A legidősebb magyar olimpiai bajnokunk bízik a Kemény-csapatban

"A csapat technikailag nagyon jó, ezt az angolok elleni meccsen is láttam, s csak apróságokon múlik majd, hogy megvédi-e címét" – jelentette ki Tarics Sándor, aki a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) vendégeként érkezett szombaton Londonba.

A szeptember 23-án 99. születésnapját ünneplő Tarics Sándor azon a vasárnapi sajtóeseményen nyilatkozott, amelyet a MOB szervezett az 1936-os berlini játékokon győztes pólócsapat centerének tiszteletére, és ahol Borkai Zsolt MOB-elnök méltatta sportemberként és mérnökként szerzett érdemeit.

A magyar és az egyetemes olimpiai mozgalom legidősebb képviselője – aki 1948 óta él az Egyesült Államokban – tökéletes magyarsággal és lenyűgöző szellemi frissességgel idézte fel a berlini játékokat, későbbi kivándorlását Amerikába, ahol elismert szakemberré vált találmányával, melynek köszönhetően földrengésbiztossá tehetők az épületek. Az általa kifejlesztett technológiával ezrével készültek házak szerte a világban, Amerikától Japánon át Kínáig.

Tarics Sándor a nagyvilágban szétszórt magyarok nevében is megköszönte a MOB meghívását, hangoztatva, hogy ő töretlenül őrizte és őrzi magyarságát. Ennek ékes bizonyítékát adta eleve, amikor megszólalt, mert anyanyelvét több mint hat évtizednyi kintlét után is gyönyörűen beszéli.

"A feleségemmel otthon mindig magyarul veszekszünk" – válaszolt tréfásan a beszéde tisztaságára vonatkozó kérdésre, de hozzátette, hogy sokat is olvas magyarul.

Ami a vízilabdát, annak mai keménységét illeti, elmondta, hogy ez mindig is férfias játék volt, ember ember elleni, olykor véres küzdelem, amelyben óhatatlanul benne van a sérülés. Ha meccset lát, mint most az olimpián is, szíve szerint rögtön a medencébe ugrana.

"Mint az öreg csataló, ha trombitaszót hall, rohanni akar, így vagyok vele én is" – mondta Tarics Sándor, hozzátéve: szeretné, ha Kemény Dénes válogatottja aranyéremmel örvendeztetné meg őt és a magyarok millióit szerte a világban az olimpia zárónapján, amikor a pólódöntőt rendezik.