A hokivébén legalább nem köpnek nyakon szotyival

Spanyolvigasz

 

 

Másfél órával a mérkőzés előtt elgondolkodtam azon, hogy van-e, lehet-e hiányérzetem. Nem lehetett. Még egy laikusnak is feltűnik, hogy ez bizony már egy másik dimenzió. 

 

 

Kezdetnek megteszi az is, hogy a jó kispesti szokással ellentétben az érkező szurkolót nem fogja meg két kifejlett ezüsthátú hímgorilla és egy klingon, akik rajzfilmes módszerekkel (bokájánál fogva) kirázzák a zsebéből a veszélyes tárgynak minősített papírzsebkendőt.

 

Mi több, jó szurkolást kívánnak, a második soruk pedig megmutatja a helyemet is, mit sikeresen elfoglalok. 

 

Sportcsarnok-feeling, nem nő csalán a széksorok közt, nem köpnek nyakon szotyival. A kultúrált szórakozás hátránya a túlzott sterilitás, jobban bejönnek a nagy megőrülések, fanyalgásról szó sem lehet, kiváló a rendezés, remek a hangulat.

 

A családok hiányán kesergő labdarúgó-potentátok is eljöhetnének tanulni. Ja, hogy ahhoz még teljesítmény is kellene, meg nem ártana némi siker sem?

 

 

Orvosi csoda a pályán: nekem is volt már bokaszalag-szakadásom, 3 hét fekvőgipsz, majd a fürdőszobába való kibotorkálás is intenzív bőgéssel járt.

 

Ehhez képest Bartalis vígan integetett, gólt ütött, lehet, hogy hazafelé még versenyt is futott az egyes villamossal. 

 

 

 

A spanyolokat természetesen bucira vertük, nem tudták mi történik velük a maci-, majd plexieső után.A kiszámolásnál már sejthették.

 

Gondolom, mindenki órákat tudna mesélni a spanyol jégkorongról, nem is szabad túlértékelni ezt a 13 gólt.

 

 

Sajnos az olaszok ettől nem lettek rosszabbak, de annyira jó lenne megint egy A-csoport, a válogatott és közönsége készen áll egy svéd-finn túrára.

 

Szabi (Sport365blog)