50 éves Kőbán Rita

Budapesten született 1965. április 10-én. Tizenkét évesen, nővére példáját követve, a Ferencvárosi Torna Clubban kezdett kajakozni, ahol nevelőedzője Kluka József volt. Az 1981-es ifjúsági Európa-bajnokságon 500 méteren kettesben és négyesben bronzérmet szerzett, s ugyanebben az évben Ifjúsági Barátság Versenyt is nyert. 1983-ban az újabb két IBV-győzelme mellé ötszáz egyesben ifi Eb-aranyat gyűjtött, immár csepeli színekben, Spang Ottó edző irányításával. Még ugyanebben az évben bekerült a felnőtt válogatottba. 1998-ban az Újpesti Torna Egyletbe (UTE) igazolt, a felkészülését ekkor már évek óta Fábiánné Rozsnyói Katalin irányította.

Felnőtt világbajnokságon 1985-ben, Mechelenben indult először, és a bemutatkozása remekül sikerült, ugyanis Rakusz Évával párosban ezüst-, a női négyes tagjaként pedig bronzérmet nyert. Ugyancsak a női négyes tagjaként nyerte első világbajnoki címét 500 méteren 1986-ban, Montrealban. Ezt követően másfél évtizeden át a világ élvonalához tartozott. Világbajnokságokon összesen kilencszer állhatott fel a dobogó legfelső fokára, emellett tíz ezüst- és hat bronzérmet is gyűjtött. Európa-bajnokságokon három első és két második hely fűződik a nevéhez, sokszoros magyar bajnok.

Az 1988-as szöuli olimpián négyesben ezüstérmet nyert 500 méteren, majd 1992-ben, Barcelonában feljutott a csúcsra: Czigány Kingával, Dónusz Évával és Mészáros Erikával olimpiai aranyérmet szerzett (ez volt a magyar női kajaksport első ötkarikás győzelme). Az év végén a női négyes az év csapata lett, és a versenyzők az év magyar kajakozónője címet is elnyerték. A katalán fővárosban nyert egy-egy ezüstöt és bronzot is egyesben, illetve párosban. 1996-ban, az atlantai olimpián állhatott fel másodszor a dobogó legfelső fokára, amikor a "királykategóriában", egyesben győzött 500 méteren. 2000-ben, Sydneyben a négyesek versenyében ezüstérmet szerzett.

Ugyanebben az évben vette át szakedzői diplomáját a Testnevelési Főiskolán. 1997-től négy éven keresztül tagja volt a kormány által életre hívott Sporttanácsnak, valamint a Mező Ferenc Közalapítvány kuratóriumának, a MOB sportolói bizottságának irányítására is felkérték. 2001 és 2005 között a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségi tagja volt, a szervezet környezetvédelmi bizottságát is vezette.

Miután visszavonult a versenysporttól lótartással és versenyeztetéssel foglalkozott, de részt vett az egészséges táplálkozás népszerűsítésében is, társszerzője (Kállai Ildikóval és Pesuth Ritával) a 2006-ban megjelent Bye-bye háj című könyvnek. Tizenkét év után tért vissza a kajak-kenuhoz, 2013 májusától az MTK edzője, az egyesület 13-15 éves fiatalok képzéséért felelős Sportágváltó Programjának szakmai vezetője.

Kőbán Ritát, aki a sportág örökös bajnoka, számos díjjal ismerték el. Többször volt az év magyar kajakozónője, 1992-ben kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, 1994-ben és 1995-ben az Év sportolónőjévé választotta a Magyar Sportújságírók Szövetsége. 1995-ben vette át a MOB Olimpiai aranygyűrűt. 1996-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, és még abban az évben Csepel díszpolgára lett. 1999-ben sportolói tevékenységének elismeréseként Magyar Örökség díjban részesült.