viszont, ha a síugrásról vagy az országúti cangáról van szó, akkor nincs mese, mindent látni kell. És ez különösen igaz a legnagyobb versenyre, amelyik mindegyik fölött áll szerintem. Ez a viadal a Tour de France, amelyet még soha nem nyert  meg az a versenyző, akinek szurkoltam. A rajongásomért cserébe viszont többször is zátonyra futott az életem.

Tovább súlyt az átok!

Mint már többször jeleztem: a kedvenc versenyemet még soha nem nyerte meg az, akinek szurkoltam. A cangások közül Jan Ullrich a legnagyobb isten számomra, aki 96-ban sikerre vezette kapitányát, Bjarne Riist, ami akkor azért volt világszenzáció, mert megtörték az ikonikus Miguel Indurain hegemóniáját, aki ötször nyerte meg a francia kört. Egy évvel később a német győzött, aki a stílusa miatt a kedvencemmé vált. Ő volt az a versenyző, aki soha nem állt ki a nyeregből a legkeményebb emelkedők és a legbrutálisabb tempó során sem, hiába volt iszonyúan meredek az adott hegy. Egyszerűen csak ment, mint egy érzelmektől mentes gép.

 A vele totálisan ellentétes stílusú Alberto Contadorra több, mint tíz évvel ezelőtt figyeltem fel, de csak most döntöttem el, hogy direktbe neki szurkolok. Ő mindig támad, nála többet senki nem áll ki a nyeregből, és soha nem adja fel. Akkor sem tett így, amikor gyakorlatilag meghalt.

2004-ben, egy felvezető versenyen, az asztúriai körön akkorát bukott, hogy csak az azonnali és tökéletesen végrehajtott életmentő műtét miatt nem távozott az élők sorából, pedig nagyon úgy nézett ki, hogy ez lesz a sorsa. Ráadásul, vele született agyi cavernomát is diagnosztizáltak nála az orvosok. Ez alapvetően jóindulatú daganat, de bármikor képes epilepsziás rohamot okozni. Ez ugye soha nem jó, pláne nem akkor, ha valaki 80-nal száguld lefelé egy olyan hegyről, amelynek az útjai mellett nincsenek korlátok… Az orvosok egyébként azt sem zárták ki, hogy maradandó agykárosodást szenvedett az esés miatt, ezért mindenki a pályafutása befejezését jósolta és javasolta Contadornak.

 Fél évvel később azonban már fontos versenyeken nyert szakaszokat.

Contador bukott az első szakaszon, beütötte a vállát, nem tudott aludni, sajgó fájdalmakkal állt rajthoz tegnap. Megint megzavarta egy bukás (most a másik oldalára esett és estek rá), lemaradt, de önfeláldozó társai segítségével még felért a mezőnyre, de az utolsó, olyan hegyre, ami neki nem kellene, hogy gondot okozzon, nem tudott felmenni az élmezőnnyel, 40 másodperces hátrányt szedett össze. Ez még nem lenne tetemes hátrány, ha a legnagyobb ellenfelei, nem Chris Froome és Nairo Quintana lennének…

 Ennek ellenére biztos vagyok benne, ha csak a doktorok el nem tiltják a versenyzéstől, nyeregbe ül és tekerni fog. Hátránya és a sérülése miatt már minimális az esélye a végső sikerre, talán egy szakasz megnyerésére is, de ez az ember addig fog hajtani, ameddig vagy le nem esik a cangáról vagy le nem parancsolják róla. Ezért ő a közönség talán legnagyobb kedvence.

Akárcsak csapattársa, a világbajnoki címvédő Peter Sagan. Érdekes kettősége a tegnapi napnak, hogy Sagant segítették a társak elől, aminek következtében Contador leszakadt hátul. Talán ez volt az a jel, amikor a Contador-fanoknak bele kellett törődniük, hogy a kedvenc idén már egyre biztosabb, hogy nem nyeri meg a viadalt.

Sagan egyébként szintén üde színfoltja a mezőnynek. Mindig bohém, nem nyilatkozik unalmasakat, sokak szerint színésznek is remek lenne (reklámfilmben már szerepelt, nem is akárhogyan), és nem lehet eldönteni, hogy milyen típusú versenyző.

Az is igaz vele kapcsolatban, hogy sprinter. Mindig hajt a sík szakaszok végén a győzelemért, de a legjobbak ellen nem tudja felvenni a versenyt, mert ketten-hárman mindig fürgébbek nála, ha ott van minden ilyen típusú kvalitásokkal megáldott versenyző a mezőnyben. Ő maga egyébként azt vallja, nem sprinter, csak szeret sprintelni. Amikor ezt mondja, csibészes mosollyal teszi meg.

Sokak szerint klasszikus menő, aki bírja a rövid, meredek, robbanékonyságot kívánó emelkedőket, de a kocka- és macskaköves szakaszokat is. Ráadásul, lejtmenetben a legbátrabb, a legjobb, azaz eléggé összetett versenyző. Tourt viszont soha nem nyer majd, mert az igazán magas hegyeket már nem bírja, ahhoz túl erős és izmos a testfelépítése. Nem árt ismételni: valaki akkor tud jól menni a hatalmas kaptatókra, ha lehetőségekhez képest a legkönnyebb a súlya.

Contador és Sagan nemcsak barátok, hanem csapattársak is. Sagan miatt, aki nyert tegnap, Contador lemaradt, de emiatt, másokkal ellentétben, nem fognak összeveszni.

Amikor egy csapatba kerültek, akkor a Tinkoff vezetősége azt találta ki csapatépítőnek, hogy a novemberi felkészülés első elemeként az egész csapatot (szerelőstül, sajtóstul, szakácsostul), elviszik meghódítani a Kilimandzsárót. Több napig meneteltek a brutális időben, aludtak a szabadban, sárban, hidegben, esőben. A két dudás már akkor megfért a csárdásban, mert nem csak egymást, hanem a többieket is segítették a hóhatár fölé.

Ők azok a mezőnyben, akik kapitányok a versenyek alatt, de a társaik nemcsak azért segítik őket és helyezik a háttérbe a saját céljaikat, mert erre szerződés kötelezi őket, hanem azért, mert ilyen sportolók és ilyen emberek a főnökeik.

Példaképek mindketten, akik úgy versenyeznek a Touron, hogy pontosan tudják, az év végén megszűnik a csapatuk. Gondolhatnának már arra is, hogy csak a jövőjükkel, a tárgyalásaikkal foglalkozzanak, de ők inkább a széthulló közösségük még nagyobb elismeréséért fognak harcolni. Az utolsó leheletükig!

Harmadik bejegyzés – Mechanikai dopping, bukott kedvenc – miért megy a Tour mezőnye a Holdra?

Második bejegyzés – Árapálysíkság, vérdopping, céklalé és az első szakasz

 Első bejegyzés – Így nyertem meg többször is  Tour de France-t