A boksztörténelem sokkoló meglepetései – 1. rész

Minden idők egyik legjobb nehézsúlyú világbajnoka, Lennox Lewis 2001. április 22-én Dél-Afrikában védte volna meg világbajnoki címeit, de a mérkőzés előtt teljesen esélytelennek kikiáltott, Hasim Rahman sokkolta a világot. Az amerikai kihívó az első négy menetet simán elveszítette, majd az ötödik felvonásban ízekre szedte a brit világbajnokot. Érdekesség, hogy a találkozó után Lewis az ország klímájára fogta a vereségét. Hét hónnappal később Lewis visszavágott legyőzőjének. A Las Vegasban megrendezett összecsapáson csak négy menetet élt meg Rahman, aki egész pályafutása alatt a Lewis meccsből élt meg.

Evander Holyfield és Mike Tyson első mérkőzését 1996. november 9-én rendezték meg a Las Vegasi MGM Grandben. A mérkőzés előtt mindenki Tyson-t tartotta a favoritnak, ugyanis a James Douglas elleni fiaskó után nyolc találkozón bokszolt, ebből hatot kiütéssel, egyet pontozással (Donovan Ruddock), egyet pedig diszkvalifikációval (Peter McNeeley) nyert meg. Holyfield pályafutása egyik mélypontján volt a mérkőzés előtt, ugyanis a Tyson elleni harcot megelőzően elszenvedte első kiütéses vereségét. Riddick Bowe a nyolcadik menetben állította meg a ”Nagy Üzletet”. Holyfield mindenkit meglepve simán leiskolázta ”Iron Mike-ot”, akit a 11. menetben leléptettet a bíró. A következő évben volt a híres nevezetes ”fülleharapós” visszavágó mérkőzésük.

Frankie Randall nevét 1994. január 29-e előtt senki sem ismerte, majd egy csapásra világsztár lett. Sokan úgy vélték, hogy Julio Cesar Chavez pár menet alatt tönkreveri a teljesen ismeretlen amerikai kihívóját, ehhez képest Randall végigbokszolta a mérkőzést, nem mellesleg megnyerte azt, igaz csak hatalmas szerencsével. A mexikói legendától a hetedik és a tizenegyedik menetben is levontak egy-egy pontot, így Randall 114-113, 116-111, 113-114 arányban megnyerte a találkozót. Érdekesség, hogy pályafutása során először került padlóra Chavez, nem mellesleg az volt az első veresége (89 győzelem, 1 döntetlen).

Bernard Hopkins 2001. szeptember 29-én címegyesítő mérkőzést bokszolt a szintén legendás Félix Trinidaddal. A Puerto Ricói extraklasszis a találkozó előtt váltósúlyban, nagyváltósúlyban és középsúlyban is felért a csúcsra, míg Hopkins már 1995 óta bajnok volt, azaz egy hatalmas összecsapást láthattak az amerikaiak. A szakértők a veretlen Trinidadot tartották a mérkőzés esélyesének, ennek ellenére Hopkins végig uralta a találkozót, amelyet a tizenkettedik menetben TKO-val meg is nyert.

Roy Jones Jr karrierje csúcsán volt 2003-ban. Márciusban legyőzte John Ruiz-t, ezzel közép-, nagyközép-, és félnehéz- után nehézsúlyban is világbajnok lett, majd visszatért eredi súlycsoportjába, ahol belefutott Antonio Tarver-be. A két bokszoló első mérkőzését többségi döntéssel tudta csak megnyerni Jones, így következhetett a visszavágó, amelyet 2004. május 15-én rendeztek meg. Tarver az első mérkőzésen megmutatta, hogy Jones nem legyőzhetetlen, de arra senki sem gondolt, hogy a súlycsoport legjobbját egyetlen egy ütéssel kivégzik, pedig így lett. A találkozó második felvonásában egy irgalmatlan erejű balhorog robbant fel Jones állán, aki képtelen volt folytatni a mérkőzést. Az összecsapás után Jones elindult a lejtőn.

A negyvenöt esztendős, George Foreman 1994. november 5-én legyőzte (KO a 10. menetben) a karrierje csúcsán lévő, Michael Moorer-t, ezzel elhódította a WBA és az IBF világbajnoki címeit. Foreman három elképesztő rekordot döntött meg a győzelmével: ő lett minden idők legidősebb boksz világbajnoka (azóta Hopkins megdöntötte ezt a csúcsot), az első és a második címszerzése között 20 év telt el, ez a leghosszabb idő, amely a két uralkodást elválasztotta a boksz történelmében, a két ökölvívó között 19 év volt a differencia, ehhez hasonló korkülönbség még nem volt a sportágban.

Mike Tyson pályafutása legelején megállíthatatlan volt. Don King ”kicsi” kedvence tönkreverte a nehézsúlyú ökölvívókat, majd 1990. február 11-én ellátogatott Tokióba, ahol összecsapott James "Buster" Douglasszel. A kilencedik menet után döntetlenre állt (88-82, 86-87, 86-86) a mérkőzés, pedig a nyolcadik felvonásban a kihívó meglátogatta a padlót. A tízedik menetben eljött az, amire senki sem számított. Douglas több tiszta ütést helyezett el Tyson fején, aki padlóra került. A világbajnok nem tudott felállni, így Octavio Meyran kiszámolta őt. Douglas Tyson kiütésével lett a nehézsúly legjobbja. Érdekesség, hogy az újdonsült világbajnok rögtön az első címvédő mérkőzésén vereséget szenvedett Evander Holyfield-től.

Sugar Ray Leonard 1984-ben a Kevin Howard elleni győztes mérkőzés után bejelentette visszavonulását. Három évvel később megszakította a ”nyugdíjazását” és 1987. április 6-án összecsapott a vitathatatlan középsúlyú világbajnokkal, Marvelous Marvin Haglerrel. Sokan féltették Leonardot a világbajnoktól, hiszen három év az rengeteg idő. A korábbi váltósúlyú világbajnok, azonban felvette a kesztyűt Haglerrel, akit minden bizonnyal meglepett Leonard remek állapota. A mérkőzést végül megosztott pontozással (118-110, 113-115, 115-113) Leonard nyerte meg. Hagler a várakozásoknak megfelelően a találkozó után bejelentette visszavonulását, míg Leonard folytatta a pályafutását.

Leon Spinks a nyolcadik profi mérkőzésén (1978. február 15.) összecsaphatott Muhammad Alival, aki akkortájt a WBC és a WBA világbajnoka volt. A zöldfülű Spinks remek taktikával állt ki Ali ellen, aki nem tudta megtörni tapasztalatlan ellenfelét. A tizenöt menetes mérkőzés után a pontozókon volt a sor. Hatalmas meglepetésre Spinks megosztott pontozással (145-140, 144-141, 142-143) megverte a legendát, aki az év végén visszavágott legyőzőjének. Érdekesség, hogy a Ring Magazine az év mérkőzésének választotta meg ezt az összecsapást.

Leon Spinks öccse, Michael sokkal nagyobb karriert futott be. Spinks, aki akkoriban a félnehézsúly vitathatatlan világbajnoka volt 1985. szeptember 21-én kiállt a veretlen Larry Holmesszal, aki a mérkőzés előtt az IBF nehézsúlyú világelsőjének vallhatta magát. Spinks bátyjához hasonlóan hatalmas meglepetést okozott, ugyanis egyhangú pontozással (145-142, 145-142, 143-142) legyőzte a nehézsúlyú extraklasszist, így félnehézsúly után a királykategóriában is világbajnok lett. Érdekesség, hogy a tekintélyes Ring Magazine az év legnagyobb meglepetésének választotta meg Spinks győzelmét.