"A harmadik hét már tényleg embertelen kategória" – Valter Attila

Már csak egy rövid etap van hátra a 2020-as Giro d’Italiából. A fantasztikusan versenyző Valter Attila érzelemdús beszámolóban fogalalta össze az elmúlt 3 hét nehézségeit, fájdalmait és természetesen az örömeit. A felemelő írást változtatások nélkül közöljük. 

15 kilóméter választ el attól, hogy befejezzem a 2020-as Giro d’Italia-t. Hatalmas megkönnyebbülés végre Milánóban aludni, főleg egy ilyen szuper 20. szakasz után. Ma végre úgy versenyeztem, ahogy szerettem volna és egy olyan eredményt sikerült elérni amit előzetesen célként tűztem ki magamnak.

Minden hét nehezebb volt az előzőnél, ez a harmadik pedig már tényleg az embertelen kategória volt, pedig nem szeretek panaszkodni. 

A verseny elején hallottam egy mondást ami nagyon megtetszett: két féle versenyző van, aki már ment háromhetest és aki még nem. Most már értem is miről beszéltek, ez nem fogható bármelyik másik versenyhez sem. Akárhogy is fejezem be a versenyt holnap, életem legnagyobb élményével gazdagodtam és alig várom, hogy jövőre újra nekivágjak egy Grand Tournak, konkrétabb célokkal. 

A mai napról kicsit bővebben így nyilatkoztam, most megkímélem magam és csak bemásolom ide. Az idézőjeleket kitöröltem mert hát én mondtam.

Jól éreztem magamat már a szakasz elején is, de nem tudtam, hogy meglesznek-e a lábaim, mert nagyon nyugodt volt a rajt, miután elment a szökés. Őszintén szólva nagyon kemény volt számomra ez a hét. Sosem tekertem két nappal ezelőttig a gruppettóban, de akkor már teljesen a határaimat feszegettem. Ma is azt gondoltam, hogy csak érjek be, de amikor először Sestrierebe értünk, nagyon jó érzés töltött el, nem voltak sokan elől már. Aztán Cesena Torineséből éreztem, hogy jó lábaim vannak.

Mindig motivációt ad, amikor nagy nevek szakadnak le egy emelkedőn, például ahogy Fugslang marad le lassan, és ez nekem egy fiatal versenyzőnek segít a motivációban, megmutatta, hogy 20 nap után harcolok ilyen vetélytársakkal.

Az utolsó emelkedőn már tényleg teljesen a határaimat feszegettem, de amint láttam, hogy Nibali leszakadt, ez adott még egy extra löketet. Megmutatta, hogy egy top 10-es helyért megyek és habár ez nem a győzelemért ment, nagy nevek előtt vagyok és nagy emberekkel megyek együtt, ami jó érzés és önbizalommal töltött el. Többször is jó lábakkal mentem a verseny alatt, de nem volt sikerélményem, ezért ez a helyezés nagy megkönnyebbülés volt számomra.

Ahogy ma versenyeztem, az nagy előrelépés volt ahhoz képest, ahogy az elején a Girón.

Talán voltak olyan napok, ahol jó formában voltam egy top 10-ért, de nem tudtam, hogyan lehet ezt megcsinálni. Még sokat kell tanulnom, úgy érzem néha túl sok erőt pazarolok el azzal, hogy együtt maradjak a bollyal. Azonban ma megvolt a tapasztalatom ahhoz, hogy hogyan versenyezzek úgy, ahogy akarok, frissen érkeztem meg az emelkedőkhöz, míg a többiek a határaikon voltak. Talán a többi etapon ez pont fordítva volt.

Képek: Facebook.com/AttilaValter