A kézilabda csúcsragadozói – A legjobb magyar csapatok, 7. rész

Farkas Andrea, Kerner Krisztina, Marianna Gubova, Bohus Beáta, Brigovacz Nikoletta, Csendes Edit, Csatáne Balogh Beatrix, Ferling Bernadett, Györgyné Oblisz Anita, Mátéfi Eszter, Mezőségi Irén, Pálffy Zsuzsanna, Radulovics Bojana, Sáriné Kocsis Erzsébet, Sávolt Erika, Siti Beáta, Takacs Gabriella, Zsemberyné Simics Judit.

 

 

Ez az a csapat, amelyik 17 évvel a Vasas után eddigi utolsó BL győzelmét szerezte hazánk kézilabdasportjának. Azóta a férfiaknál a Veszprém sajnos alulmaradt a Magdeburggal szemben, ahogy a női vonalon nem tudta megszerezni a serleget a Ferencváros, és a Győr sem.

 

A sikertörténet 1994-ban kezdődött, amikor a dunaújvárosi vezetők tudatos csapatépítésbe fogtak, és bár a Magyar Kupa döntőjében kikaptak a Ferencvárostól, története során először indulhatott nemzetközi kupában. A KEK-ben a Laurencz László vezette csapat a döntőbe verekedte magát, és a Lützelinden elleni sikerrel Dunaújvárosba került a serleg. Kocsis Erzsébetet a világ legjobb kézilabdázónőjének választották.

 

 

1995-ben leigazolták Zalaegerszegről Bojana Radulovicsot, 1998-ban pedig a már Zsiga Gyula edzette csapat begyüjtötte a bajnoki címet, a Magyar Kupát, és az EHF-kupát is. A következő évben sikerült a BL is. A csoportban ugyan csak a második helyen végeztek a Hypo Niederösterreich mögött, azonban a negyeddöntőben kettős győzelemmel búcsúztatták a dán Ikastot, majd az elődöntőben jöhetett a nagy revans az osztrákokkal szemben. Bécsben a Hypo nyert négy góllal, Újvárosban pedig a Dunaferr, szintén négy góllal. Jöhetett a szétlövés, a piros-fehérek az osztrákokat verték ki, a szakvezetőjük meg a méltán utált Gunnar Prokoppot. következhetett a döntő.

 

 

Az újvárosi jégcsarnokban rendezett első összecsapáson két gólos előnyt szerzett a Dunaferr úgy, hogy a meccs közben nyolc góllal is vezetett. A visszavágón Radulovics sérülten játszott, és a 26-26-os döntetlen a végső győzelmet jelentette.