A pokolból a csúcsra

Nikoloz Basilashvili azon teniszezők közé tartozott 2020-ban, akik az ATP Tour járvány miatti leállásában is be tudtak kerülni a hírekbe. Az egyébként halk szavú grúzt azzal vádolta meg az egykori felesége (2019-ben váltak el) tavaly májusban, hogy az öt éves fiúk előtt bántalmazta. Letartóztatták, Basilashvili mindent tagadott, óvadékkal engedték szabadon és bűnösség esetén három év börtönre készülhet, a bírósági tárgyalás tavaly októberben kezdődött.

Nem meglepő, hogy miután újraindult a Tour Basilashvili leginkább csak testben volt ott a versenyeken, a pályán. Ráadásul, már a leállás előtt sem volt a topon: egy éve Dubajban 6:1, 6:0-ra kapott ki, 40 perc alatt Jan-Lennard Strufftól. Augusztustól november közepéig kilenc elsőfordulós vereséget produkált, általában minimális ellenállást tanúsítva, összesen egyetlen játszmát nyerve.

Bár a 2021-es szezont két győzelemmel kezdte Antalyaban (mindkét ellenfele 250-en kívül állt a ranglistán), azt megint öt vereség követte sorozatban. Fucsovics Marcihoz hasonlóan ő is Rotterdamból (első fordulós vereség Cameron Norrie-től, 6:0, 6:3) érkezett Dohába és John Millman ellen nyerni tudott (2:6, 6:4, 6:2) – top százas játékost legutóbb több mint egy éve, 2020 februárjában, Dubajban tudott legyőzni, Ricardas Berankist verte akkor.

Basilasvili olyan teniszező, akinek nem csak nagyon komplett a játéka, de a tenyerese brutális fegyver. Nyert már mérkőzést Juan Martin del Potro, Alexander Zverev és Dominic Thiem ellen. 2018-ban a selejtezőből indulva jutott a serlegig a hamburgi ATP 500-as versenyen, a következő évben megvédte címét és a 16. helyen jegyezték a ranglistán – gyakorlatilag a 2019-es eredményeinek köszönheti, hogy még mindig top 50-es, egyébként már a százba sem férne be.

Basilashvili kivonatos történetét csak azért meséltem el, mert az, hogy ilyen előzmények után, szombaton megnyerte minden idők talán legerősebb ATP 250-es viadalát több szempontból is tanulságos, példaértékű. A grúz nem azért vesztett el 16 meccsből 14-et, mert elfelejtett teniszezni, vagy a korábbi játéka már kevés. Megszűnt a pályán kívüli mentális és emocionális stabilitása, aminek törvényszerű következménye a vesszőfutás. Ilyenkor könnyű bekerülni egy dupla-spirálba: egyrészt meg kell találni a kiutat az érzelmi gyötrődésből, a megoldást a mentális kihívásokra, másrészt szükség van győzelmekre a pályán, hogy az önbizalom is rendbe jöjjön. Pokoli nehéz kihívás ez a profi teniszben, sokan elvéreztek hasonló esetek kapcsán – több a példa az ellenkezőjére. Az egyetlen sikerrel kecsegtető recept a még több kemény edzés és menni kell ugyan úgy versenyről versenyre, hinni, bízni abban, hogy a befektetett munka előbb vagy utóbb megtérül.

Fotó: Mohamed Farag/Getty Images

Basilashvili elvárások nélkül érkezett Dohába, ami nem jelent feltartott kezet. Kapott egy viszonylag kedvező sorsolást és kicsit a szerencse is mellé szegődött (meccslabdáról nyerni Federer ellen, ahhoz már Fortuna is kell), ami elégnek bizonyult ahhoz, hogy hirtelen újra a 2019-es Basilashvili teniszezzen, felszabadultan, szárnyalva. A döntő megnyerése után mondta, hogy a az elmúlt majd nyolc hónapban minden mérkőzésén tele volt stresszel, de Federer legyőzése feloldott benne minden gátat. Sorolhatnám még hosszan azokat az apró morzsákat, amik ahhoz kellettek, hogy a 29 éves Nikoloz Basilashvili kapjon még egy esélyt, de a legfontosabb, amit ő tett ezért az esélyéért, mert anélkül a morzsák mit sem értek volna.

Volt ennek a hétnek még egy tündérmeséje, vagy inkább talánya. Erről azért nem írnék hosszabban, mert nem tudom a megfejtést, nem értem, mi történt pontosan. Igaz, az elmúlt években (5-6) számtalanszor fejtettem ki, hogy a női tenisz mennyire kiszámíthatatlan, bármi megtörténhet és annak az ellenkezője is. De Barbora Krejcikova menetelése a dubaji 1000-es versenyen még a bármi megtörténhet kategóriát is felülmúlta nálam. Sokszor láttam teniszezni a 25 éves cseh lányt, igaz elsősorban párosban, de ott álltam a pálya szélén, amikor 2018-ban, a US Open selejtezőjében 6:3, 6:7, 3:6-ra kikapott Stollár Fannytól. Álmomban nem gondoltam volna, hogy ő egyszer egyéniben képes lesz döntőt játszani Dubajban – ez legyen a legnagyobb tévedésem. Úgy érkezett Dubajba, hogy az előző héten, a dohai selejtező 2. fordulójában kikapott a világranglistán 165. spanyol Cristina Bucsatól (3:6, 5:7). Dubajban felfért a főtáblára és ott a 16. kiemelt Sakkarit verte, majd a 2017-es Roland Garros-bajnok Osztapenkót, utána az első kiemelt Switolinát búcsúztató, szintén Grand Slam-győztes Kuznyecovát és onnan már nem volt megállás a döntőig, ahol Muguruzának is kellett 2 óra 9 perc, hogy 7:6, 6:3-mal megállítsa. Tavaly októberben került be a top százba, hétfőtől már 37. a ranglistán. Kíváncsian várom a folytatást.

Forrás:Tennis love and game/Facebook
Borítókép: Lintao Zhang/Getty Images