A Colombier-n a helyzet változatlan

Tulajdonképpen csak azért nem lehetett úgy beharangozni a mostani szakaszt, mint királyszakaszt, mert ezzel az erővel vagy hét-nyolc etapot ezzel a jelzővel lehetne aposztrofálni. Persze nem lefitymálni akarom a Colombier-t, csak ez az idei útvonal különösen durvára sikerült.

Szóval Colombier. A 2012-ben először meglátogatott 1501 méteres csúcsot most ráadásul nem egyszer, hanem másfélszer mászták meg, így egy kiemelt mellett első kategóriás minősítést is kapott.

Emiatt persze Rafal Majka napja következett. A lengyel rengeteget szökött már, és most is az elsők között volt, aki támadott. Eleinte csak Zakarinnal hagyta maga mögött a mezőnyt, de később csatlakozott Pauwels, Nibali, Clement, majd gyakorlatilag mindenki, akit ezzel a tevékenységgel lehet gyanúsítani.

28 km után derült ki, hányadán is állunk. A szökevények csoportja végül harminc fősre duzzadt, olyan notabilitásokkal az említettek mellett, mint Pozzovivo, Coppel, Zubeldía, vagy az idén már két szakaszt is nyerő Tom Domoulin.

Ők az összetettben nem voltak túl veszélyesek sem, úgyhogy a Sky megint elengedte őket 6-7 percre. A főmezőnyben ráadásul az egész szakasz folyamán semmi akció nem történt, ami megbolygatta volna az ember képzeletét; Froome tette a kereket segítőire, Quintana meg Froome-ra, Yates és Mollema meg örült, hogy ilyen előkelő helyen áll az összetettben, úgyhogy ők sem támadtak.

Egyedül Aru és Bardet próbálkozott (akiket megpróbált Valverde is segíteni), de hamar belátták, hogy komolytalan a kísérletük, és visszaálltak a sorba. A sárga trikóra esélyesek így történések nélküli szakaszon gurultak be a célba.

Na, de tekerjünk vissza a szökevényekhez! Majka továbbra is rengeteget is próbálkozott. Pauwelsszel, majd megint Zakarinnal is indított egyet, utóbbival pedig végre sikerült lehagynia idegeítő bajtársait. A Grand Colombier-n – azaz amikor teljesen megmászták a hegyet – csatlakozott hozzájuk Alaphilippe és a kolumbiai Pantano.

A végére mégis csak ketten maradtak: az orosz a hegynek felfele állt meg valamiért, a francia pedig a lejtmenetben esett. Majka végül így Pantanóval meccselt a szakaszért, és a sok szökés nyomot hagyott az erején is: a sprintben a kolumbiai volt gyorsabb, így megnyerte élete első Grand Tour-szakaszát az IAM kerekese. A lengyelnek sem kellett nagyon bánkódnia: ő a közel 140 km-es szökésnek hála átvette Tom De Gendttől a pöttyös trikót.

Ahogy említettem, az összetettben nem változott az állás, egyedül Tejay van Garderen kapott másfél percet, így visszaesett a nyolcadik helyre, csapattársa, Richie Porte mögé.

Hétfőn a szokásokkal ellentétben ezútal nem pihenőnapot rendeltek el, hanem egy 209 km-es, jobbára sík szakasz lesz, amelyen a mezőny áthalad a svájci határon Bernbe. Szerdától viszont jön majd a pokol: egymás után négy, irgalmatlan kemény hegyiszakasz az Alpokban (köztük egy időfutam), ahol nem lesz kegyelem…