A kínai úszócsoda nyomában – varangybőr, kiképzőtáborok, kínok és EPO

Mint arról mi is beszámoltunk, a kínaiak újdonsült csodaúszója, a mindössze 16 éves Je Si-ven (Ye Shiwen) fantasztikus, 4:28.43-as világcsúccsal nyerte a női 400 méteres vegyesúszást. Ami azonban ennél is meghökkentőbb, a kínai úszónő az utolsó 100 méteren, a gyorsúszó résztávon alig három századdal úszott gyengébb időt, mint a férfiak hasonló versenyszámában győztes amerikai csodaúszó, Ryan Lochte – sőt, az utolsó ötven méteren két tizedet vert "ellenfelére".

Természetesen azonnal felmerült a doppinggyanú a kínai versenyzőnő esetében, John Leonard, az Úszóedzők Világszövetségének vezetője a The Guardian című baloldali brit napilapnak kijelentette, hogy különösen ez az utolsó 50 méter volt "gyanús" számára.

"Nagyon óvatosak lennénk azzal kapcsolatban, hogy doppingolásnak nevezzük az ügyet … csak annyit mondok, hogy a történelem tanúsága szerint minden olyan esetben, amikor sportágunk történetében valami hihetetlennel találkoztunk …, kiderült, hogy a doppingnak is szerepe volt" – fogalmazott a brit lap keddi számában ismertetett nyilatkozatában az amerikai szakember.

Hozzátette, hogy Je Si-ven aranyérmes úszásának utolsó 100 métere "az egykori kelet-német úszókéra emlékeztetett".

Nos, David Jones ugyanezen az útvonalon indult el cikkében, mondván, a "kínai hableány" erősen emlékezteti őt a kelet-német Petra Schneiderre, aki még az 1980-as moszkvai olimpián, a doppingolás legkeményebb időszakában tíz másodperccel (!) verte ugyanebben a számban legnagyobb riválisait. Az azóta a szteroidoktól szívritmuszavarban, túlzott izommerevséggel, abnormálisan magas koleszterinszinttel, és állandó hátfájdalommal küzdő úszónőről természetesen kiderült – és be is vallotta -, hogy doppingolt, így utólag megfosztották az "Év úszója" címtől, amivel 1980 mellett 1982-ben is kitüntették.

Schneider egy korábbi interjúban elmondta, kisgyerekként lett kiválasztva, mint "potenciális bajnok", kivették az iskolából, és bedugták egy táborba, ahol Petra helyett egyszerűen a "137-es sportoló"-ként hívták. Egész nap azt táplálták a fejébe, hogy dicsőséget kell szereznie országának, vákuumos kamrában úszatták órákat, hogy növeljék a vérénak oxigénszintjét, úgy etették, mint egy proteindiétára kárhoztatott pulykát, és persze szteroidot is kapott dögivel – nem meglepő, hogy harmincas évei közepére több egészségügyi problémája is volt.

"Aranyéremre voltam programozva" – mondta nagyon találóan az egykori úszónő. Felmerül a kérdés, vajo Je-nél is ez-e a helyzet? A doppingvádakat a kínai úszónő természetesen azonnal visszautasította, mondván, a kínai olimpiai csapat szigorú előírásai garantálják, hogy ilyen probléma ne merüljön fel.

Je egyébként a Daily Mail újságírója szerint elképesztő fizikai adottságokkal rendelkezik: már-már lehetetlenül széles vállak, óriási combok, és oszlop vastagságú vádlik jellemzik az úszónőt – valószínűleg ezért kerülhetett be a kínai sportprogramba is, melyet még a vasfüggöny leomlása előtt, kelet-európai mintára hoztak létre a nyolcvanas évek közepén, és amelynek egyetlen feladata volt: drákói szigor közepette kinevelni a jövő úszó és atléta bajnokait. Nagyjából 3000 ilyen kiképzőtábor-jellegű intézmény működik Kínában – Jet például hétéves korában küldték el az egyik ilyenbe, miután már ekkor rendkívül férfias izomzattal, korához képest pedig nagy kezekkel és végtagokkal rendelkezett.

Ekkor még nem tudták, hogy atlétát vagy úszót nevelnek-e a fiatal lányból, anyja elmondása szerint azonban lánya hamar eldöntötte, hogy úszni szeretne – 11 éves korában már meg is nyerte az első nagy juniorversenyét. A szülők beszámolója szerint nem volt lányukon győzelmi kényszer, egyszerűen csak azért úszott, mert élvezte azt. A nyugat persze mindezt úgy látja, mintha 19. századi börtönökben kínoznák a fiatalokat, és ahol a "virtuális agymosás" részeként nyugatiak ellen uszítanák őket már kiskoruktól kezdve, mondván, nincs fontosabb számukra az életben, mint legyőzni az amerikaiakat, és mindenki mást is. Januárban számtalan fotó látott napvilágot a kegyetlen edzésmódszerekről, a NOB fel is emelte szavát a képeken látható brutalitás ellen, de mivel bizonyítani semmit nem tudtak, így nem is történt változás semmiben.

Kényesen ügyelnek arra, hogy véletlenül se találkozzanak semmilyen behatással, így a közösségi oldalakkal sem, ám a mai, modern világban nagyon nehéz elszigetelni a fiatalokat, akiket – ha máshol nem, az olimpián – biztosan számtalan behatás ér. Ez például abból is látszik, hogy Je csapattársa, a 23 éves Lu Jing egy minapi interjúban azt mondta, meglepte, hogy Ausztráliában mennyivel szabadabban és élvezetesebben készülhetett fel az olimpiára. Ne legyen kétségünk, hogy hazaérése után mi vár rá Pekingben…

Ha Je nem nyert volna aranyat, és nem válna ezúttal a Kommunista Párt elkényesztetettjévé, akkor minden bizonnyal olyan élet várt volna rá, mint a végül semmire nem jutó sportolókra – munkakereső, a társadalomba intergrálódni nem tudó ember lett volna belőle. Most azonban egycsapásra megváltozott az élete a fiatal lánynak, akinek – a cenzorált kínai újságok beszámolói szerint – legkedvesebb időtöltése az anyukája körmeinek kifestése, a detektívregények olvasása, és a barátnőivel való csevegés. Ezzel szemben nagyjából mindenki tisztában van azzal, hogy élete elmúlt hat évét spártai körülmények között, öt másik bajnokjelölttel egy szobába zárva töltötte.

Je hét évesen képes volt húsz húzódzkodásra (erre a legtöbb, egészséges felnőtt is képtelen), minden nap órákat úszott, és csak akkor hagyta abba, amikor tisztítani kellett a medencét – legalábbis ezt mondta edzője, Vej Vej. Kőkemény diétára volt fogva, és csak bízhatunk benne, hogy nem bukik meg semmi egyébbel, mint anno, az 1994-es világbajnokság után gyakorlatilag a teljes kínai csapat. Aki már akkor is követte a sporteseményeket, az valószínűleg nem felejti azt a vb-t: a 16 női úszószámból 12-t (!) a kínai sportolónők nyertek, egy bizonyos Ho Ce-hung például 200 háton majdnem két másodpercet (!) vert minden idők legnagyobb női hátúszójára, Egerszegi Krisztinára.

A hivatalos magyarázat szerint a kínaiak elkezdtek használni egy "ősi főzetet", melyben többek között varangybőr és madárfészek is volt – szerintük ettől lettek olyan jók. Valószínűleg nem mondunk újat azzal, hogy nem sokkal később, az Ázsia Játékokon 11 pozitív doppingtesztet produkátlak a sportolók (?), ennyien buktak meg tesztoszteronnal. Másik híres esetként 1998-at szokták felemlegetni, amikor is egy sydney-i rutinellenőrzésen 13, növekedési hormont tartalmazó ampullát találtak egy kínai úszónő hátizsákjában – ezzel egy egész csapatot el lehetett volna látni.

Hat héttel ezelőtt is volt egy pozitív doppingeset Kínában: a 16 éves Li Csö-sze EPO-használattal bukott meg, mégpedig úgy, hogy a saját doppingellenek ügynöksége kapta el. Könnyen lehet azonban, hogy ő volt kijelölve az áldozat-szerepre, mert valakinek buknia kellett, hogy külföldön lássák, mennyire elhivatottak az antidopping felé a kínaiak. Csak bízhatunk abban, hogy – Petra Schneiderrel ellentétben – Je nem fog megfizetni a pillanatnyi hírnévért annyira, mint a "137-es sportoló"…