A magyar foci hülyére veszi a szurkolókat

Vonatkoztassunk el most a példátlanul nagy anyagi különbségtől, a stadionok – vagyis inkább pályák – állapotától, a szurkolóktól, és a szurkolókkal való bánásmódtól az európai sztárklubbokhoz képest.

 

Két félmondat borzolta az idegeimet, nyitogatta a bicskát a zsebemben a hétvégén.

 

Az egyikből azt tudhattuk meg, hogy tulajdonképpen örvendezzünk, erős a bajnokságunk, hiszen 12 pont a különbség a bronzérmes és a tizenkettedik között. Hurrá.

 

Ezt mesélik nekünk, szerencsétleneknek, akiket még érdekel ez az egész, megnézzük a tévében, horribile dictu kimegyünk a meccsre – utóbbi miatt a teljes ismerettségi köröm tart félbolondnak, pedig nem is tudják, mit jelent egy Milan-Inter után egy Paks-Haladás – pénzt adunk a produkcióért. Persze utóbbi a legkevesebb. 

 

Edzőfejedelmeink siránkoznak amiatt, hogy cserbenhagytuk a focit. Nem. A foci hagyott cserben minket. Minket, akik aztán ott voltunk mindenhol.

 

 Megérdemli a Videoton a bajnokságot. Jogos az ünneplés, hiszen egy régen várt trófea érkezik a városba.

 

Mégsem hiszem, hogy elégedettek lennének a szurkolóik. Hiszen tudják, hiába az erős keret, hiába az anyagi biztonság, valami nincs rendben. 

 

Képzeletükben felsejlik az edző, aki augusztusban 14C hangon adja elő az FC Metalnyevcsoszttown elleni BL-kiesés után sirámait, hivatkozva a fáradtságra, az iszonytató mennyiségű sorozatterhelésre, a Ligakupa-meccsekre (melyekre a kivert lőtéri kutya nem kiváncsi), a jogtalan kritikákra, a nagy elvárásokra, a médiahype-ra.

 

 Valami píáros szólhatna már kézenfogva nyilatkozgató edzőnek és játékosának, hogy gyerekek, ne nézzétek már teljesen hülyének a zembereket. Nem jutunk be a csoportkörbe, nagy kaland, előfordult már pontosan tizenhétszer a BL-történelem alatt. 

 

Hivatkozzatok az elején már elvonatkoztatott anyagi különbségre, satöbbire. De ne vernyákoljatok fáradtságról, nézőhiányról, hanem inkább köszönjétek meg annak a pár fanatikusnak, akik megtisztelik jelenlétükkel, vagy egyáltalán a figyelmükkel ezt a „produkciót”.

 

A kritikákat pedig némán, sértődöttség nélkül fogadjátok. Mert megsértődni egyelőre az ezerfejűnek van joga.

 

 

Szabi /Sport365blog/