A Real kispadjától a Barca csapatkapitányi karszalagjáig – A futballtörténelem legnagyobb árulói, 4. rész

Luis Enrique az a labdarúgó, aki talán a legjobban kilóg sorozatunkból. A Real Madridtól igazolt a Barcelonához, mégsem tekinthető igazi árulónak, hiszen nem teljesen önszántából távozott. Persze ettől még nem a legnépszerűbb ember Madridban, de megoszlanak a vélemények vele kapcsolatban.

Pályafutását a Sporting de Gijón csapatánál kezdte, majd a két nagy spanyol klubban is szerepelt: először a Real Madrid öt szezon, utána a rivális FC Barcelona nyolc éven keresztül. 2004. augusztus 10-én bejelentette visszavonulását. Márciusban a 125 legnagyobb élő labdarúgó közé soroltá

Luis Enrique 250 millió pesetáért került a Sporting de Gijón csapatától a Real Madridhoz 1991 nyarán, amelyben 5 esztendőn keresztül játszott. A blancóknál főként a középpályán szerepelt, gólátlaga 157 meccsen csak 15 találat az öt év alatt.

Madridi tartózkodása tele van ellenmondással és állandó elégedetlenséggel. A Gijon-ban csatárként szereplő ifjú úgy érzi, hogy nem a saját poszton játszatják, és ezért nem tud megfelelő teljesítményt nyújtani. A vezetőséget és az edzőt is többször támadja, kritizálja emiatt.

A mérkőzéseken az utolsó időszakban rendre csereként kap lehetőséget, ami egyre inkább dühíti, és amikor a vezetőség szerződés-hosszabbítást kínál neki, sértődötten utasítja azt vissza: „Nem maradok olyan csapatnál, ahol csak csereként számolnak velem.” Ezek után, amikor 1996-ban lejárt a szerződése, a Real nem különösebben marasztalta, de mégis nagy felzúdulást kelt Madridi körökben, amikor aláír a Barcelonához.

A katalán fővárosban kezdetben nem fogadták túl szívélyesen a szurkolók a nagy riválistól érkezett futballistát. Első évében támadó középpályásként kapott szerepet – ugyan úgy, mint Madridban -, és nem kevesebb, mint 17 gólt ért el, amivel ugye megdöntötte a madridi 5 év termését. A következő szezonja még jobban sikerült, ezúttal 18 gólt lőtt, a Barcelona pedig megnyerte a bajnokságot.
 
A Spanyolországban leginkább Lucho becenéven emlegetett játékos ekkor már egyértelműen hatalmas közönségkedvencnek számított a Barcánál. A pálya minden posztján feltűnt, a katalánoknál töltött 8 idény alatt a kapus és a középhátvéd posztot kivéve minden szerepben megfordult. 2000-ben pedig, mint csapatkapitány vezette harcba a Barcelonát. Nem túlzás kijelenteni, úgy vált a Barcelona emblematikus alakjává, hogy jókora hátránnyal indult madridi múltja miatt.

Ezzel kapcsolatban viszont ő maga is kijelentette a későbbiekben, hogy annyira a szívéhez nőtt a Barca, hogy alig bírja felfogni, amikor a régi képeken a Real mezében látja magát. Gyűlölete a Real Madrid vezetősége felé soha nem csitult. Az egyetlen játékos volt talán, aki a Bernabeuban a szokásokkal ellentétben soha nem emelte üdvözlésre a karját a VIP páholy felé a mérkőzések előtt.

                                                                                                                                                                         Forrás: madridista.hu