A londoni Júdás – A futballtörténelem legnagyobb árulói, 1. rész

Sulzeer Jeremiah "Sol" Campbell (Plaistow, London, 1974. szeptember 18. – ) jamaicai származású angol válogatott labdarúgó, jelenleg a Newcastle United hátvédje. Korábban a Tottenham Hotspur és az Arsenal játékosa volt. Ő az egyetlen válogatott labdarúgó, aki az angol válogatottban hat egymás utáni labdarúgótornán részt vett.

A Tottenham felnőtt csapatában 1992 decemberében debütált, majd rögtön gólt szerzett, miután Nick Barmby cseréjeként lépett pályára. Ennek ellenére a szezonban nem játszott több mérkőzésen. A következő két szezon alatt a védősor minden részén játszott, majd a védelem közepén helyezkedett el végleg. Miután a csapatkapitány, Gary Mabbutt sérülései és életkora miatt egyre kevesebbszer játszott, Campbell lett a csapat fő hátvédje és csapatkapitánya is.

Szerződésének utolsó évét töltötte a klubnál. Habár 1999-ben Ligakupa-döntőbe vezette a Spurst, amit a Leicester City ellen 1–0-ra meg is nyertek, a csapat a bajnokságban a 7.-nél jobb helyezést nem ért el Campbell-lel, amivel a játékos Bajnokok Ligája álmai is meghiúsultak.

2001 nyarán Campbell szerződése lejárt a csapatnál. A Tottenham újabb szerződést ajánlott neki, aminek aláírásával ő lehetett volna a klub legjobban kereső játékosa, azonban pár hónap tárgyalás után Campbell azt nyilatkozta, hogy el szeretné hagyni a csapatot, hogy játszhasson egy Bajnokok Ligája esélyes csapatban. Miután több nagy európai klub is megkereste, az Arsenalhoz igazolt. Azóta a Spurs szurkolói Júdás néven emlegetik. Campbell korábban kijelentette egy interjúban a Spurs havi magazinjának, hogy biztosan nem szerződik az Arsenalhoz.

"A legnagyobb áruló a klub történelmében" – nyilatkozta egy Spurs szurkoló. Évekkel később sem tudtak megbocsájtani neki a Tottenham rajongói, 2009-ben a Daily Mail szavazásán Cambell nyerte a cseppet sem megtisztelő "A futball legnagyobb árulója" címet. Ugyanebben az évben négy Hotspur rajongót tiltottak ki három évre az összes angol stadionból, mert Cambellt pocskondiázó dalocskákat énekeltek, igen trágár stílusban.

Első szezonjában, 2001–02-ben az Arsenalnál bajnokságot és FA-kupát is nyert. Társa a védelemben Tony Adams volt, aki a szezon végén visszavonult. A 2003-04-es szezonban ismét bajnoki címhez segítette csapatát. Ebben az idényben az Arsenal egy mérkőzét sem veszített el. A következő szezonban újabb FA-kupát nyert. A 2005–06-os szezon sérülésektől és rossz formától volt tarkítva. A West Ham United ellen 3–2-re elveszített hazai mérkőzésen február 1-jén Campbell a West Ham első két góljáért is felelős volt, majd a félidőben lecserélték. Ezután elhagyta a stadiont. Pár napig nem tartotta a kapcsolatot a klubbal, február 6-án azonban már ismét együtt edzett a csapattársaival, és 10 hét után újra pályára lépett a Portsmouth ellen április 13-án. A mérkőzésen eltört az orra, így az operáció miatt nem játszhatott egészen április 25-éig. Az Arsenal a Bajnokok Ligája elődöntőjének második mérkőzésén a Villarreal-al találkozott Spanyolországban. A 0–0-s döntetlen után az Ágyúsok már a döntőre készülhettek. A döntőben a Stade de France-ban Párizsban Campbell szerezte a mérkőzés első gólját, azonban az Arsenal 2–1-re veszített a Barcelona ellen.

2006. július 8-án az Arsenal bejelentette, hogy Campbell elhagyja a klubot. Összesen 197-szer lépett pályára az Arsenalban, és 11 gólt szerzett.

2008-ban "az Ágyúsok 50 legjobb játékosa" szavazáson a 15. helyet érte el.

Campbell 2006. augusztus 8-án igazolt a Portsmouth-hoz, ahol 2 éves szerződést írt alá. A csapatban jól működő párost alakított ki Linvoy Primus-szal. Első gólját a Sheffield United ellen szerezte 2006. december 23-án.

A 2007-08-as szezonban nevezte ki Harry Redknapp menedzser csapatkapitánynak. Azóta újabb 2 éves szerződést írt alá a klubnál. 2008 májusában FA-kupa-döntőbe vezette a csapatát a Wembley stadionban, amit 1–0-ra megnyertek a Cardiff City ellen.

Campbell 1996. május 18-án, Magyarország ellen debütált az angol válogatottban, csereként beállva. Bár csak egy mérkőzést játszott, Terry Venables beválasztotta az 1996-os Európa-bajnokság angol keretébe. Második mérkőzésén ismét csereként lépett pályára, Anglia 2–0-ra nyert Skócia ellen.

A következő két évben állandó tagja lett az új szövetségi kapitány, Glenn Hoddle védelmének a válogatottban Gareth Southgate és Tony Adams mellett. 1998. május 29-én, 23 évesen és 248 naposan a válogatott második legfiatalabb csapatkapitánya lett Bobby Moore után.

Campbell visszatérése a White Hart Lane-re: