A Call of Duty-tól a Giro d’Italia élmezőnyéig

Tavaly ilyenkor Valter Attila nem tudta, merre tart a karrierje. A versenyek a világjárvány miatt elmaradtak, a CCC Team csapatát a megszűnés fenyegette, tehát a magyar versenyző beismerte, hogy volt néhány ideges pillanata.

A Tour de Hongrie megnyerése után sikerült meggyőznie a Groupama-FDJ istálló főnökeit, hogy lehetőséget adjanak számára a nagyszínpadon. Majd ugorjunk egy nagyot májusig: a 22 éves fiatal versenyző az első olyan magyar kerékpáros, aki valaha is viselhette az összetett éllovasának járó rózsaszín trikót.

Még mielőtt Attila meg nem szerezte a rózsaszín trikót, a Cyclingnews exkluzív interjút készített vele, milyen érzés ilyen fiatalon a fehér trikót viselni, hogy csöppent ebbe a sportágba, és mitől ilyen jó.

– Gratulálok a Giro d’Italia eddigi teljesítményedhez. Ezen a ponton nagyon jó helyzetben vagy.
– Elég furcsa. Nem számítottam trikóra, de megragadom az alkalmat, és amelyeket begyűjtök, soha nem fogom odaadni senkinek. Szuper érzés, és máris sokkal többen tisztelnek. Természetesen igyekszem ugyanazt a tiszteletet mutatni a többi versenyzőtársamnak is, csakúgy, mint korábban, de a fehér pólóban való szereplés mozgalmas volt számomra. Nagyon élveztem, de minden nap egy új történet.

– Tavaly élete első Giróján indulhattál, majd bemutatkoztál a Grand Tour-on, ahol a legjobb 30 közé kerültél – bár több, mint egy óra hátrányod volt az elsőhöz képest. Célod az első hely összetettben, miben szeretnél még fejlődni?
– Úgy gondolom, hogy ha teljesen összpontosítok, akkor biztosan jobb eredményt érek el, mint tavaly, de nem biztos, hogy megéri. Néha jobb egy szakaszgyőzelemre törekedni, mintsem a 20. helyen végezni. Nem tudom, hogy megéri-e, de jól érzem magam, és a verseny első hetében nagyon jó fomrában éreztem magam. Ugyanez volt tavaly is, de most nem fogok leengedni. A pályafutásom későbbi szakaszában szeretnék majd összetettben is jó teljesítményt nyújtani. (Attila ekkor még nem tudta, hogy másnap megszerzi összetettben a vezetést.)

Fotó: Vincenzo Izzo/LightRocket via Getty Images

– Emlékszem, amikor 2019-ben megnyerted a tignes-i szakaszt a Tour de l’Aveniren, de milyen volt az akkori versenyzői háttered, mielőtt két évvel ezelőtt megnyerted a szakaszt?
– Már csináltam néhány országúti versenyt, és már a CCC utánpótlás csapat tagja voltam. Szóval volt tapasztalatom az l’Avenir előtt, de akkoriban inkább a mountain bike-ra fókuszáltam, olyan versenyeken indultam. Lassan váltottam az országúti szakágra, majd bekerültem a válogatottba és sikeres versenyeket futottam. Nagyon élveztem a helyzetet, és amikor alkalmam nyílt csatlakozni a CCC csapathoz, rájöttem, hogy ideje váltani. Ez 2019-ben volt. Pár MTB-versenyen is indultam, de egyre több hangsúlyt fektettem inkább az országúti kerékpározásra.

– Hogyan kezdted el a kerékpározást?
– Hogy őszinte legyek, nem volt olyan nehéz dolgom. Apám profi kerékpáros volt, Olaszországban versenyzett. Sokszor volt magyar bajnok, így amikor abbahagyta karrierjét, azonnal edző lett odahaza. Sok mindenkit edzett előttem, velem tízévesen kezdett el foglalkozni, ahol a többi gyerekkel edzettem. Apám a mai napig otthon edzősködik, és bízok benne, hogy mások is kikerülnek még a klubjából.

– Te vagy az első magyar, aki a Grand Tour-on bármilyen trikót visel. Milyen reakciókat tapasztalsz otthonról?
– Ez boldog és szomorú pillanat is egyben, hogy én vagyok az első magyar ebben a helyzetben. Jó lenne, ha Magyarországon nagyobb hagyománya lenne a kerékpározásnak, de ez nem így van. Korábban egy említésre méltó versenyzőnk volt, Bodrogi László személyében. Világbajnokságon dobogóra tudott állni, de színes trikót nem hordott a Grand Tour-versenyeken, mert más volt az érdekeltsége. Nagy figyelmet kapok Magyarországról, több ezer ember ír üzenetet és interjúkéréseket. Nagyon boldog vagyok, hogy annak ellenére, hogy Magyarországon nincs ilyen nagy kerékpár történelem, az emberek mégis tudják, milyen nehéz ez a sport, és mennyire profik vagyunk. Nagyon büszke vagyok.

Fotó: Vincenzo Izzo/LightRocket via Getty Images

– Tehát, Junior- és U23-as korában nehéz volt elismerést szerezni Magyarországon?
– A hazai versenyzés egyszerűen nem volt lehetséges. Csak néhány versenyünk volt, és ezzel nem nagyon lehetett mit kezdeni. Már más a helyzet, mert itt van a Tour de Hongrie, és ott ha jó eredményeket érsz el, akkor nevet szerezhetsz magadnak. Fiatalon el kellett utaznom külföldre versenyekre. Fiatalon sok dolgot tanultam magamról, de csatlakoztam egy európai junior csapathoz, és részt vettem a Szlovák Körversenyen, amely jó verseny volt számomra. Az egyzik szakaszban dobogóra is álltam, egy hegyi etapon, ez volt a belépőm a CCC Teamhez.

– Akkor végül miért választotta a Groupama FDJ csapatot?
– Amikor a a COVID-19 tavaly elkezdődött, a CCC csapata azt mondta, hogy bezárnak. Nagyon féltem, hogy mi fog következni a karrierem során. Nem tudtam, lesz-e versenyem, hogy újra megmutassam mire vagyok képes, ezért volt néhány nehéz pillanatom. Csak az edzésemre összpontosítottam, és reméltem a legjobbakat, majd felhívtak a magyarországi győzelmem után. Valódi bizalmat tanúsítottak irántam, és nagyon tetszett a projekt, amelyet hosszú évek alatt állítottak össze. Szerintem jó döntés volt csatlakozni, rendkívül profin kezelnek mindent, nagyon odafigyelnek minden részletre. Nagyon egyszerűen tudok azonosulni a csapat filozófiájával, mert egyszerűen a legjobbakat akarják minden versenyző számára. Nem tartott sokáig, amíg meggyőztek, hogy csatlakozzak. Most azt mondhatom, hogy jó döntés volt.

Fotó: Lorenzo Di Cola/NurPhoto via Getty Images

– Kik voltak a gyerekkori hőseid, példaképeid a kerékpározásban?
– Ez egy nagyon nehéz kérdés. Amikor fiatalabb voltam, úgy néztem a versenyzőkre, mint ha hősök lennének. A heyikerékpárt nyomtam sokáig, így Peter Sagan volt a bálványom. Nagyszerű hegyikerékpáros volt, majd tizenhárom voltam, amikor áttért az országúri kerékpárra. Rögtön a világ egyik legjobbja lett, és hihetetlenül furcsa érzés volt, hogy valaki, aki Budapesttől kétórányira született, és egy olyan helyen, amely magyar kötődésű. Tehát általában leginkább hegyikerékpárosokra néztem fel.

– A kerékpározáson kívül mi a hobbid?
– Manapság nincs sok. Szeretek videojátékokat játszani, de nem túl sokat. Az év egyes részein belemerülök, majd leteszem, és egyáltalán nem játszo. Most nincs időm online játszani, hogy a Call of Duty: Warzone-t nyomjam, de a karantén alatt sokat játszottam. Amikor tehetem, „single player” üzemmódban játszom, mert az könnyebb, és nem ülök ott órákat. Néha játszom egy kis God of Wart vagy Spidermant. Tavaly azonban sok Warzone-t játszottam az unokatestvéremmel. De legfőképpen szeretek otthon lenni, annak ellenére, hogy az időm nagy részét a sport veszi igénybe. Ezt azonban nem bánom. Nagyon boldog vagyok, mivel ez egy álom, és nem csak munka.

Fotó: Lorenzo Di Cola/NurPhoto via Getty Images

Forrás: cyclingnews.com
Borítókép: Lorenzo Di Cola/NurPhoto via Getty Images