A Ferencváros másodszor nyerte meg a KEK-trófeát

A zöld-fehér klub története harmadik európai kupadiadalát aratta, a KEK-et pedig 1978 után másodszor hódította el.
A mezőny legeredményesebbje ezúttal is Isabel Ortuno volt nyolc találattal, míg a magyaroknál Tomori Zsuzsanna talált legtöbbször a hálóba, szám szerint hétszer.
A magyar női kézilabdasportnak ez volt a 11. európai kupasikere, az FTC pedig története hetedik döntőjében harmadik diadalát könyvelhette el. Az együttes 1978-ban KEK-et, 2006-ban EHF Kupát nyert, míg 1971-ben a BEK-ben, 1979-ben és 1994-ben a KEK-ben, 2002-ben pedig a BL-ben lett második.

A találkozó előtt egyperces gyászszünettel emlékeztek meg a héten Spanyolországban történt földrengés halálos áldozatairól.
A csata kezdetén a kapusok remekeltek, a Ferencváros egy kipattanó után szerzett vezetést, míg a spanyolok még büntetőből sem tudtak betalálni. Tökéletesen működött Elek Gábor vezetőedző taktikája, miszerint a falból rendre kiléptek a vendégjátékosok az átlövőkre, s ez az agresszív védekezés olyannyira nem ízlett a vendéglátóknak, hogy 5:30 perc elteltével dobtak először gólt.
Mindkét gárda idegesen játszott, labdaeladások, lépéshibák, belemenések jellemezték a találkozót. A spanyolok hamarabb nyugodtak meg egy emberelőnynek, illetve Linda Pradel kapus hatalmas bravúrjainak köszönhetően, így a 20. percben a Mar Alicante 7-6-ra vezetett. Ekkor Elek Gábor megunta, hogy tanítványai a legnagyobb ziccereket is a kapusba dobják, ezért játékosai megnyugtatása miatt időt kért. A hazaiak ezt követően ismét megpróbálkoztak a követő emberforgással az amúgy nem túl jól, s legfőképpen nem eredményesen játszó Zácsikkal szemben. Ez nem okozott zavart, azonban Pradel továbbra is mindent hárított, amit csak lehetett, igaz Pastrovics Mónika is nagyszerűen védett a másik oldalon.
A játékrész hajrájában aztán fordult a kocka: sorrendben Trufán, Szucsánszki, Trufán volt eredményes átlövésből, ráadásul a magyarok emberelőnybe is kerültek, így sikerült minimális előnybe kerülniük a szünetig, sőt akár növelhették is volna a különbséget, ha Szucsánszki nem a keresztlécre dobja a büntetőjét.
A második félidőt Zácsik első, hetesből elért gólja vezette fel. A magyarok védekezése kissé fellazult, de a spanyolok kettős emberfogása – már Szucsánszki is külön őrzőt kapott – nem jött be, ugyanis Tomori sorra dobta a gólokat átlövésből vagy betörésből, így a Mar Alicante nem tudott egyenlíteni, sőt 40 perc elteltével 17-15-re vezetett a Ferencváros. A spanyolok érthetően hamar letettek Szucsánszki követéséről, ettől ugyan a védekezésük feljavult, de Pastrovics továbbra is bombaformában védett, percekig nem kellett kiszednie a labdát a hálóból, ráadásul Kovacsicz három egymást követő góljával ötgólosra hízott a magyar előny, amikor már csak 14 perc volt hátra a meccsből (15-20).
A hajrára érezhetően megtört a Mar Alicante, már nem hittek a sikerben, a Ferencváros pedig nyugodt játékkal kizárólag az eredmény tartására törekedett, sőt az extázisban tomboló ferencvárosi szurkolók kiszolgálására is maradt ereje, ugyanis Tomori kínai figurából is betalált, Szarka pedig az 57. percben emberhátrányban volt eredményes. Ekkor, 20-23-nál először zendült fel a "kupagyőztes, kupagyőztes" rigmus a lelátóról.
A spanyolok végül az utolsó percben kiegyenlítettek, de az igazi örömünnep a ferencvárosi kispadnál kezdődött. A lefújás pillanatában több vendégdrukker pályára rohant, azonban rövid ünneplés után visszatértek a helyükre, így a lányok a pályán, a szurkolók pedig a lelátón folytatták a fiesztát, majd következett a legörömtelibb pillanat: az érmek kiosztása és a kupaátadás.

MTI