A csodacsapat, amely Mourinho arcáról is leégette a bőrt

A Levante UD 1909-ben alakult, Valencia városának északi részén. A klub egy közeli strandról kapta a nevét, és egy parfümárusnak köszönhetően jutottak első pályájukhoz. Fokozatosan a munkásosztály csapatává nőtték ki magukat, a városi rivális Valencia még a kanyarban sem volt akkoriban. 1935-ben egészen az akkori Spanyol-kupa elődöntőjéig jutottak, de nem jött össze a győzelem, a Valencia és a Barcelona kiütése után az FC Sabadellel már nem bírt a gránátvörös-kék csapat.

1937-ben a Levante a spanyol polgárháború miatt a Mediterrán-ligában játszott, majd pedig a Barca visszalépése miatt az úgynevezett Szabad Spanyol Kupában indult el a katalánok helyén, és ezúttal elkönyvelhette történetének legnagyobb sikerét, a döntőben 1-0-ra győzte le a Valenciát, és megnyerte a kiírást. 2007-ben sikertelenül próbálták meggyőzni a szövetséget arról, hogy a megnyert trófea egyenértékű legyen a Copa del Rey-el, pedig a cél érdekében még a spanyol parlament is sürgette a döntéshozókat, de egyelőre nem született határozat az ügyben.

1963-ban indultak először az első osztályban, ám hiába verték meg hazai pályán 5-1-re a Barcelonát, hiába ütötték oda-vissza a városi rivális Valenciát, a Málaga elleni rájátszást elveszítették, és megkezdődött a mintegy húsz éven át tartó liftezés a másod, illetve a harmadosztály között. 1981-ben a Levantéban játszott a holland világklasszis Johann Cruyff, aki tíz mérkőzésen két gólt könyvelhetett el a csapat színeiben.

2004-ben sikerült a nagy visszatérés, ám az öröm csak egy évig tartott, a Levante két ponttal lemaradt a bentmaradást jelentő 17. helytől, és következhetett a már jól ismert másodosztály. Nem segített az sem, hogy a kispadon a német Bernd Schuster ült, persze a 26 százalékos "győzelmi" mutatóval bárkivel kiesett volna a csapat. 2006-ban megint az első osztályban találjuk a Levantét, abban az évben sikerült is megkapaszkodni, de a következő évben megint lengetthették a fehér kendőt a gárda szurkolói, újabb szomorú búcsú következett. Két év a második vonalban, majd jött a 2009-2010-es szezon, amikor a megszerzett második hellyel újra magaslati levegőt szívhatott a valenciai kiscsapat, ahol immár "elképesztően magabiztosan", 2 pontot verve a kieső Deportivo La Coruña egyesületére, sikerült a bentmaradás.

Elérkezett az idei szezon, aminek apropóján a Levantéról írunk, az első két fordulót két döntetlennel abszolválták, és a szimpatizánsok elégedetten vehették tudomásul, hogy mind a két pontot idegenből sikerült elhozni, a Getafe és a Racing Santander kárára. Majd jött hét olyan mérkőzés, amiről még századok múltán is dalokat fütyörésznek majd a valenciai kikötő dokkmunkásai. Általános megrökönyödésre a Levante nyitányként elverte a Real Madridot, majd beállt az áldozati bárányok sorába a Rayo,az Espanyol, a Betis, a Málaga, a Villareal és a Real Sociedad is. José Mourinho óriási megkönnyebbülésére, aki így könnyebben magyarázhatta meg az "év blamája" különdíjat.

Persze minden csodának vége szakad egyszer, a Levantét először Pamplonában érte utól a végzet pikája, az Osasuna két gólt berámolva törte meg a valenciai hadjáratot. Ezután hazai pályán elbukták a városi derbit, a Valencia Tino góljával és Venta öngóljával győzte le a kistestvért. A következő fordulóban az Atlético Madrid vendége lesz a Levante, a magunk részéről érdeklődve várjuk, hogy kipukkad-e az eddigi meglepetéscsapat, vagy tovább folytatja-e szárnyalását. Az utóbbi évtizedek tapasztalata azt mutatja, hogy az Estadi Ciutat de Valéncia törzsközönsége örömmel venné a biztos bentmaradást is, minden más csak hab a tortán.