"Akkor biztosítom a leginkább, hogy vissza is jövök, ha csak arra koncentrálok, amire kell"

Rakonczay Gábor 2020. januárjában egyedülálló kihívásra vállalkozott. Elhatározta, hogy egy SUP segítségével szeli át az Atlanti-óceánt. Arra, hogy valaki egy kabin nélküli eszközzel próbálja meg ezt a feladatot egészen addig nem volt példa. Bár technikai okokból akkor nem járt sikerrel, év végén ismét nekivág a „lehetetlennek tűnő” küldetésnek. Ezúttal arról beszélgettünk vele, hogy miként készült az erőpróbára, hogyan értékeli az idei, nehézségekkel teli évet, de szóba került a karácsony is.

– December 17-én repülsz, majd a hónap végén újra nekivágsz a SUP-os kihívásnak. Miként alakul pontosan az időrended?

– A Kanári-szigeteken 10-12 napra mindenképp szükségem lesz ahhoz, hogy az evezőst felkészítsem az útra. Várhatóan karácsony után, a két ünnep közt lesz majd az első indulási lehetőség. Én mindenképp megpróbálok még idén nekivágni, de ez csúszhat pár napot. Vitorla és kabin nélkül az ember eléggé ki van téve az időjárási körülményeknek, ezért csak bizonyos széliránnyal és szélerősségnél lehet biztonságosan elhagyni a szigetet.

– A SUP átépítése már megtörtént, vagy arra is ebben a néhány kint töltött napban kerül sor?

– Amit tudtunk, azt itthon megoldottuk, de maga az átépítés kint lesz majd. Az eredeti tervek szerint nyáron kiutaztam volna emiatt a Kanári-szigetekre, de ezt a járvány miatt átírta az élet.

Külsőleg nem változik majd a SUP.

– A megsérült tőkesúlyt átalakítottátok. Máson is változtattatok?

– Nem, csak a tőkesúly felfüggesztése lesz más. Ez kívülről nem is fog látszani, hiszen a szerkezeten belül történik a változás. Nem leszedhető tőkesúlyos lesz, hanem a konzolját átfúrjuk a hajótesten, valamint az alsó és a fedélzeti héjszerkezeten is meg lesz erősítve és 2 helyen fog kapaszkodni.

– Akkor elmondhatjuk, hogy jóval ellenállóbb lesz majd az evezős. A módosításnak nem lesz negatív „hozománya”?

– Igazából ez egy jóval egyszerűbb és erősebb szerkezet lesz. A teherbírása nagyobb lesz, de aerodinamikai szempontból nem okoz változást.

– Az újév első kihívására tehát szinte minden készen áll. Ha azonban még visszatekintünk egy kicsit 2020-ra, hogyan értékelnéd ezt a szezont?

– Őszinte leszek, ez az év nekem annyira nem volt szimpatikus (nevet), bár a futás szempontjából nézve nagyon pozitív volt. A futóeredményeimben olyanokat tudtam alkotni, amit ezidáig soha. Sokkal több időm volt edzeni, így többször futottam 700 km-es hónapokat. Sebességben és távolságban is lettek olyan eredményeim, amik eddig nem jöttek össze. Sokkal több minőségi időt tudtam erre fordítani. Ebből a szempontból jó, de azért nekem jobban tetszett az előző év.

Gábor idén minden eddiginél többet futott, és számos versenyen is részt vett.

"Az ilyesmit csak elfogadni lehet. Én azt vontam le ebből az évből, hogy úgy egy kicsit könnyeb ha elfogadja az ember a dolgokat, mintha csak pluszban növelné a problémát."

– Mi adta a legnagyobb hiányérzetet számodra az idei évben?

– Az emberi kapcsolatok. Én egy nagy családban nőttem fel, heten vagyunk testvérek és sok barátom is van. Az, hogy kevesebb a találkozás, a kontaktus az emberek között engem nagyon megviselt. Úgy érzem most nagyon kijön, hogy a társas kapcsolatok mennyire fontosak az emberek életében. Nagyon rossz, hogy mikor az utcán sétálsz, akkor a szembejövő átmegy a túloldalra, mert ott érzi jobban biztonságban magát, pedig néhány hónappal ezelőtt még megálltatok beszélgetni.

– Azért furcsa, hogy ezt mondod, mert az expedícióid során nagyon gyakran hónapokig egyedül vagy, elzárva a külvilágtól.

– Szerintem pont ezért látom ennek a nagyon fontos értékét. Ami természetes és folyamatosan körül vesz minket, arról nem érzékeljük, hogy mennyire nagy szerepe van. Ha az ember megéli ezt, hogy 1-2 hónapig vagy hosszabb ideig egyedül, vagy harmad magával van, akkor az emberi kapcsolatok értéke helyére kerül benne. De kiemelhetünk mást is ilyen szempontból. Ezen az úton én nem nagyon fogok 4 óránál hosszabb időt alvással tölteni, mert nagyon ki leszek téve az egyéb körülményeknek és veszélyes is.

Bár a futóteljesítménye jelentősen javult, azért van hiányérzete az idei évvel kapcsolatban.

"Ilyenkor nagyon felértékelődik, hogy ma este még a saját ágyamban tudok aludni legalább 6 órát, és nem borul fel az ágy, nem csap be a hullám, nem fog fújni a szél, nem kell arra ébrednem, hogy éppen borulok. Ma még úgy tudom álomra hajtani a fejem, hogy biztonságban vagyok és ki tudok kapcsolni mentálisan, ott meg a fél szemem mindig nyitva lesz."

A civilizáció közepén nagyon sok olyan dolgot kézpénznek veszünk, ami lehet, hogy a világ másik végén luxusnak számít. Azt gondoljuk, hogy ez mind jár nekünk. Ilyenek az emberi kapcsolatok, az alvás, az internetkapcsolattal rendelkező telefon, és még az ivóvíz megléte is. Ez utóbbit az utam során én egy szűrővel fogom előállítani. Teljesen más az, amikor meg kell dolgoznod a másnapi ivóvizedért, mint amikor csak ki kell nyitnod érte a csapot, vagy bemenni venni egy palack ásványvizet.

– Magamat ismerve, nekem ezek közül a telefon hiányozna legjobban. Neked mi fogja a legnagyobb „veszteséget” jelenteni?

– Két dolgot is mondanék. Az egyik a család, a másik pedig az a biztonság, amit a szárazföld tud adni. Az az érzés, hogy fix talaj van a lábad alatt, és nem vagy folyamatos életveszélyben. A vízen még akkor sem tudhatod, hogy pár óra múlva fog történni, ha éppen minden optimális. Emiatt mindig van az ember gyomrába egy kis görcs, amire persze az idősebb tengerészek azt mondják, hogy addig jó, amíg megvan.

– Mi az, ami legjobban aggaszt az úttal kapcsolatban?

– Ez most viccesnek fog tűnni, de a legnagyobb aggodalmam az, hogy megérkezek-e a repülővel. No nem attól tartok, hogy lezuhanna, hanem inkább az zavar, hogy a mostani helyzetben ez korántsem annyira egyszerű. Az utazáshoz kell a negatív teszt, ráadásul a járattörlések miatt 6 óra helyett 16-ot vagyok kénytelen utazni.

2021-ben egy újabb fejezettel bővülhet az élete.

– Ugorjunk vissza egy kicsit az idei év értékeléséhez! Bár a futás teljesen más mozgásforma, de azért gondolom sokat segít majd, hogy ennyit tudtál edzeni.

– Állóképesség és keringési rendszer szempontjából nagyon sokat jelent. Mivel nagyon sokat futottam, ez nálam most minden eddiginél jobb. Amiben még sokat jelenthet, az a fókuszáltság, hiszen az ultrafutások nagyon sokat jelentenek a kitartás szempontjából.

Tavaly is minden rendben volt, de ilyen mennyiségű és minőségű edzésmunkát még nem vittem véghez.

– Azt gondolom, hogy a társas kapcsolatok hiányát is pozitívra lehet fordítani, hiszen mivel jóval kevesebb volt a kapcsolódás, talán a kiszakadás is könnyebben megy majd.

– Ez így van. Tavaly mielőtt elindultam, akkor tartottunk nálam egy összejövetelt. A legközelebbi barátaimból ott voltak vagy 40-en, és még a családom tagjai is eljöttek. Utána nagyon nehéz volt elindulni. Most erről szó sincs, a legtöbb ismerősömmel csak telefonon tudtunk váltani néhány szót, és viccesen megjegyeztük, hogy reméljük márciusig változik a helyzet, mert arra visszaérek. Úgy látom, hogy így sokkal könnyebb lesz majd.

– Ez az éved neked is jócskán eltért a megszokottól. És még a Karácsonyod sem lesz épp hagyományos.

– Egészen pontosan lesz a kilencedik karácsonyom, ami nem lesz az. Lassan nálam már az lesz a szokványos, hogy nem lesz szokványos.

Az Antarktiszon megünnepelték a Karácsonyt és a Szilvesztert.

– Azért tervezel valami olyat, ami emlékeztet arra, hogy mi is van 24-én?

– Az eddigi útjaim során mindig volt egy-egy dolog, ami kapcsolódott a karácsonyhoz, ez lesz az első, hogy semmi ilyet nem tervezek. 2012-ben kenuval voltam kint a nyílt vízen, akkor volt nálam egy pár centis karácsonyfa, amit valakitől kaptam, ezen kívül vittem magammal néhány szaloncukrot és karácsonyi fényképet.

Bár karácsonykor valószínűleg még nem leszek a vízen, az újév kezdetén viszont remélem már igen. Ez és a januári szülinapom lesz olyan, amit megpróbálok tényleg egy ugyanolyan napként kezelni, mint a többit. A szülinap igazából majd akkor lesz, ha kikötök, hazaérek és újra együtt lehet a család.

– Azért csak van egy bája, amikor a végtelen közepén „lépsz át” az Újévbe?

– Amikor az Antarktiszt hódítottuk meg, az újév kezdetén még úton voltunk. Ott a nap végén az egyik sátorban összegyűltünk, és felidéztünk pár dolgot az elmúlt évből, valamint felhívtuk a családtagjainkat a műholdas telefon segítségével. Ha az ember csinál belőle, van bája, amúgy meg minden olyan.

Könnyen elképzelhető, hogy az Újév napján már ez a látkép fogadja.

– Akkor idén a telefonálás is elmarad?

– Az nem. Biztosan fogok telefonálni a családnak, de inkább miattuk. A civilizációban ennek van hatása, de a nyílt vízen nincs. Ezt az érzelmi részt megpróbálom egy kicsit jobban távolabb tartani, hogy mentálisan könnyebb legyen, mivel ennek az útnak elég nagy veszélyfaktora van. Ez akkor csökkenthető a leginkább, ha az ember fókuszált, és a jelenre koncentrál.  Ez egy logikai dolog és biztosan hidegen hangzik, de pont, hogy nem az.

Talán a futócipővel tudnám a legjobban szemléltetni ezt. Amikor nem veszel külön aszfaltos- és terep cipőt, hanem beéred egy köztes megoldással, akkor az a terepen csúszkálni fog, az aszfalton meg nehéz lesz ahhoz, hogy elérd vele a legjobb időeredményt.

"Akkor biztosítom a leginkább azt, hogy én vissza is fogok jönni, ha abban a két hónapban csak arra koncentrálok amire kell."

Borítókép: Fotók: Facebook.com/ Rakonczay Expedíciók