"A világsztárok nem haverkodnak" – Babos Tímea interjú

– Édesapád mondta, hogy sűrűek a napjaid, noha március eleje óta itthon vagy, azóta nem indultál versenyen. Hogy telik egy ilyen évközi felkészülési időszak?
– Valóban, az elmúlt három hétben nem versenyeztem, mivel a tengerentúli nagy tornákon (Indian Wells, Miami) nem tudtam elindulni – válaszolta kérdésünkre Babos Tímea. – Ennek ellenére itthon sem unatkoztam, minden napom reggeltől esti be van táblázva. Fél kilenctől tízig kondizunk, aztán tíztől délig teniszedzés van, utána délután kettőig vagy szabadidőt kapok, vagy pedig pszichológushoz, illetve masszőrhöz megyek. Kettőtől négyig megint tenisz van, négytől ötig levezető mozgás és nyújtás szerepel a programban, majd ha napközben elmaradt a masszázs, akkor még oda is elmegyek – ezt követően kezdődik a saját kis magánéletem.

– Mennyire nehéz ilyenkor motivációt találni csak az edzésekben?
– Szerencsére nincs ezzel gondom, az elmúlt hetek, hónapok eredményei azt bizonyítják, hogy jó úton járok, így aztán nem nehéz motivációt találni. Az a fontos, hogy mindig tűzzőn ki az ember magának valami célt, amit el akar érni, mert az ad erőt a folytatáshoz.

– Most mi a cél?
– Elsősorban a londoni olimpiai szereplés kivívása! Ehhez a világranglista legjobb ötven helyezettjének közelébe kell kerülni, így ezért dolgozunk most.

– Addig még azért van jó néhány hét, jó néhány verseny, ezek közül melyeken tervezel elindulni?
– Hétfőtől Koppenhágában indulok egy 220 ezer dollár összdíjazású versenyen, ezt követően néhány napos salakos edzés után Marokkóba, Fesbe utazunk, szintén egy ugyanilyen pénzdíjú tornára. A rákövetkező héten, április 30-tól Magyarországon, a budapesti versenyen indulok, majd nagy valószínűséggel a madridi premier tornára is elutazunk, még úgy is, hogy ott nagy valószínűséggel selejtezőt kell majd játszanom. Nagyjából eddig biztos a terv, illetve az is valószínű, hogy a római versenyt kihagyom.

– Most, hogy WTA-tornát nyertél februárban, ITF versenyen láthatunk még, vagy az visszalépés lenne?
– Természetesen még figyeljük a kisebb tornákat is, hiszen ha a nagy versenyeken nem megy úgy a játék, vagy nem tudok főtáblára kerülni, akkor ITF-versenyeken is megéri elindulni, hiszen ott is lehet világranglista-pontokat gyűjteni.

– 2010-ben mind a négy Grand Slam tornán ott voltál a junior párosok fináléjában, ráadásul a négyből hármat (Roland Garros, Wimbledon, US Open) meg is nyertetek partnereddel, Sloane Stephens-szel. Ezeket a győzelmeket, és az ez után megnövekedett érdeklődést mennyire volt egyszerű feldolgozni?
– Juniorként, fiatalként nem volt egyszerű megélni ezt a helyzetet, de azt hiszem, jobb ez, hogy már ilyen fiatalon megbarátkoztam a sikerrel és annak következményeivel. Akkora felhajtás egyébként akkor még nem volt körülöttem, de jó tapasztalat volt az az időszak. Egyébként én nagyon élvezem, hogy érdeklődnek irántam, inspirálóan hat rám a dolog, erőt ad ahhoz, hogy még jobb legyek, segít átlendülni az ilyen nehezebb, edzéssel eltöltött időszakokon.

– Egyébként ezeket a junior sikereket hova helyezed a karrieredben? Mennyit ér teniszben egy junior páros győzelem?
– Minden ilyen siker jó kiindulási alap a jövőre nézve, ráadásul aki felnőttben ott van a legjobbak között, azoknak a 95%-a juniorban is jó volt. Persze nem szabad átesni a ló túloldalára, és nem szerencsés túlértékelni ezeket a sikereket, hiszen ezek 18 éven alattiaknak szóló versenyek voltak, később mindenkinél csak azt nézik, hogy meddig jutottak a felnőtt világranglistán. Persze a szponzorszerzést azért talán megkönnyítik ezek a sikerek.

– A páros sikerek ellenére egyesben nem sikerült az igazán nagy áttörés, ott "csak" egy wimbledoni elődöntő jött össze 2009-ben a juniorok között. Ennek mi volt az oka?
– Őszintén szólva nem tudom. Talán akkor még nem voltam annyira érett fejben, sokat kellett tanulnom a tenisz mentális részéről. Meg talán az is közrejátszott, hogy nem voltak meg azok a lehetőségeim, az a hátterem, amik külföldi kortársaimnak adottak voltak, így egy picit talán nehezebb volt egyesben odakerülni a csúcsra.

– Ha már említetted a fejbeli érettséget, adja magát a kérdés, mire helyeződik a nagyobb hangsúly, a fizikai vagy a mentális felkészülésre?
– Igyekszünk mindenre egyfomra hangsúlyt fektetni, mivel mindkettő elengedhetetlen a sikerességhez. A mentális rákészülés talán fontosabb, de a megfelelő fizikum is nagyon kell ahhoz, hogy meglegyen a kellő önbizalmad, hiszen már az hatalmas pluszt jelent, ha tudat alatt benned van, hogy akkor sem fogsz elfáradni, ha elhúzódik egy-egy találkozó.

– Stephensszel tartod még a kapcsolatot? Egyáltalán hogy néz ki egy versenyhét, van időd, kedved barátkozni a többi versenyzővel, vagy ilyenkor elvonulsz a kis világodba, és csak magadra koncentrálsz?
– Sloanne Stephensszel nem vagyunk jóban, vele megszakadt minden kapcsolat, ennek meg is van az oka, de erről nem szeretnék beszélni. Egyébként sem nagyon jellemző a teniszben a haverkodás, főleg az olyan feltörekvő fiatalokkal, mint én, hiszen engem (még) nem ismernek, én sem őket. Nehezen fogadják be az újakat, így inkább a velem egykorúakkal tartom a kapcsolatot, hiszen őket már ismerem a junior korosztályból. Itt jegyezném meg egyébként, hogy a ’93-ban, tehát a velem egy évben születettek közül csak én és Stephens (75. az aktuális világranglistán) vagyunk a top százban, ami figyelemreméltó eredmény. Egyénként a junirok mellett a többi magyar játékossal vagyok kifejezetten jó viszonyban, velük szoktam beszélgetni, ha egy tornán indulunk.

– Van példaképed?
– Igen, a lányok mezőnyében Jelena Gyementyjeva volt a példaképem. Igazi munkás játékos volt, kicsit szerintem olyan, mint én, rengeteget dolgozott azért, hogy jobb legyen. Az igazán nagy sikerek elkerülték a pályafutása elején, aztán Pekingben végül megnyerte az olimpiát, nagyon hosszú ideig ott volt a top 10-ben. A férfiak közül Roger Federer játékát szeretem a legjobban.

– Ha már olimpia, és a magyar játékosok: Arn Grétával együtt indultok mind a Roland Garroson, mind Wimbledonban a párosversenyben. Ez már az olimpiára készülés jele?
– Igen, valóban arra készülünk. Amikor eldöntöttük, hogy közösen készülünk, még nem lehetett tudni, hogy Szávay Ági visszatér-e vagy sem, így megegyztünk, hogy jó lenne együtt játszani. Korábban játszottunk már párost, akkor jól működött a dolog, ráadásul a Grand Slamek tényleg jól segítik a felkészülésünket Londonra. Plusz ha már van lehetőség arra, hogy magyar játékossal induljak, miért ne tenném meg? Egy kis bökkenő van csak: Gréta Olaszországban él, így közös edzésre nincs lehetőségünk, majd csak a verseny helyszínén tudunk együtt ütögetni.