A legendás öttusázó, Mizsér Attila 50 éves

Édesapjának, az egykori kiváló mesteredzőnek, a sportág nagy ismerőjének, statisztikusának biztatására háromtusával kezdte, majd 16 évesen serdülőbajnoki címet szerzett. Az öttusára áttérve a 80-as évek elejétől egyre inkább előretört. Egyike volt azoknak a bajnokesélyeseknek, akiket a Moszkvából elrendelt bojkott megakadályozott a Los Angeles-i részvételben. Négy évvel később, Szöulban tagja volt a győztes csapatnak, újabb négy év elteltével, Barcelonában pedig második lett egyéniben. Tizenhárom felnőtt világ- és Európa-bajnoki érme közül hét volt arany. Az öttusától 1994-ben vett búcsút.

Pályafutásom legnagyobb sikerének a moulins-i padlóról felkelést, az 1987-es csapatvilágbajnoki győzelmet tekintem – kezdte az emlékek felidézését az MTI érdeklődésére Mizsér Attila. Akkor még a lovaglás volt az első napon, és nekünk az nagyon nem jött össze, a 19., utolsó helyen zártunk, több száz pontos hátránnyal. Egyéniben is talán a 69. helyről kapaszkodtam fel a tizedikre. Én magam 720 pontot lovagoltam, a 15-ös akadálynál háromszor ellenszegült a lovam. Először jött az önmarcangolás, aztán a +rehabilitáció+, amikor kiderült, hogy a saját lovasával sem tudja megugorni az akadályt a ló. A második kanyarra ki is vették, de nekem persze nem adtak plusz pontokat azért, mert kiderült, rossz a ló. A folytatásban aztán minden számban +csontra+ teljesítettünk. A vívást Joel nyerte, nagyon megverte a mezőnyt, a lövészetet én, 199 körrel, és Janival együtt mindhárman nagyon jó erőállapotban voltunk. Ezzel együtt még a futás előtt sem hittük el, hogy nyerhetünk. Nagy győzelem volt ez, de persze említhettem volna, a két évvel korábbit, a melbourne-it is. Az is nagyon emlékezetes, de most a moulins-i jutott az eszembe, mert ott nagyon mélyről kapaszkodtunk vissza.

A nagy kudarcok között a moulins-i lovasprodukció mellett az 1980-as, győri Ifjúsági Barátság Versenyt idézte fel, melyen nulla ponttal zárult számára az első szám.

Ez a lovaseredmény komoly esélytől fosztott meg, ezért maradt meg ennyire bennem, miközben persze az is igaz, hogy egy öttusázó minden évben belefut kisebb-nagyobb pofonokba. Azért fájt mégis különösen a nulla pont, mert egyébként rossz lovakkal is talpon tudtam maradni általában.

Az egyéni ötkarikás bajnoki cím nem jött össze neki, de mint mondta, ez teljesen belefér a pályafutásába, azzal együtt is, hogy természetesen ő is szeretett volna egyéni olimpiai bajnok lenni.

Összességében azt mondhatom, sokat kaptam az öttusától: rengeteg élményt, utazásokat, megismertem a világot, megtanultam kezelni a siker és a kudarc szélsőségei között zajló életet. Mindig is gondolkodó típus voltam, sokat elemeztem a történéseket, ezáltal mindent megtanultam az életről, amit csak lehetett. Erre persze csak később jöttem rá, akkor csupán sejtettem. Sokszor mondják, hogy a sportolók burokban élnek, én ezt cáfolom. Ha valaki figyelmes, mindent megtanulhat a pályafutása alatt. Ha egyszer már megoldottál nehézségeket nagyon fontos pillanatokban, akkor később könnyebben megy a kudarcok feldolgozása.

Többgyerekes családapa vagyok, ebből fakadóan komoly logisztikára van szükség a mindennapok megoldásához. Élvezem a munkámat, néhány bankos kollégámmal pedig zenélek, egy ideje már zenekarnak nevezzük magunkat. Ez a három terület, tevékenység teljes mértékben lefoglal.

Születési idő, hely: Budapest, 1961. április 28.
Sportág: öttusa
Klubjai: Újpesti Dózsa, UTE
Legjobb eredményei:
– olimpiai aranyérem csapatban (Szöul, 1988), olimpiai ezüstérem egyéniben (Barcelona, 1992)
– világbajnoki aranyérem egyéniben (Melbourne, 1985), világbajnoki aranyérem csapatban (Moulins, 1987; Budapest 1989), világbajnoki aranyérem váltóban (Budapest, 1989; Darmstadt, 1993)
– világbajnoki ezüstérem egyéniben (Budapest, 1989), világbajnoki ezüstérem csapatban (Róma, 1982; Melbourne, 1985; Montecatini, 1986), világbajnoki ezüstérem váltóban (Lahti, 1990)
– világbajnoki bronzérem csapatban (San Antonio, 1991)
– Európa-bajnoki aranyérem csapatban (Szófia, 1993), Európa-bajnoki aranyérem váltóban (Szófia, 1993)
– nyolcszoros felnőtt magyar bajnok (egyéniben egyszer, csapatban hatszor, válóban egyszer)
– sportlövőként négyszeres országos bajnok (szabadpisztolyos csapatban)
– az év sportolója 1985-ben
– UNESCO fair play díjas 1995-ben
 

MTI