A női sportolók sérüléseinek a nagy része megelőzhető lenne?
A női sportban egyre nagyobb figyelmet kap az egyes sérülések elkerülésének lehetősége. Amelyet a kutatók egyre komolyabban vizsgálnak
A héten Team Esbjerg tartott Dániában egy oktató jellegű estet. Amelynek a lényege nemcsak a sérülések elkerülése volt. Hanem az is, hogy a női problémákról őszintén beszéljenek a felek.
A dániai rendezvényen a helyi sportélet edzői és vezetői találkoztak, hogy új ismereteket szerezzenek a női menstruáció és a sérülések lehetséges kapcsolatáról.
A cél a dán kézilabdában egyértelmű, megtörni egy tabukat, ezzel megkönnyíteni mind a lányok és nők,valamint a férfi edzők számára, hogy nyíltan beszélhessenek a „kényes témáról.”
Itt annyira komolyan veszik a kérdést, hogy a Dán Kézilabda Szövetség és a RedLocker cég nemcsak azon dolgozik közösen, hogy normalizálják a sportolók menstruációját, hanem hogy ingyenes termékek legyenek elérhetőek ehhez kapcsolódóan az ország sportcsarnokaiban. – írt erről a migogesbjerg.dk.
Ahogy a Team Esbjerg az ügy mellé állt, úgy világszinten fontos kutatások folynak arról, hogyan lehetne elkerülni a női sportolók egyre gyakoribb sérülésit?
A figyelem a fulballban a legerősebb ebben a kérdésben.
Hiszen az utóbbi években ugrásszerűen megnőttek az elülső keresztszalag (ACL) sérülések a női labdarúgásban. Ez a terület a térd azon részénél található, amely a láb felső és alsó részét köti össze.
A sérülések brutálisak lehetnek, és egy évig is eltarthat a játékosok felépülése.
A kutatások szerint pedig mindez abból is következik, hogy a menstruációs ciklusok miatt más terhelést kell alkalmazni a nőknél. Mert különben a sérülések veszélye nagyon komoly lehet a számukra.
A keresztszalag sérülések kockázat sportágtól függően a nőknél ugyanis háromszor-nyolcszor nagyobb, mint a férfiaknál.
Viszont a sérülések egyre gyakoribban.
Dr. Thomas Dos’Santos, a Manchester Metropolitan Egyetem sportbiomechanikai kutatója szerint azonban „nincs egyszerű válasz” a miértre.
A professzor szerint egyrészt a nagyobb sérülésveszély az anatómiai különbségeknek tudható be. A nőknél a szélesebb csípő azt eredményezi, hogy a combcsont teteje szélesebb helyzetből indul ki. Ez megváltoztatja azt a szöget, amelyet a térd az alsó lábszárhoz képest bezár, ami potenciálisan növelheti a kockázatot.
„Emellett az ACL a nőknél valamivel kisebb is. Ezért potenciálisan egy kicsit gyengébb” – magyarázza Dr. Dos’Santos.
Az elülső keresztszalag sérülései egyébként a menstruációs ciklus bármely szakaszában előfordulhatnak.
Azonban a hormonális változásokat komolyan vizsgálják. Mert az látszik, hogy van összefüggés a sérülésveszély és a menstruáció között. De ezt pontosan kell látni, hogy minimalizálni lehessen azt.
„Az ovuláció előtti magas ösztrogénszint megváltoztathatja a szalagok tulajdonságait. Kissé rugalmasabbá teheti őket, így „elméletileg megnőhet a sérülés kockázata” – mutatta ki, a FIFA által készített tanulmány.
Dr. Dos’Santos azonban azt állítja, hogy fontos az kérdéskört komplexen nézni. Pusztán anatómián túl is.
Mert szerinte a legfőbb probléma, hogy a nők továbbra sem kapnak ugyanolyan minőségű erőnléti edzést, mint a férfiak.
A profi sportot a baletthez hasonlítja, ahol a táncosok mind a két nem esetében jó minőségű képzésben részesülnek. Ezért a sérülések előfordulási aránya elhanyagolható a férfiak és a nők között, a professzor szerint.
Kutatások folynak arról is, hogy minimalizálható-e az elülső keresztszalag sérüléseinek kockázata azáltal, hogy a női sportolókat finoman eltérő mozgásmódokra képezik ki?
„Nem csomagolhatjuk őket vattába és mondhatjuk azt, hogy kerüljék a sportot” – mondja Dr. Dos’Santos.
„Amit tennünk kell, az az, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy a nők elég erősek ahhoz, hogy elbírják ezeket a terheléseket. De ez nem olyan egyszerű, mint ahogy egyesek ezt gondolják. Mindenki azt szeretné, hogy 100%-ban ki tudjuk zárni az elülső keresztszalag-sérüléseket, pedig ezt nem lehet.”
A probléma megoldásához az elsődleges lépés, hogy ne kezeljék a női sportolókat mini-férfiként.
A Katy Daley-McLean, 116-szoros az angol válogatott rögbijátékos elmondása szerint, amikor 2007-ben először lett válogatott, élénken emlékszik arra, hogy a teljesítményével kapcsolatos összes feltételezés a férfi rögbijátékosok adatain alapult.
„Szó szerint mini-férfiakként kezeltek minket” – emlékszik vissza Daley-McLean.
„Most már, hogy a lányok és a nők nem érzik magukat kívülállónak a profi sportban, nemcsak az elit szinten javítja a teljesítményt. Hanem segít abban is, hogy több nő maradjon a sportban.” – mondta Daley-McLean.
„Ez nagyszerű, mert ha megnézzük a statisztikákat, a fiatal lányok sporttal való felhagyásának egyik fő oka a testkép, a menstruáció és a nem megfelelő sportmelltartó viselése. Ami könnyen orvosolható.”
Vagyis a legfontosabb tanulság a szakértők szerint, hogy a női sportolókat női sportolókként kell kezelni.
Ahogy a Team Esjberg által tartott előadásokon kiderült, az edzőknek nem kell a menstruációs ciklus szakértőinek lenniük. De tudniuk kell meghallgatni a játékosokat, nyitott kérdéseket feltenni, és figyelmesnek lenni, amikor arra van szükség.