Akadálypálya Párizs felé (2.rész) – Japán

A Párizsban rendezendő Nyári Játékokra történő kijutás több okból nevezhető bonyolult akadálypályának. Egyrészről a magyar nemzeti csapat 1980-ban, tehát 44 éve szerepelt utoljára Olimpián, utolsó alkalommal pedig 40 esztendeje, 1984 májusában, a távoli Havannában sikerrel megvívott selejtezőn harcolta ki az indulás lehetőségét. Igaz, a keleti blokk bojkottja miatt végül nem mutathatta meg tudását Los Angelesben válogatottunk, s azóta nem nagyon jártunk ilyen közel olimpiai részvételhez. És ebből is fakad a másik nehezítő körülmény, miszerint Székely Norbert csapatának ellenfelei kivétel nélkül magasabb polcon szerepelnek nálunk a nemzetközi női kosárlabdában, papíron kizárólag erősebbnek gondolt riválisokon túljutva lehetnek ott Párizsban Kiss Virágék. No de, minden további szócséplést elkerülendő, következzen a lányaink előtt tornyosuló második probléma, az olimpiai ezüstérmes Japán bemutatása!

Magyarország második ellenfele a soproni kvalifikációs eseményen majd az a Japán lesz, amely az 1960-as évek óta aktív szereplője az ázsiai, na és a világ kosárlabdájának. A távoli rivális számos jelentős eredménnyel büszkélkedhet, mint például az 1975-ös világbajnokságon szerzett ezüstérem, avagy az 5 megkaparintott aranymedália az Ázsia Bajnokságok történetében. Az újabb sikerkorszak 2010 körül indult, amikortól ismét állandó résztvevői a világbajnokságoknak, olimpiáknak – legutóbb hazai környezetben, Tokióban óriási meglepetésre olimpiai ezüstérmesként zártak.
A tornát követően Tom Hovasse távozott Japán kispadjáról, ám a folytonosság jegyében egyik korábbi segítője Onzuka Toru ült be a kapitányi székbe. A váltás ellenére sem változott az ázsiai nemzeti csapat játékstílusa: a gyorsaságra, a rengeteg labda nélküli futásra, és a külső dobásokra építenek, amit továbbra is úgy „csomagolnak be”, avagy adnak elő, igencsak magas szinten, hogy "figurálisan" a világban megszokott konvencióktól kissé eltérő elemekkel operálnak. A csapat a lepattanózást is kollektív feladatnak tekinti, ami érthető is, lévén a Sopronba készülő keretben nincsen egyetlen egy 185 centiméternél magasabb játékos sem.

A válogatott kerete január 26-án csökkent 16 főre, és majd ezen a létszámon szűkít a kapitány további 4 fővel, hogy kialakuljon a végleges 12 fős csapat. A bő keret tagjainak listája:

• Yoshida Asami (Aishin AW Wings)
• Maki Takada (Denso Iris)
• Machida Rui (Fujitsu Red Wave)
• Motohashi Nanoko (Oda Haneda Vickies)
• Hayashi Saki (Fujitsu Red Wave)
• Mawuli Evelyn (Denso Iris)
• Miyazaki Saori (ENEOS Sunflowers)
• Kawai Mai (Toyota Antelopes)
• Akaho Himawari (Denso iris)
• Yamamoto Mai (Toyota Antelopes)
• Hoshi Anri (ENEOS Sunflowers)
• Todo Nanako (Toyota Boshoku Sunshine Rabbits)
• Noguchi Sakura (Aishin AW Wings)
• Hirashita Aika (Toyota Antelopes)
• Okoye Monica (UC Capitals, Ausztrália)
• Mawuli Stephanie (Movistar Estudiantes, Spanyolország)
   

Kiemelt figyelmet érdemel Machida Rui, aki a tokiói olimpián új olimpiai csúcsot állított fel gólpasszok terén, valamint Yamamoto Mai, a csapat játékmestere és a védekezésük motorja, Akaho Himawari is. Ám ahogy korábban is szóba került, a keret ereje az egységességben és abban rejlik, hogy mindig más képes kulcsszereplővé válni adott napon, avagy pillanatban, így nehéz készülni Japánból az ellenfeleknek. A magyar válogatott dolga sem ígérkezik egyszerűnek, sem a felkészülés, sem pedig a február 9-én esedékes, 18.00-kor kezdődő összecsapás szempontjából. Ugyanakkor hazai környezetben, kellően minőségi kerettel képesek lehetnek Dubei Debóráék arra, hogy legyűrjék riválisukat!

Megjegyzés: Cikkünk alapjául a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének hivatalos honlapján, a hunbasket.hu oldalon megjelent, Japán válogatottját bemutató írás szolgált.

 (Photos: fiba.basketball)