"A fiam Lacika" – avagy így lett legenda egy asztmás kisfiúból

Ahogy arról korábban beszámoltunk, Cseh László 2021. július 30-án hajnalban utoljára állt fel rajtkőre egy versenyen, hogy lezárja a húszéves pályafutását. A legendává váló úszó kezdeti szárnypróbálgatásairól és a sikerhez vezető útjáról az Újságmúzeum írt megható összegzést. Írásukat változtatások nélkül közöljük.

„A fiam, Lacika!” – mondta az utánozhatatlan, rekedtes hangján idősebb Cseh László, ha jól emlékszem a Komjádi uszoda alagsorában, miközben kezet nyújtott a gyereke. Kezet fogtunk. Én, a Nemzeti Sport újságírója és az akkor 13 éves Cseh László.

Az édesapját mindenki ismerte az uszodákban. Kiváló hátúszó volt, az olimpiára is eljutott. Aztán megházasodott, s megszületett Lacika. Nem volt kérdés, hogy úszni viszi. S az sem, mindent feláldoz, hogy a fiúból klasszis legyen. Hajnalban a nagybani piacra ment áruért, de mellette bevitte a gyereket a Kőér utcai uszodába. Minden nap. Télen, nyáron, hőségben, hidegben.

Minden reggel sötétben keltek. Álmosan ültek az autóban és Halásztelekről Kőbányáig autóztak. Idősebb Cseh László azzal sem foglalkozott, hogy a gyerekről kiderült, súlyos asztmája van, a tüdeje sosem fog olyan kapacitással működni, mint a többi versenyzőjé.

Aztán Lacika 2001 júniusában, 20 évvel ezelőtt megnyerte élete első felnőtt magyar bajnoki címét a Komjádi uszodában 100 méter háton. Az édesapja pedig ott állt a medence szélén leizzadva, s látszott rajta, nincs nála büszkébb ember a Földön. A többit tudjuk. Lacikából László lett, s több mint százszor nyert magyar bajnokságot, mellette olimpiai ezüstöt, bronzot, világbajnoki aranyat, Európa-bajnoki címek sokaságát. Ma hajnalban pedig utoljára úszott a nagy küzdő.

Egyvalaki hiányzott a káprázatos karrier utolsó felvonásáról. Idősebb Cseh László, aki tavaly augusztusban hunyt el. Gyanítom, Laci az édesapjáért is úszott, s talán az utolsó métereken eszébe jutottak azok a sötét hajnalok, amikor együtt autóztak álmosan a Kőér utca felé és az édesapja azt mondta: hidd el fiam, menni fog!

Ő pedig csak annyit válaszolt mosolyogva: tudom, apa! Száz év múlva is tudnia kell mindenkinek, hogy kik voltak ők!

Borítókép: MTI/Kovács Tamás