"A Fradinak lőtt duplám a legemlékezetesebb" – interjú Németh Norberttel

– Nyolcas mez, nyolc gól. Most sajnálhatjuk igazán, hogy nem vagy mondjuk 15-ös. Tényleg, miért nem?
"Azért, mert mindig is a 8-as mezben szerettem játszani. Gólszerzésben viszont nincs felső határ."

– Mióta mondod, hogy neked nyolc, persze csak trikóból?
"Gyerekkorom óta. Felnőtt csapatban is, ahol csak lehetett, ebben futballoztam. Édesapám miatt is választottam ezt a számot, de elárulom, hogy a hátamra is ezt tetováltattam."

– Mennyien gratuláltak az álomgólodhoz?
"Sokan jöttek oda hozzám, nagy visszhangja volt, amin rendkívül meg is lepődtem. Persze azt sem tagadom, hogy mindez valóban jól esett."

– Mi volt az ősz pillanata számodra?
"Igazából mondhatnám a DVSC-nek lőtt gólomat, de azt is, amikor Haladás ellen csereként beállva a kapuba találtam. Ez utóbbi jobb volt, mint amire előzetesen számítottam. Ezeket azonban felülmúlta a Fradival szemben szerzett két gól, amivel sikerült egyenlítenünk, sőt, kevésen múlott, hogy akkor nem három gólt jegyeztem. Az FTC ellen mindig különleges élményt jelent futballozni, talán ezért is marad meg jobban az emberben."

– És az idény csalódása?
"Az, hogy ezzel a játékoskerettel az utolsó előtt helyen állunk. Meggyőződésem, hogy ez a csapat nem erre lenne hivatott."

– Minek vagy kinek köszönhető, hogy ilyen eredményes voltál az ősszel?
"Igazából a bizalmat említhetem első helyen, amit sikerült kivívnom a vezetőedzőnél. Ezért azonban nagyon meg kellett dolgozni. Viszont ahol érzem, hogy számítanak rám, igyekszek minden tőlem telhetőt megtenni az eredmény érdekében. Bízom benne, hogy tavasszal is így lesz ez."

– Vissza a távolabbi múltba: mi az első emléked gyerekként?
"Az óvodás farsangok jutnak eszembe, amelyeken mindig cowboy-nak öltözem."

– Mit köszönhetsz szüleidnek?
"Nagyon sokat. Rengeteg áldozatot hoztak azért, hogy NB I-es játékos legyek.Gyerekkorom óta az edzőként tanácsokkal is ellátó édesapám, valamint édesanyám is minden meccsemen ott van a nézők között."

– Miért lehetsz hálás edzőidnek?
"Aki bízott bennem, annak sikerült bizonyítanom, aki viszont nem, az meg remélem, később sajnálja, hogy nem úgy állt hozzám. Mindig megpróbálom végrehajtani azt, amit kér tőlem az aktuális tréner. Tudom, hogy folyamatosan oda kell figyelnem, mert erre is nagy hangsúlyt fektettek, nem engedték, hogy elkallódjak, igaz, alapból nem is vagyok ilyen típus."

– Mindig futballista akartál lenni?
"Mindig. Persze. Édesapám is NB I-es játékos volt egykor, erősítve a Zalaegerszeget és játszott a 22-es Volánban is."

– Mire vagy a legbüszkébb?
"Arra, hogy a jó nevű, két tannyelvű Gundel Károly idegenforgalmi középiskolát úgy tudtam elvégezni, hogy közben bemutatkoztam az NB I-es felnőtt csapatban. Akkor alakulhatott volna másképp is az életem, nagy választóvizet jelentett az az időszak, de sikerült megállni a helyem."

– Mi a legféltettebb tulajdonod?
"Egyértelműen a négy éves kislányom, Franciska."

– Mi volt életed legjobb döntése?
"Ezt majd az idő eldönti, majd 60 évesen meg tudom ezt válaszolni. Most azt az utat taposom, amit választottam. Nem bánom egyik döntésemet sem."

– Mi volt a legnagyobb hiba, ami elkövettél?
– Amikor a válogatottból kikerültem és visszamentem Győrbe, nem ápoltam túl jó viszonyt Reszeli Soós Istvánnal. Akkor kicsit csendesebb lehettem volna. Túl nagy volt a hangom.

– Mitől félsz a legjobban?
"A hüllőktől! Hál’ Istennek azonban nem sokszor találkozok ilyen állatokkal. Amíg viszont egészséges vagyok, addig nem félek semmitől."

– Miben szoktál kételkedni?
"Magamban nem! Túl sok mindenkiben megbízok, és abban kételkedem, hogy jól van-e így, és miért vagyok ilyen."

– Kit hívnál meg álmaid vacsorájára?
"Szívesen venném, ha Francesco Totti és családja megtisztelne, mint ahogy Zidane-nak is örülnék, ha leülne velünk egyasztalhoz."

– Mi az a három dolog, amit magaddal vinnél egy lakatlan szigetre?
"Focilabdát mindenképp, Bear Grylls műsorvezetőt "A túlélés törvényei" sorozatból és egy telefont."

– Ha azt mondom, Franciska…
"Azt mondom, hogy az életem értelme, a szerelmem."

– Mikor és miért sírtál utoljára?
"Amikor Franciska megszületett."

– Mi a legtöbb, amit elértél az életedben?
"A válogatottság nagy esemény, igaz, gyerekkorban még mindent másképp lát az ember. Annak örülnék, ha még sikerülne oda visszakerülnöm, mint ahogy a külföldi szerződésben is bízok."

– Mire vágysz még leginkább?
"Arra, hogy légiósként legyen lehetőség játszani, mert erre nem adatott meg sok idő."

– Meglesz a bennmaradás?
"Meg."

– Mit szólnál tavasszal is egy nyolcashoz?
"Elfogadhatónak gondolnám."