A TOP 10 doppingeset a foci történetében
Az „Operación Puerto” után újabb botrányt kavart a „doppingdoki”, Eufemiano Fuentes, ezúttal nem biciklistákat, hanem atlétákat, valamint az Európa-és világbajnok spanyol válogatottat keverve gyanúba. Bár a focistákkal szemben nem hangzottak el konkrét vádak, az érintettek közül a Barcelona középpályása, Xavi Hernandez még idejekorán visszautasította a célzásokat, később pedig Vicente del Bosque szövetségi kapitány is azt mondta, hogy a "futball teljesen tiszta sport.” Nos, nem teljesen az. Vitathatatlan, hogy a modern labdarúgásban viszonylag kevés sportoló bukott le valamilyen tiltott szer használatával, azért azt sem szabad elfelejteni, hogy a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) az olimpiai sportágak közül utolsóként csatlakozott a WADA (Doppingellenes Világszervezet) anti-dopping programjához, tavaly pedig a labdarúgásnak az ötkarikás játékokról való kizárással is meg lett fenyegetve a FIFA, mivel a nemzetközi szövetség "nem veszi elég komolyan a csalók elleni küzdelmet.” Tegyük hozzá, vélhetőleg nem a csalók elleni küzdelmet, hanem az olimpiát nem veszik "elég komolyan” (a WADA elveit pedig kicsit drasztikusnak gondolják). Egyéb nemzetközi versenyeken már a hatvanas évek közepe óta végeznek vizsgálatokat, ám eddig alig néhány tucat focistát kellett eltiltani. Íme, egy szubjektív válogatás az érdekesebb doppingesetek és botrányok közül.
10. A tizedik helyre egy olyan eset került, ahol végül nem bizonyosodtak be a doppingvádak, mégis messzire vezettek a következmények. A chilei Clarin nevű lap ugyanis azzal vádolta meg az olasz labdarúgó válogatottat, hogy serkentő hatású tablettákat fogyasztottak a Chile elleni mérkőzés előtt az 1962-es világbajnokság csoportkörében. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy Chilében komoly olaszellenes hangulat alakult ki a hazai rendezésű világbajnokságon a "santiagói csata” néven elhíresült, brutális és sportszerűtlen találkozót követően, néhány étterem és bolt tulajdonosa olyan messzire ment, hogy a bejáratára az „olaszoknak tilos” feliratot is kifüggesztette. Habár a játékosokat később minden vád alól fölmentették, még ugyanabban a szezonban újra megvádoltak hatot az érintettek közül, ezúttal az olasz első osztályban. A FIFA a botrányok után határozott fellépést szorgalmazott a nemzeti szövetségeknél a doppingellenes harcban.
9. Jean-Jacques Eydelie, az Olympique Marseille egykori labdarúgója 2006-ban a L’Equipe magazinnak azt állította, hogy ő és több csapattársa is doppinginjekciót kapott az AC Milan ellen 1-0-ra megnyert Bajnokok Ligája döntő előtt. A Marseille elnöke, Bernard Tapie beperelte a lapot rágalmazás miatt.
8. A FIFA 2005-ben 577 ezer dollár (!) bírságot szabott ki a Mexikói Labdarúgó-szövetségre, további 15 ezer bírságot rótt a szövetség elnökére, Alberto de la Torréra, valamint 3800 dollárt a csapatorvosra, Jose Louis Serranóra. 2005-ben ugyanis a mexikói szövetség két játékosát (Aaron Galindót és Salvador Carmonát) is haza küldte a németországi Konföderációs kupáról, az indoklás szerint "fegyelmi vétség” miatt, ám később kiderült, hogy mindkét focista szervezetében doppingot találtak, de megpróbálták eltitkolni az esetet a FIFA elől.
7. Bizony-bizony, Josep Guradiola múltja sem makulátlan. A Barcelona egykori játékosa és jelenlegi sikeredzője Olaszországban akadt fent egy vizsgálaton a nandrolone nevű szerrel a szervezetében.
6. 2003-ban a Manchester United sztárját, Rio Ferdinandot nyolc hónapra eltiltották egy kihagyott dopping-vizsgálat miatt, bizonyítva, hogy jogi szempontból a teszt elszalasztása ugyanolyan súllyal esik latba, mint a pozitív doppingminta. Ferdinand a bajnokság második felét, sőt, a 2004-es Európa-bajnokságot is kénytelen volt kihagyni.
5. 2001. május 17-én a FIFA eltiltotta a holland válogatott és a Juventus egyik erősségének számító Edgar Davidsot, miután anabolikus szteroidot találtak a szervezetében. Egyébként nem ő volt az egyetlen holland, aki fennakadt egy doppingteszten: Frank De Boer (Bracelona) és Jaap Stamm (Lazio) szervezetében is nandrolone volt a vizsgálatok szerint.
4. Willie Johnston az egyik a három közül, aki világbajnokságon bukott le. A skót válogatott a Rangers egyik legtehetségesebb játékosa volt, 1972-ben megnyerték a Kupagyőztesek Európa Kupáját, Johntson két gólt szerzett a Dynamo Moszkva elleni döntőben. Az 1978 világbajnokságon, a Peru elleni nyitómérkőzés után pozitív mintát produkált, s hiába bizonygatta ártatlanságát, huszonegy válogatottság után véget ért a karrierje a nemzeti tizenegyben.
3. A harmadik az első, akit világbajnokságon füleltek le, a haiti válogatott Jean-Joseph Ernest. Azután, hogy Trinidad ellen hazai pályán kiharcolták az 1978-as világbajnokságon való részvételt a Papa Doc Duvalier rémuralma alatt rettegve pályára lépő játékosok, 3-1-es vereséget szenvedtek első vb-mérkőzésükön az olaszok ellen. Ráadásul Jean-Joseph pozitív doppingmintát produkált, s kénytelen volt a nemzetközi szövetség segítségét kérni, miután a haiti küldöttség tagjai közül néhányan tettlegesen bántalmazták a játékost.
2. Az isteni Diego természetesen dobogós, sőt, talán Maradonát illetné meg az első hely, hiszen az argentin zseni botránya az egyik legnagyobb futballbálvány hírnevét tépázta meg. Az 1994-es amerikai világbajnokságon összesen két mérkőzésen lépett pályára, a görögök ellen gólt is szerzett (a fenti fotón a nem mindennapi gólöröm látható), ám a doppingtesztje pozitív lett ephedrinre. Az eset után Maradona másfél éves eltiltást kapott, s játékosként már nem tért vissza a válogatottba.
1. Az első helyre természetesen magyar vonatkozású hír került. Októberben látott napvilágot egy német tanulmány, amely szerint az 1954-es világbajnokságon az NSZK labdarúgói a teljesítmény fokozására alkalmas pervetint szedtek. A Die Zeit szerint az akkoriban ismert hasonló szerek közül is ez volt a legjobb, akár 23 százalékkal tudta növelni a játékosok teljesítményét. Anno azonban sajnos nem volt doppingteszt, ha lett volna, az Aranycsapat valószínűleg világbajnoki címnek is örülhetne.
M. A.
