A magyar légiós, aki kinőtte a finn focit és a válogatott az álma – interjú Szentpéteri Viktorral

Miért döntöttél úgy, hogy nem hosszabbítasz szerződést a Lahtival?

"2012-ben is – mint ahogy korábban már két szezonra 2008-2009-ben – nagyon jó lehetőséget kaptam, hogy megmutathassam magamat. Az első két szezonban az FC Lahti fennállásának egyik legnagyobb sikerét értük el, hiszen 3. helyen végeztünk és Európa Ligában is játszottunk. 2012-ben ugyancsak történelmi siker lett az 5. helyezés, így be tudtam bizonyítani, hogy nem volt véletlen a korábbi siker sem. Azt gondolom, hogy kihoztam a lehető legtöbbet a helyzetből, de már tovább szeretnék lépni, fejlődni, erősebb bajnokságban védeni."

Mik a jövőbeni terveid? Van-e már ajánlatod, hogyan képzeled el a folytatást, hiszen 33 évesen kapusként talán most vagy a legjobb korban?

"Igen, én is úgy érzem, hogy az elmúlt 5 évben nagyon sokat fejlődtem, nemzetközi tapasztalatokat szereztem, rengeteg mérkőzés van a hátam mögött, és most érzem magam a legerősebbnek. Tudom, hogy mivel mindenre odafigyelek, még legalább 7-8 évet végig tudok védeni. A menedzsereimmel már keressük a legjobb lehetőséget, voltak megkeresések is, de még nincs konkrétum."

Mi az oka annak, hogy bár több klubban is megfordultál idehaza, az igazán komoly áttörés mégsem sikerült?

"Hát, ez egy igazán jó kérdés, hiszen a saját érzésem szerint itthon, míg a REAC kapusa voltam, többször bizonyítottam. Nem tudok mit válaszolni erre, hiszen most is, mint eddig is, szívesen megmutatnám magam végre egy hazai csapatnál."

Légiósként két országot is megjártál. Mik a tapasztalataid a máltai és a finn fociról. Hogyan tudnád a magyar bajnoksághoz hasonlítani őket? Mik a legnagyobb különbségek – pozitív és negatív értelemben is – a hazai viszonyok és az általad Máltán és Finnországban tapasztaltak között?

"Finnországban sok az erőnléti edzés, a mérkőzéseken sok a párharc, test-test elleni játék. Keményebbek az edzések, és a meccsek irama is. Technikailag is képzettek a játékosok, de talán Magyarországon fejlettebbek. Málta mind az iram, mind a technika terén gyengébb, mint akár a finn vagy a magyar foci. Finnországban a feltételek nagyon jók, a pályák állapota kítűnő, a tárgyi feltételek adottak, míg Máltán csak műfűvön edzettünk, ami nagyon megviseli a szervezetet. Csak a bajnoki meccseket játszottuk füvön. Az időjárásból eredően ott kevés a füves pálya."

A magyar légiósok, főleg a kapusok mindig is népszerűek voltak Finnországban, elég csak Babócsy András vagy Hámori István nevét említeni. Te mennyire voltál a "középpontban’ a Lahtinál?

"Nem vagyok egy magát fényező típusú ember, az eredményeim magukért beszélnek. Az első szezon végén megválasztottak a csapat legjobb játékosának, a legjobban edző játékosnak is, valamint a szezon végén az éves osztályzataim alapján a 3. legjobb kapus lettem Finnroszágban. 3.helyezés, Európa Liga, most 5. helyezés, ezek azt gondolom, hogy komoly eredmények."

Ha azt mondom, Jari Litmanen, mi jut róla először az eszedbe?

"Az, hogy hálás vagyok a sorsnak, hogy egy ilyen emberrel egy csapatban játszhattam, tanulhattam tőle. Az a profizmus, alázat, amit Jari mutatott, mások számára is példaértékű lehetne, lenne mit tanulni tőle. Az első két évben játszottunk egy csapatban – Jari Litmanen Lahti szülötte, akkor tért vissza a nevelő klubjához – és vele együtt lettünk ilyen sikeresek."

Mennyire tartottad a kapcsolatot a többi kint játszó magyarral? Milyen a kapcsolatod mondjuk Gruborovics Tamással?

"Egy időben három magyar játszott Finnországban, Ezek közül Szerovay Mihállyal tartottam a kapcsolatot, illetve találkoztunk, amikor csapataink egymás ellen játszottak. Tamással az egyik mérkőzés után tudtunk személyesen beszélni egymással."

Az egyik legolvasottabb finn napilap többször is írt a remeklő Szentpéteri Viktorról 2012-ben

Minden focista vágya, hogy egyszer magára húzhassa a válogatott mezét. Bizonyára Téged is foglalkoztatott ez a dolog pályafutásod során…

"Igen, most is, az egyik álmom, hogy a válogatott kapusa legyek. Éppen ez az, amiért szeretném magam itthon és külföldön is egy nevesebb bajnokságban megmutatni, mert bár szép sikereket értem el Finnországban, és több mint 100 első osztályú mérkőzés van a hátam mögött, valamint játszottam Európa Ligában is, de ezek nem azok az eredmények, amik alapján a válogatottba meghívnak, ezt én is tudom. Azért kell továbblépnem, megmutatnommagam komolyabb bajnokságokban, hogy itthon is felfigyeljenek rám, eszébe jussak a válogatott vezetőinek is."

Ha egy labdarúgó légiósnak áll, általában két okkal magyarázza, miért igazol külföldre: a szakmai fejlődés és magasabb nívó mellett az anyagiak is komoly szerepet szoktak játszani. Te mennyire "jártál jól" azzal, hogy több évet is légióskodtál?

"Ahogy többször is említettem az előzőekben, a finn labdarúgás nem az a szint, amire a nívós jelző illene, köztudottan Finnországban előrébb van a jéghoki, a sífutás, síúgrás, mint a labdarúgás, vagyis az anyagiak is ehhez képest alakultak. Nem az lebegett a szemem előtt, hogy meggazdagodjak, hanem az, hogy egy külföldi bajnokságban megmutathassam magam, és azt hiszem ezt sikerült is, a lehető legtöbbet kihoztam belőle."

Mik a terveid aktív pályafutásod lezárulta után?

"Nem szeretnék elszakadni a sporttól. Lehetőségem volt kapusedzőként is dolgozni már Finnországban gyerekekkel, valamint egy másik terület is tetszik, ami pedig a szakkomentátorkodás. Külföldön is és itthon is szerepeltem már több TV-csatornán, nem csak interjúk hanem hosszabb, élő beszélgetések kapcsán is."