A MOB köszöntő anyagában felidézi, hogy az FTC örökös bajnoka 1938. október 9-én született Budapesten. Gyermekként a zuglói grundon rúgta a bőrt, majd toborzó után 1952-től lett a zöld-fehérek játékosa, az első csapatban 1957-ben mutatkozott be. Egészen 1972-ig 322 bajnoki mérkőzésen 63 gól lőtt klubszinten, hivatalosan 1975-ben vonult vissza.
Együttesével négyszer nyert magyar bajnokságot, emellett Magyar Népköztársasági Kupa-győztes, Vásárvárosok Kupája-győztes, UEFA Kupa-elődöntős és BEK-negyeddöntős.
A válogatottban 1960-ban játszott először, s nyolc év alatt 41 alkalommal lépett pályára. Tagja volt az 1960-as római olimpián és az 1964-es spanyolországi Európa-bajnokságon bronzérmes csapatnak; két világbajnokságon (1962 és 1966) a negyeddöntőig menetelt, Chilében ötödik, Angliában hatodik volt a nemzeti csapattal.
Edzőként, szakvezetőként is tartalmas utat járt be. Az FTC utánpótláscsapata után volt az ifjúsági válogatott, a Kecskemét, a Ferencváros nagycsapata, a Tatabánya, a Vácszentlászló és a III. kerület mestere, irányította a női válogatottat, és dolgozott Kuvaitban is. Közben 1988-ban szakedzőként diplomázott a TF-en.
Sportvezetőként 2000-től a Ferencváros elnöki tanácsadója, 2016-tól pedig a klub elnökségének tagja. Elismerései között megkapta a MOB Fair Play Életmű-trófeát, az MLSZ-életműdíjat és a Magyar Arany Érdemkeresztet is.
Borítókép: SportVilág