75 éves a Torino labdarúgócsapatának katasztrófája
Az egész világot megrázó katasztrófa, amelyben 18 labdarúgó és hat sportvezető vesztette életét, véget vetett az "Il Grande Torino" tündöklésének, és egy korszaknak az olasz labdarúgásban. Az MTVA Sajtóarchívumának anyaga következik:
A sorozatban négyszeres olasz bajnok és listavezető, a nemzeti tizenegy gerincét adó Torino 1949. május 3-án Lisszabonban vendégeskedett, ahol a klub elnöke, Ferruccio Novo által kiszemelt Xico Ferreira hazai búcsúmeccsén léptek pályára a Benfica ellen. Az olaszok másnap reggel 9 óra 40 perckor egy hárommotoros Fiat G.212 típusú repülőgéppel indultak haza, a fedélzeten 31 emberrel: a négytagú személyzet mellett a csapat mind a 18 játékosa, három edző és három klubvezető, valamint három újságíró tartózkodott a gépen.
A gép déli egy órakor szállt le Barcelonában, majd tankolás és rövid pihenő után folytatta útját. Torino térségében aznap rendkívül pocsék volt az időjárás, esett az eső és fújt a szél, a felhők és a köd miatt a látótávolság 40 méterre csökkent. A pilóta utoljára 16 óra 59 perckor adott helyzetjelentést az irányítótoronynak, majd balra kanyarodva megkezdte az ereszkedést a torinói repülőtér 14 kilométerre lévő kifutópályája felé. A manőver közben, 17 óra 3 perckor a gép 180 kilométeres sebességgel a 669 méter magas Superga-hegyen álló bazilika támfalának ütközött, amelyet a rossz látási viszonyok miatt a pilóta nem vehetett észre, kitérő manőverre esélye sem volt. Az első feltételezések szerint a gép az erős szél miatt tért le pályájáról, később azonban kiderült, hogy az elromlott a magasságmérő miatt a pilóta azt hitte, jóval magasabban repül.
A becsapódás során a repülőgép teljesen összeroncsolódott, csak a farokrész maradt épen. A fedélzetén tartózkodók közül mindenki meghalt, az áldozatok között két magyar is volt: a csehszlovák-magyar állampolgárságú középpályás Schubert Gyula és Egri-Erbstein Ernő, a csapat másodedzője. A nagy csapat játékosai közül csak a meccset sérülés miatt kihagyó Sauro Tomá és az útlevélgondokkal küzdő Luigi Giuliano maradt életben, míg a klubelnök Ferruccio Novo betegsége miatt nem lehetett ott a gépen. A lisszaboni gálára meghívták Kubala Lászlót is, akit Novo régen le akart szerződtetni, ő fia betegsége miatt mondott nemet és később a Barcelona ikonja lett.
Az áldozatok május 6-i temetésén félmillió ember vett részt, ugyanezen a napon a Grande Torinót a Serie A csapatainak kérésére, jóllehet négy forduló még hátra volt, bajnoknak nyilvánították – az indoklás szerint ezt a csapatot csak a halál győzhette le. Mivel a Torino az utolsó mérkőzésekre csak utánpótlás együttesével tudott kiállni, a fair play szellemében az ellenfelek is korosztályos csapatukat küldték a pályára. A katasztrófa annyira sokkolta Olaszországot, hogy az 1950-es brazíliai világbajnokságra a válogatott nem repülőgéppel, hanem hajóval utazott el.
A Bikák becenéven emlegetett Torino FC 1906-ban alakult, első bajnoki címét két évtizeddel később szerezte meg. A legendás "Grande Torino" az 1942/43-as szezontól kezdve sorozatban ötször hódította el a bajnoki címet (1944-ben és 1945-ben a második világháború miatt nem avattak bajnokot), és számos rekordot állított fel. Az 1947/48-as szezonban 125 gólt lőttek, gólkülönbségük +92 volt és 16 ponttal végeztek a Milan előtt, az Alessandria elleni 10-0 győzelmük máig ligarekord, az 1948/49-es szezonban összesen egy pontot vesztettek. Az 1947. május 11-i, Magyarország elleni, 3-2-re megnyert válogatott mérkőzésen a kezdőcsapatban a Torino tíz játékosa húzta magára a címeres mezt. A sikerekhez nagyban hozzájárult a holokauszt-túlélő Egri-Erbstein Ernő, aki a második világháború előtt, majd 1946 után is a Torino edzője, 1948-tól pedig Leslie Lievesley segítője volt. Érdekesség, hogy az angol szakember, aki szintén életét veszítette a katasztrófában, korábban három légi balesetet úszott meg csodával határos módon.
A meggyengült Torino számára a következő szezonra minden élvonalbeli olasz klub egy játékost adott kölcsön, a csapat a hatodik helyen végzett. A klub soha nem tudta kiheverni a csapást, a következő évtizedekben csupán egyetlen bajnoki elsőséget szerzett, a nemzetközi porondon csak 1991-ben jutott el az UEFA Kupa döntőjéig, de győznie akkor sem sikerült. A tragédia helye a Superga-hegy oldalán zarándokhellyé változott, minden évben szurkolók ezrei emlékeznek itt a legendás játékosokra. A torinói Olimpiai Stadion 2016-ban a Grande Torino nevet vette fel, tisztelgésül a legendás csapat előtt. A Budapesti Atlétikai Klub 2019-ben hívta életre az Egri-Erbstein Tornát, hogy emléket állítson a Superga-tragédia áldozatainak.
(Fotó: Wikipedia/Grande Torino)
