A víz továbbra sem kegyes a Vendée Globe hőseivel

Szentandrási-Szabó Attila írását változtatások nélkül közöljük.

Továbbra is kíméletlenül alakul a helyzet. Nincsenek jó híreim sajnos! Illetve csak kevés jó van. Tegnap nagyon szűkszavúan hallottunk az eddig legjobban teljesítő hölgy versenyző, Sam Davies a Initiatives – Coeur nevű hajójával víz alatti tárgyal történő ütközésével kapcsolatban. Nem volt információnk a sérülés mértékéről.

Bevallom ez eleve nagyon aggasztott, pont mikor Alex Thomson-ról és hajójáról a Hugo Boss-ról nem jöttek a hírek. Mostanra megtudtuk. Sajnos félelmem megint beigazolódott! Sam Davies tőkesúlyával talált el valamit. Olyan 20 csomós sebességgel haladva ütközött, és állt meg a hajó az ütközés következtében. Minden mozdítható elrepült a hajóban, még a lekötözöttek is. Könnyebben megsérült még a kapitány is, bordáid megütötte.

Ettől az ütközéstől a kiel tömítése megsérült, valamint annak aknájának a hosszanti határoló falai több helyen is megrepedtek, a hajó szedi a vizet is. Elnézve ezeket a sérüléseket és a részletes beszámolót Sam Davies részéről, ez aligha oldható majd meg a vízen némi “pacsmagolással” és lemezek rálaminálásával. Tulajdonképpen ezzel nagy valószínűséggel vége a versenyének. Csak éppen nem mondták még ki ezt! Nagyon sajnálom!

Az eddigi leggyorsabb hölgy volt, jó helyen. Akár a dobogóra is felérhetett volna. Most azonban Fokváros felé tart, nagy eséllyel a versenyből történő végleges kiállás miatt.

Sebastien Simon is pórul járt tegnap, az általa navigálta Arkea Paprec nevű hajó is víz alatti tárggyal ütközött. A jobb oldali foil durván megsérül. A sérülésről ma, tőle is további hírek érkeztek. Egyrészt a jobb oldali foil durván elrepedt és egy helyen egy darab is kitört belőle. Másrészt szivárog a víz a hajóba, ami előrevetítette, hogy komolyan sérült az uszony szekrénye is.

Sajnos kérdésessé vált ennek javíthatósága és a verseny folytatása. Személyes meglátásom, és véleményem szerint nem javítható, hacsaknem teljesen kiszereli a foil-t, azaz megszabadul tőle, és lezárja a szekrényt, ha egyáltalán azt meg tudja tenni. De inkább ne legyen igazam, és bár folytatni tudná a versenyét. Mindenesetre északra tart, már egyértelműen Fokváros irányába, ami előrevetíti azt, hogy elképzelésem helyénvaló. Ide tart Alex Thomson is a Hugo Boss-szal, aki reggelre meg is érkezik oda.

Szintén tegnapi eset, de csak ma kaptunk róla híreket, hogy az újonc Clément Giraud kormányozta foil nélküli Compagnie du Lit / Jiliti egyszercsak elveszítette a gennakerét. Egyszerűen leszakadt. Aztán persze hajójával rá is szaladt, így aztán belegabalyodott, körbetekeredett a kiel-en és rátekeredett a gerincre.

Több órás meló volt leszerelni, letekerni, kigubancolni és kihúzni a vízből. Vissza is esett a 27. helyre.

Clément Giraud a 30 méter magas árboc tetején, hogy nyílt vizen megjavítsa a sérült alkatrészt. 
Fotó: Facebook/Clément Giraud – Vendée Globe

Mindeközben pedig “János király és a hajótörött páros” társas vitorlázást folytat a Yes We Cam fedélzetén. Úgy látszik egyre jobb hangulatban teszik ezt és folytatják útjukat, ami már tegnap az elnöki videochat alkalmával is kiderült. A szabályok természetesen nem engedik meg, hogy a mentett személy bármilyen tevékenységgel is részt vegyen a hajózásban.

Egész biztos vagyok benne, hogy erre kínosan ügyelnek is. Ellenben Jean Le Cam most kapott egy utazó fotóriportert Kevin Escoffier személyében, mivel igazából semmi mást nem tehet. Aki viszont élvezettel közvetít, és készíti a videó üzeneteket is. Ezt nem tiltja semmilyen szabály. Természetesen hajózásban való aktív közreműködését igen, így azt nyilván mellőzik is.

Mostantól azonban a versenyrendezőség felelőssége, hogy minél előbb, és amennyire csak lehet, a legkisebb további időveszteséget okozva, a még versenyben lévő “János királytól” átvegyék Kevin Escoffier-t. A kezdeti elképzelések szerint a francia fennhatóság alatt álló Kerguelen-szigeteről indult volna egy kutató-mentő hajó érte, mivel úgyis a szigetek közelében hajóznának el.

Azonban az nagyon messze, még legalább 4 napra, India hosszúsági körénél van, de az India-óceán legdélibb részén, valamint maga a szigetcsoport is igen távol helyezkedik el francia hontól, és közlekedés szempontjából sem túlzottan ideális.

Másik korai elképzelés, de csak vészterv volt Új-Zéland déli szigetvilága. De ennek valószínűségét meglehetősen csökkenti, hogy az még távolabb van, valamint a papírok nélküli Kevin Escoffier nem francia fennhatóság alatt álló, idegen országban érne partot.

Ezért aztán a legfrissebb, elindított kimentési terv, hogy Madagaszkártól nagyjából 500 mérföldre keletre Franciaországhoz tartozó Réunion szigetéről elindult a Nivôse haditengerészeti fregatt eléjük. Ehhez a fragattnak azért rendesen bele kell húznia. A terv része, hogy megfelelő időjárási körülmények között egy RIB csónak segítségével megközelítik a Yes We Cam-et és átveszik Kevin Escoffier-t.

Az általa eddig “felélt” Jean Le Cam készletét pedig visszapótolják, és pontosan kiszámolják a mentéssel elszenvedett időveszteségét, melyet a végén majd jóváírnak neki. Azt gondolom, hogy akárhogyan is alakulnak a dolgok a későbbiekben, Jean Le Cam és Kevin Escoffier egy életreszóló barátságot kötnek, illetve kötöttek.

Nem mintha haragban lettek volna korábban, és amúgy is mindig furcsa érzelmi szál köti össze a mentettet a megmentőjével. Azonban most napokra még össze is vannak zárva pár négyzetméterre. Végtelenül szimpatikus párossá váltak. Nem kizárt, hogy látjuk mi még őket együtt vitorlázni, akár kettesben is!

Az élen a helyzet változatlan, még mindig vezet, de a rekord részidőtől már jelentősen, 2000 mérföldre, nagyjából 5 napra elmaradva, Charlie Dalin az Apivia kapitánya. Előnye a második Louis Burton navigálta Bureau Vallee 2-vel szemben azonban alig 150 mérföldre olvadt csak. A napi adatokat elnézve Louis Burton még gyorsabb is, és jelentősen rövidebb utat kell megtennie, mivel jelenleg is sokkal délebbre vitorlázik.

Ha így megy tovább, akkor napokon belül megfoghatja Charlie Dalin-t. Harmadik Thomas Ruyant a “törött szárnyú” LinkedOut kormányánál, a másodiktól nem vészesen lemaradva, gyorsabban is, de északabbra, jóval nagyobb utat bejárva ezzel. Negyedik, óriási tempót diktálva, a parasportoló Damien Seguin a foil nélküli Groupe Apicil nevű hajójával. Le a kalappal előtte!

Méltán érdemli ki az elismerést, akárhogy is alakul majd a későbbiekben, mert fél kézzel csinálja végig ugyanazt mint a többiek, és kifejezetten jó helyen áll. Ötödik helyre jött fel Yannick Bestaven navigálta Maître CoQ IV., hatodik Jean Le Cam a Yes We Cam-mal, hetedik helyre rontott Boris Herrmann a Seaexplorer nevű hajójával. Nyolcadiknak jött fel Benjamin Dutreux az Omia – Water Family kapitánya, kilencediknek javult Isabelle Joschke a MACSF kormányánál, és 10. Giancarlo Pedote a Prysmian Group nevű hajójával. Az élmezőny a 16. helyezettig számítható annak, illetve csak a 13., mert három versenyző Fokvárosban kiállni készül.

Szépen kialakult 7 hajóval újra a középmezőny, mintegy 600 mérföldre lemaradva az élétől, a 17.-től a 23.- helyezettig, köztük a 19. Armel Tripon kormányozta L’Occitane. A sereghajtó mezőny 7 hajója, pedig olyan 550 mérföld távolból követi őket, legvégén Jérémie Beyou-val a Charal kapitányával, még mindig olyan 330-350 mérföld távolságra lemaradva az utolsó előttihez képest. 

Szentandrási-Szabó Attila kitűnő összefoglalója mellett érdemes azzal is foglalkoznunk, hogy mi történt közben a verseny fenegyerekével, a feladásra kényszerült Alex Thomsonnal.

Mindeközben Alex Thomson biztonságosan megérkezett Fokvárosba a súlyosan megsérült Hugo Boss hajóval. 

A futurisztikus külsejű Hugo Boss, mely bár nagyon gyors, a szilárdságával komoly gondok adódtak

Fotó: AlexThomsRacing.com

Miután Alex Thomson megjavította a hajó belsejében kialakult strukurális sérüléseket (konkrétan több helyen megrepedt a hajó merevítése) újra versenybe állt, de hamarosan az egyik kormánylapátja is megsérült. Így már nem vállalhatta, hogy továbbhalad a Déli-óceán felé, ahol a rettegett "Üvöltő negyvenesek" és "Tomboló ötvenesek" (A Föld legdurvább szelei és hullámai tombolnak ezeken a szélességi fokokon) várják a hajózókat. 

Alex Thomson szavai a visszatéréskor:

"Hét napba telt, hogy a verseny feladás után partra kormányozzam a hajót. Csak lassú tempóval mehettem, mert a sérülések miatt óvnom kellett a hajót.  Jó érzés partot érni. Ugyanakkor hatalmas veszteségélmény is van bennem, nem így, nem ezt terveztük, nem ezért dolgoztunk évekig!"
De az is igaz, hogy a legnehezebb időszakok hozzák elő belőlünk a legnagyobb erőt. Biztos vagyok benne, hogy túl fogjuk tenni magunkat a kudarcon és tovább megyünk a céljaink felé a csapattal. Az elmúlt napok eseményei, a rengeteg sérülés ismét arra emlékeztetnek minket, hogy a tenger ereje szinte felülmúlhatatlan. Ezért is gondolom azt, hogy mindenki, aki elindul ezen a kemény versenyen az tiszteletet érdemel. Csodálom őket és mindenkinek, aki még versenyben van biztonságos átkelést és jó versenyt kívánok. Magamnak pedig csak annyit, hogy végre lefürödhessek és láthassam a feleségem és a gyönyörű gyerekeim."

Borítókép: facebook/Sam Davies
Forrás: Szentandrási-Szabó Attila