Akik soha nem nyertek aranygyűrűt – Timeout blog

Szinte hihetetlen, de napjaink egyik, ha nem a legjobb kosárlabdázója, LeBron James kilenc éves NBA-pályafutása során eddig egyetlen bajnoki címet sem ünnepelhetett. Ehhez most minden eddiginél közelebb került, az Oklahoma City Thunder elleni nagydöntő negyedik mérkőzését ugyanis 104-98-ra megnyerte a Heat, 3-1-re alakítva ezzel az összesített állást, így csütörtökön akár le is zárhatják a sorozatot a floridai American Airlines Arenában. Ha ez megtörténne, akkor James király valószínűleg végérvényesen beírná nevét a sportág halhatatlanjai közé.

Ha viszont nem, és az OKC esetleg a maga javára fordítaná a döntőt, akkor továbbra is tagja maradna egy olyan klubnak, amelybe idáig is tartozott, és amelyre nem lehet túl büszke. Ez nem más, mint azon nagyszerű játékosok köre, akiknek soha nem sikerült NBA-aranygyűrűt nyernie. Közülük mutatunk be néhányat.

A látványos zsákolásairól elhíresült Dominique Wilkins 1982-től 1994-ig az Atlanta Hawks nagy erőssége volt, a csapat történetének máig legeredményesebb pontszerzője. Ám akármilyen jó játékos is volt, nemhogy bajnoki címe nincsen, de még döntőbe sem tudta magát soha verekedni a Sólymokkal. Ha az NBA-ben nem is, de legalább Európában sikerült felérnie a csúcsra: 1996-ban a Panathinaikosszal megnyerte az Euroligát.

Charles Barkley ponterős játékáról és remek lepattanózó képességéről volt híres. 1984 és 2000 között 16 évet töltött az NBA-ben, de se a Philadelphia 76ers, se a Phoenix Suns, se a Houston Rockets játékosaként nem emelhette magasba a bajnoki trófeát. Pedig utóbbi csapatban olyan sztárokkal játszhatott együtt, mint Hakeem Olajuwon, Clyde Drexler és Scottie Pippen, de a veterán brigád nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

A jamaicai származású Patrick Ewing a New York Knicks legendás centere volt a ’80-as, ’90-es években. Mondhatni a lehető legrosszabbkor, ugyanis legszebb éveiben csapatát folyamatosan elpáholta a keleti playoffokban az MJ vezette Chicago Bulls. Amikor pedig 1994-ben a Főbika úgy gondolta, hogy inkább elmegy baseballozni, akkor az Olajuwon nevével fémjelzett Houston Rockets verte meg őket a nagydöntőben.

Reggie Miller az NBA történetének egyik legjobb hármas-specialistája volt, csak Ray Allenhez hasonlítható hatékonysággal dobta a triplákat. 18 hosszú évet húzott le az Indiana Pacersben, de nagydöntőben ezalatt csak egyszer szerepelt, 2000-ben. Ekkor sem volt szerencséje: a karrierje talán legjobb szezonját taposó Shaquille O’Neal egy bizonyos Kobe Bryant nevű fiatalemberrel az oldalán a Los Angeles Lakersnek nyerte meg a bajnoki címet.

Karl Malone, a "Postás" minden idők egyik legjobb erőcsatára, az NBA történetének második legeredményesebb játékosa karrierje során szerzett 36 298 pontjával. 1985-től kezdve 18 évet töltött a Utah Jazzben, ahol legendás párost alkotott a gólpasszkirály John Stocktonnal. Hiába alkottak fantasztikus duót, a Jazz a ’90-es évek során folyamatosan alulmaradt a nyugati konferencia döntőjében, hol a Clyde Drexler vezérelte Portlanddel, hol Hakeem Olajuwon Houstonjával, hol a Gary Payton-féle Seattle SuperSonics-szal szemben. 1997-ben és ’98-ban végre sikerült beverekedniük magukat a nagydöntőbe, ahol viszont mindkétszer kikaptak a fénykorát élő Chicago Bullstól. Stockton 2003-ban visszavonult, Malone viszont tett még egy utolsó kísérletet a bajnoki cím elhódítására és a Lakershez szerződött. Sikerült is megint eljutnia a döntőbe, ám pechjére 2004 a Detroit Pistons éve lett, így aztán Malone is gyűrű nélkül vonult vissza.

Mégsem ők, hanem a legendás Elgin Baylor kívánkozik az örök vesztesek listájának élére. Baylor 1958-tól kezdve 13 szezonon át erősítette a Minneapolis, később Los Angeles Lakerst. Tizenegyszer volt All-Star, tízszer pedig All-NBA csapatba jelölve. 1960 és ’63 között szenzációs pontátlagokat produkált, sorrendben 34.8, 38 és 34 pontos szezonokat zárt. A ’60-as évek során nyolcszor vezette döntőbe a Lakerst – de ezek közül egyet sem nyert meg! Hogy miért? Nos, az akkori Boston Celtics valószínűleg minden idők legjobb csapata volt: a Bill Russell-féle együttes az évtized összes bajnoki címét bezsebelte, kivéve az 1967-est. Az a szezon pedig rendhagyó volt, mert se a Lakers, se a Celtics nem jutott döntőbe, így a San Francisco Warriors és a Philadelphia 76ers mérkőzhetett meg a bajnoki címért, végül utóbbi nyert. Baylor az 1971-72-es szezon első kilenc mérkőzése után térdproblémái miatt visszavonult – pont abban az idényben, amikor a Lakers végre felért a csúcsra. Micsoda időzítés…