A Diósgyőr szlovák játékosa sajnálja a sok kiállítást

Melyik a keményebb edzés, kispályán sprintelgetni vagy amit Diósgyőrben az alapozásnál végeztek?
– Ez a hét sokkal megerőltetőbb volt, mint az otthoni játék, de ez így van rendjén. 32 éves vagyok, végig csináltam már néhány nehéz alapozást, így tudom miről beszélek. Az első hetek arról szólnak, hogy biztosítsuk az erőnlétünket az egész évre. Ezért van, hogy mostanában a hegyekbe járunk futni vagy ha nem, akkor irány a konditerem. Délutánonként labdával dolgozunk, amit én különösen szeretek, hiszen ez sokkal érdekesebb egy futballistának. Ekkor kimegyünk a műfüves pályára, ahol kis területen, gyorspasszos feladatokat végzünk. Ezt tényleg élvezem, de nem csak én, hanem a csapattársaim is.

A DVTK Törökországba utazik edzőtáborozni februárban. Jártál már ott korábban?
– Évente megfordulok ott. Most nem viccelek, tényleg ez az igazság. Csak egy példát említenék. Amikor Oroszországban szerepeltem, akkor a januárt és a februárt ingázással töltöttük. Két hét Törökországot három nap moszkvai edzés követte, majd repültünk két hétre Spanyolországba, ahonnan megint vissza az orosz fővárosba. De onnan pár nap múlva megint utaznunk kellett a török edzőtáborba 14 napra. Lehet, hogy sokaknak úgy tűnik, hogy remek életünk volt, de az igazság az, hogy borzasztóan kimerítő ilyen hosszú ideig távol lenni a családunktól. Szerencsére most sokkal jobb a helyzet, hiszen még pár nap, s a feleségem és a kisfiam már Miskolcon lesz.

Akkor ők is élőben követhetik, hogy a családfő és a csapata milyen teljesítményt nyújt a pályán.
– Ez így van, remélem a hátralévő tizenhárom mérkőzésünk után a mostani helyezésünkhöz képest feljebb léphetünk a tabellán. Mindent megfogunk tenni ezért, illetve igyekszünk jó játékkal megörvendeztetni a szurkolóinkat. Nagy küzdelemre számítok a bajnokságban, hiszen rengeteg hasonló erősségű klub versenyez egymással.

Ősszel kétszer is hamarabb kellett elhagynod a gyepet, így zárásként egy ígéretet szeretnék kicsikarni belőled, hogy sikerül lehoznod piros lap nélkül a hátralévő bajnoki találkozókat…
– Ezt nagyon-nagyon nehéz lenne megígérnem. Sajnos a kiállítás benne van labdarúgásban, annak ellenére, hogy nem vagyok durva játékos. Minden mérkőzés más, ahol a legkülönfélébb szituációk jelentkeznek, s néha rossz döntést hoz az ember, vagy meg kell tenni bizonyos dolgokat. Őszintén mondom, hogy borzasztóan sajnálom, hogy piros lapokat kaptam. Tavasszal igyekszem a lehető legjobb teljesítményt nyújtani a csapatért és a Diósgyőrért.