A világ legbajuszosabb alakulata – A legjobb magyar csapatok, 2. rész

1985-ben felejthetetlen napokat éltünk meg a Videotonnak köszönhetően. Bár a magyar labdarúgás szinvonala a mostanihoz képest az egekben járt, mégis váratlanul ért mindenkit, hogy egy vidéki csapat, a Székesfehérvári Videoton olyan menetelést hajtot végre az UEFA-kupában, melyet azóta sem  sikerült megismételnie egyetlen hazai alakulatnak sem.

Régi ismerős sztori az első gombfocicsapatos, nekem valóban a Real és az akkori Vidi volt az első.  Gyerek voltam még, de emlékszem a fokozatosan kialakult Videoton-lázra. A Dukla Praha kiverése még nem  okozott feltétlen eufórikus örömet, bár a prágai katonacsapat ellen két szoros mérkőzést játszott a  székesfehérvári gárda, 1-0-ra nyert itthon, majd 0-0-ra végzett Prágában.

"Bravúros játékkal továbbjutott a Videoton" – harsogta a Népsport másnapi főcíme, a dicséretből a  mezőnyjátékosok mellett kijutott Koszta Jánosnak is, aki remekelt a kapuban."Sokan eleve lemondtak rólunk a fehérvári 1-0 után, de én láttam, hogy ez a Dukla kiverhető. Mindent  el fogunk követni azért, hogy túljussunk a következő akadályon is. Az a csapat, amelyik idegenben  ilyen játékra képes, úgy válhat igazán ismertté, ha folytatja azt, amibe belekezdett." – vélekedett  Kovács Ferenc.

A Videoton legendás csapata az 1984/1985-ös UEFA-kupa sorozatban, balról jobbra, a felső sorban: Molnár Ferenc masszőr, Disztl Péter, Szabó József, Csuhay József, Kovács Ferenc vezetőedző, Gömöri Ottó, Borsányi István, Koszta János, Hartyáni Gábor pályaedző. Középen: Májer Lajos, Vadász Imre, Novath György, Csongrádi Ferenc, Palkovics István, Burcsa Győző, Végh Tibor, Disztl László. Alul: Horváth Gábor, Wittmann Géza, Gyenti László, Faddi Máté és Vaszil Gyula. A képről a csapat orvosa, a népszerű Horváth Lajos hiányzik

A következő fordulóban az aktuális Európa-bajnokokkal felálló Paris Saint Germain volt az ellenfél, és  a franciák megfeleltek a róluk kialakult sztereotípiának, roppant nagyképűen, fölényeskedve kezelték a  Videotont, de hamar jött az ébredés a gallok számára. 4-0 is volt már a Vidi számára, a párizsi csapat   csak szépíteni tudott, de a továbbjutás már az első meccsen eldőlt. A visszavágót elkezdték, majd köd  miatt, 2-0-ás Videoton vezetésnél félbeszakadt a találkozó. Az újrajátszott meccset a fehérváriak nyerték 1-0-ra,  így kezdődhetett az örömünnep.

"Nagyon örülök a győzelemnek, nagy dolog, hogy háromszor is megvertük a Paris Saint-Germaint" –  örvendezett Kovács Ferenc.
Georges Peyroche, a franciák edzője teljesen összetört: "Segítőimmel nem mértem fel jól a Videoton  erejét. Melléfogtunk, s emiatt nem volt valós a kép, ami összeállt… Mi mást mondhatnék? Jussanak el  a döntőig!"

A harmadik fordulóban a jugoszláv labdarúgás egyik kirakatcsapata, a fénykorát élő Partizan  következett. Nenad Bjekovic, a Partizan mestere nem véletlenül nyilatkozta: "Székesfehérvárott is  támadójátékra törekszünk, két meccs alapján úgy vélem, mi megyünk tovább."

"Egy ország tapsolt a Fehérvárnak" – tette címlapjára a Népsport, a mérkőzés másnapján. A Videoton  megalázta a jugókat, Szabó négy gólja után Májer adta meg a kegyelemdöfést.
Kovács Ferenc is méltatta tanítványait: "Csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatok a csapat  teljesítményéről. Fizikailag, lelkileg is felkészültünk erre a fontos találkozóra, és a pályán az  történt, amit a mi játékosaink akartak."

Nenad Bjekovic néhány nappal korábbi magabiztossága is semmivé foszlott. "Tartottam a Videotontól, de  ezen a mérkőzésen a fehérvári csapat olyan korszerű játékot produkált, amelynek képtelenek voltunk  megtalálni az ellenszerét. 2-0-nál már láttam, hogy bajok lesznek, és sajnos a második félidőben ez be  is következett" – szomorkodott a jugoszláv mester.

A visszavágón ugyan 2-0-ra a Partizan nyert, de ez az adott körülmények között senkit sem érdekelt.  Jöhetett a sorsolás, és a sors azt a Manchester Unitedet vetette a Videoton elé, amelyik a sorozat  első fordulójában a Rába ETO-t ütötte ki. A magyar csapat 1-0-ás vereséget szenvedett az Old  Traffordon, úgy, hogy a bíró két angol gólt is érvénytelenített.

A sportnapilap a MU két játékosát is megszólaltatta a meccset követően, Gordon Strachan, valamint Gary  Bailey is lekicsinylően beszélt a magyarokról.
"Az előzetes hírekre rácáfolt a Videoton. Azt hittem, többet jönnek majd előre, Szabó négy gólt rúgott  – ha jól tudom – a Partizannak, és Párizsban is remekelt. Hát most nem sokat nyújtott. Mindenki csak  védekezett" – mondta Strachan, Bailey még erre is rákontrázott: "Azért ennél többet vártam a  vendégektől. Nagyon gyenge a támadójátékuk. Legalábbis most úgy tűnt, mintha csupán védekezni  tudnának."

A visszavágó hazai sikerrel ért véget. A mérkőzés legfontosabb, 20. percben történt eseményét így írta le a sportnapilap. "A szabadrúgáshoz  letett labdának Szabó futott neki, ám váratlanul átlépte azt, meghagyva a lövés lehetőségét a mögötte  rajtoló Wittmannak. A fiatal középpályás ballal nagy erővel, félmagasan bombázott kapura, labdája az  öttagú sorfalon megpattant, megtévesztette a balra mozduló Bailey kapust, és végül a jobb alsó sarokba  vágódott. 1-0."

Az 1-0 azt jelentette, hogy a Videoton Disztl Péter kiváló teljesítményével kiharcolta a hosszabbítás  lehetőségét, amelyben a legnagyobb helyzetet a 117. percben Faddi hagyta ki, aki Gömöri visszafejelt  labdáját a léc fölé bombázta. Mivel nem született újabb gól, következhettek a büntetőrúgások,amit a  fehérváriak nyertek.

"A mérkőzés előtt azt mondtam az öltözőben, hogy egygólos hátrányt a világ legjobb csapata ellen is be  lehet hozni. Rúgjanak egy gólt, és akkor a 11-eseknél minden megtörténhet… Szívből köszönöm ezt a  gyönyörű estét, a felejthetetlen százhúsz és egynéhány percet, amely remélem, minden magyar  sportbarátnak emlékezetes marad. Az biztos, hogy én sohasem felejtem el!" – nyilatkozta meghatottan  Kovács Ferenc.

Újabb jugoszláv gárda, a Zeljeznicar Sarajevo következett, immár az elődöntőben. A szarajevóiak  mestere, az azóta világhírűvé vált Ivica Osim reménykedett a továbbjutásban. "Tiszteljük a Videotont,  ezt az érzést csak megerősítette bennünk a Manchester United legyőzésével. Mégis úgy vélem, hogy a két  mérkőzés alapján mi leszünk a továbbjutók. A döntő egyáltalán nem tűnik álomnak számunkra."
A 3-1-es fehérvári siker komoly bizakodásra adhatott okot, mégis meleg lett a pite Szarajevóban. A 73. percben kialakult 2-0-ás hazai vezetés már jugoszláv továbbjutást jelentett, azonban a 88. percben érkezett Csuhay, akinek a góljánál egy ország lakossága üvöltött artikulátlanul, döntőt játszik a Videoton!

"Minden dühöm, reményem benne volt a lövésben. Aztán már csak arra emlékeztem, rajtam csüng mindenki. A tanulság? Soha nem szabad feladni" – vélekedett Csuhay, akinek gólja továbbjutást ért.

A fináléba ugyan mindenki az olasz Intert várta, a milánói együttes azonban a hazai 2-0-s sikert követően 3-0-ra kapott ki a Santiago Bernabéu-stadionban, így a Real Madrid jutott a döntőbe. A spanyol együttes – amelyre az Eb-2. válogatott épült – hihetetlen nevekkel rendelkezett, Chendo, Sanchis, Camacho, Gallego, Michel, Butragueno, Juanito és Santillana mellett ráadásul ott volt a csapatban a későbbi argentin világbajnok csatár, Jorge Valdano és az Európa-bajnok, világbajnoki ezüstérmes német védő, Uli Stielike.

Ennek ellenére nem tűnhetett irreális álomnak egy esetleges hazai siker: a Madrid ugyanis a sorozatban nem tündökölt idegen pályákon: az osztrák Swarovski Wacker (0-2), a jugoszláv NK Rijeka (1-3), a belga Anderlecht (0-3) és a már említett Inter (0-2) is legyőzte a királyi gárdát.

"A 32. percben a vendégegyüttes az első valamirevaló akcióját máris góllal fejezte be! Történt, hogy a jobb oldalon Novath könnyelműen elvesztette a labdát. Chendo a jobbösszekötő helyén helyezkedő Butragueno felé játszott, előle az egyik fehérvári védő röviden mentett, a labda így Gallegóhoz került. A spanyol középpályás jobbal magasan a balösszekötő helyén érkező Michel elé ívelt, aki a lehulló labdát 12 méterről ballal, egyből, óriási erővel a kapu bal oldalába bombázta. 1-0."

A hajrában aztán végleg eldőlt minden: előbb a 77. percben Michel beadását Santillana az ötösről bólintotta a kapuba, majd amikor már mindenki a hármas sípszót várta, Michel újabb gólpasszát Valdano 9 méterről értékesítette.

0-3, az első meccs után azért némi optimizmust még sugallt a sportnapilap címe: "Alig van remény a visszavágón".

A visszavágón aztán kisebbfajta csoda történt. Már az is meglepő volt, hogy a sérüléssel bajlódó Májer végül vállalta a szereplést, s az apró termetű szélső később főszereplővé lépett elő.

A találkozó 8. percében Végh lerántotta Butraguenót, Valdano büntetőjét azonban Disztl Péter szögletre ütötte, majd a nagy nyomás közepette a 76. percben Santillana gólját les miatt érvénytelenítette a játékvezető. A 86. percben aztán jött a csoda: "Wittmann ment el a jobb szélen, beadása Sanchisról a jobbösszekötő helyén álló Májer elé pattant. A csatár egyből lőtt, s a labda bombaként vágódott a bal felső sarokba."

A végén még Butragueno is lesről talált a hálóba, így maradt a világra szóló eredmény: 0-1. "A spanyoloké a kupa, de a fehérváriak győztek a Bernabéuban" – summázta a finálét a Népsport, kiemelve, nagyon kevés csapatnak adatott meg, hogy nyerjen a Bernabéuban.