Akinek stadion őrzi a nevét – A futballtörténelem legnagyobb árulói, 9. rész

Giuseppe Meazza 1910. augusztus 23-án született Milánóban. Édesapja 1917-ben, az I. Világháborúban elesett, így a kis Peppinót édesanyja egyedül nevelte, és már ennyi idősen segített gyümölcsöt árulni a piacon, de az igazi szerelme már ekkor a futball volt. Mivel cipőre nem volt pénzük, ezért mezitláb, az utcán kezdett el focizni a "Maestri Campionesi" nevű csapatban, a meccseket pedig rongylabdával játszották. Tizenkét évesen édesanyja is beleegyezett abba, hogy futballista legyen, ekkor kezdett el játszani a Gloria FC-ben, ahol egy szurkoló vette meg neki első pár futballcipőjét. 

 

 

Tizenhárom éves korában felfigyelt rá a Milan, ám végül elálltak a szerződtetésétől, mert túl vézna volt. Az Internél már nem voltak ennyire finnyásak. A kék-feketék egyik megfigyelője látta rongylabdával dekázni az utcát a kis Giuseppét, és azonnal szerződést is kínáltak neki. A Nerazzuri első dolga volt, hogy marhasülttel tömje az isteni tehetséget, hogy az megerődödjön. Meazzát először a védelembe vezényelték, annak ellenére, hogy ösztönös csatár volt, de a juniorcsapat edzője, hamar rájött a hibára, és gyorsan előretolta a tehetséget, aki két góllal mutatkozott be első meccsén, a Milanese Unione Sportiva elleni 6-2-es győzelem alkalmával. 

 

Meazza aztán üstökösként robbant be az olasz futballba. Az 1928-29-es idényben, amikor a Serie A helyett kétcsoportos, rájátszásos bajnokságot rendeztek, 29 találkozón 38 gólt szerzett. A szezon során kétszer, a Pistoiese elleni 9-1 és a Verona elleni 9-0 alkalmával mesterötöst jegyzett, a Venezia 10-2-es lemészárlása alkalmával pedig egymaga hatszor vette be az ellenfelek hálóját. 

 

Az Inter legendája a mai napig a Serie A rekordere, ő szerezte ugyanis a legtöbb gólt első szezonjában az olasz élvonalban, az 1929-30-as idényben 31-szer volt eredményes. 1930. április 27-én, amikor az Inter először fogadta a Romát Milánóban, mesternégyest lőtt a 6-0-ra megnyert meccsen. Az idény végén, tíz év után először bajnok lett az Inter, Meazzával a soraiban pedig még kétszer, 1938-ban és 1940-ben hódította el a Scudettót. A zseniális játékos 1939-ben első Olasz Kupa-győzelméhez is hozzásegítette csapatát, és eközben golyószóró módjára ontotta a gólokat. Az Inter színeiben négyszer (1929, 1930, 1936, 1938) lett bajnoki gólkirály, A Mitropa Kupában (Közép-Európai Kupa – a szerk.) perdi háromszor (1930, 1933, 1936) lett a legjobb gólvadász. 

 

 

Az 1933-as szezon kapcsán egy érdekes történet színesíti Meazza pályafutását. Az Inter klasszisa kettős fogadást kötött Giampiero Combival, a Juventus legendás kapusával, és az 1934-ben világbajnoki címet nyerő olasz válogatott kapusával. A hálóőr kihívta Meazzát, mondván senki, még ő sem lenne képes úgy gólt rúgni neki, hogy kicselezi és az üres kapuba gurít, holott ez volt Meazza egyik specialitása. A másik fogadás az olasz válogatott egyik edzéséhez kapcsolódott, melyen az Inter zsenije egy gyönyörű gólt ollózott neki. Combi felvetette, hivatalos mérkőzésen nem tudná megismételni. Meg tudta. 1933. május 25-én Milánóban csapott össze az Inter és a Juve, Meazza pedig két gólt szerzett. Az egyiknél egy sor védőt elfektetett, majd kicselezte Combit, és a hálóba passzolt, a másodiknál pedig parádés mozdulattal ollózott a kapuba. 

 

Meazzáról köztudott volt, hogy nem vetette meg a pezsgőt, a szép nőkért pedig egyenesen rajongott. 1937-ben, a Juventus elleni bajnoki előtt egy órával még se híre, se hamva nem volt az öltözőben, a vezetőség ezért az egyik masszőrt és egy edzőt küldött érte autóval. A lakásba belépve a két küldönc meghökkenve tapasztalta, hogy Meazza hangosan horkolva alszik. A masszőr és az edző kikapta az ágyből a klasszist, berakták a kocsi hátsó ülésére, ahol az félálomban elárulta, csapott egy ferde estét néhány hölggyel. Az öltözőben aztán egy hangos szó nélkül felkapta kilences mezét, rúgott két gólt a Juvénak, az Inter pedig 2-1-es győzelmével két ponttal megelőzte a Zebrákat a Scudettóért folytatott versenyfutásban, és bajnok lett. 

 

 

 

Egy évvel később öt gólt lőtt a Bari elleni, bajnoki címről döntő 9-2-es győzelem alkalmával. A következő idényt sérülés miatt szinte teljes egészében kihagyta, 1940. november 28-án pedig megdöbbentő lépésre szánta el magát. Meazza úgy vélte, az Interrel már mindent elért, amit lehetett, ezért átigazolt a városi rivális AC Milanhoz. A zseniális játékost olyannyira szerették, hogy ezzel a lépéssel sem veszített népszerűségéből, sőt, ő volt az egyetlen játékos, aki valaha is közel állt ahhoz, hogy a két milánói klub közti évszázados szakadékot áthidalja. 1941. február 9-én, a milánói derbi előtt sírt az öltözőben, majd kifutott a pályára, és két góljával 2-2-es döntetlenhez segítette a Milant az Inter ellen. Meazza két idényt húzott le a Milanban, majd még megfordult a Juventusban, a Varesében és az Atalantában is, mielőtt 1946-ban játékos-edzőként visszatért volna az Interhez, melyet 17 meccsen szerzett két góljával segített sikerrel a kiesés elleni harcban. 

 

Giuseppe Meazza pályafutása során 365 meccsen 242 gólt szerzett az Internazionale színeiben, a válogatottban 53 találkozón 33-szor volt eredményes, az 1934-es és 1938-as világbajnokságon aranyérmet szerzett a Squadra Azzurrával. A zseniális képességű labdarúgót generációja, és minden idők egyik legjobb játékosának tartják, a világbajnokságok történetének negyedik legjobb játékosaként jegyzik, 1934-ben elnyerte az Aranylabdát is. Az Inter csillaga 1979. augusztus 21-én 68 évesen hunyt el az olaszországi Rapallóban. 

 

Halála után kevéssel Milánó városa azzal tisztelgett a kiváló futballista emlékének, hogy a San Siro Stadiont hivatalosan Giuseppe Meazza stadionnak keresztelte át.