A Diósgyőr kapusa volt a Videoton elleni meccs hőse

Hogyan emlékszel vissza a mérkőzésre?

– Jól játszottunk, jól védekeztünk a Videoton ellen, amire szükség is volt, hiszen egy erős ellenféllel találtuk magunkat szembe szombaton. A gól nélküli döntetlen jó eredménynek számít idegenben, főleg Székesfehérvárott. Összességében minden bizonnyal kellemes emlékek maradnak meg bennem erről a találkozóról, főleg azért,mert pontot szereztünk.

Amiben fontos szerepet játszottál, mert az utolsó pillanatban meccslabdát hárítottál.

– A 93. percben már vártam, hogy a játékvezető lefújja a mérkőzést, de megvárt még egy hazai bedobást, amit egy keresztlabda követett a részükről. Próbáltam zárni a szöget, hogy minél nehezebb dolga legyen az ellenfél támadójának és valahogy sikerült hárítanom.

Ezt volt nehezebb védeni vagy az első félidőben Neto fejesét?

– A fejest! Egy beadást követően egy furcsa mozdulat miatt egészen máshová ment a Videoton csatárának a fejese, mint ahová vártam. Én már benne voltam a mozdulatban, irányt kellett változtatnom, visszanyúlni, ami sikerült és a kapufára tudtam tolni a labdát.

A Győr ellen utolért a kapusok végzete egy potyagól formájában, hogyan tudtál felállni a padlóról?

– Bántottak a Győr ellen kapott gólok, különösen a második, de próbáltam úgy készülni a Videoton ellen, hogy hasznára tudjak lenni a csapatnak. Ilyenkor néhány napig nem érzem túl jól magam, de ahogy jönnek az edzések és közelebb kerülünk a következő mérkőzéshez, egyre inkább arra kell koncentrálni. Pozitívan szemlélem a világot, azt tudatosítom ilyenkor magamban, hogy az már elmúlt, új feladat áll előttem és csak jobb lehet.

Megdolgoztattak a Videoton támadói, volt dolgod bőven. Ezt szereted jobban, vagy azt, ha csak egy-két védeni valód van egy mérkőzésen?

– Ha sok lövés van, de mindet megfogom, akkor az a jó; ha csak egyszer kell védenem, és azt védem is, a csapat pedig nyer, akkor sem vagyok csalódott.

Már-már hagyomány, hogy a csapat legjobb teljesítményt nyújtó játékosa kap egy sálat a szurkolóktól. Ezúttal te jöttél le a pályáról egy piros-fehér nyakbavalóval. Mi lesz a sorsa?

– Meccs közben is hallani lehetett a drukkereket, akik Székesfehérváron is segítettek a pontszerzésben, persze amikor röpködtek a labdák, akkor elsősorban nem rájuk figyeltem. Ezúton is köszönöm a sálat, ami már a harmadik: a legelsőt odaadtam apukámnak emlékül, a másodikat otthon őrzöm a miskolci lakásomban és ennek is biztosan meg fogom találni a méltó helyét.