33-22: vereség a spanyoloktól, a szerbek ellen ki-ki meccs következik

Sokáig fej fej mellett haladt a két gárda, ám a szünet előtt megléptek az esélyesebb spanyolok, ettől kezdve pedig már az ő akaratuk érvénysült.

Az már korábban nyilvánvaló volt, hogy Mocsai Lajos szövetségi kapitány együttese – ennek a meccsnek az eredményétől függetlenül – hétfőn ki-ki meccset játszik, súlyos vereségével azonban az is eldőlt, hogy rosszabb gólkülönbsége miatt mindenképpen győznie kell majd a szerbek ellen nyolc közé jutáshoz.

A spanyolok egy győzelemmel már biztosan a nyolc közé kerülhettek, ugyanakkor a magyarok most semmiképpen nem juthattak tovább. Igaz, siker esetén a csoport harmadik helye is elérhetővé vált volna a számukra.

A Mocsai-csapatban bemutatkozott a sérült Perezt váltó Putics és a Gulyás helyére becserélt Laluska. A találkozó pikantériája volt, hogy Nagy László először játszott a spanyolok ellen azután, hogy tavasszal végül nem vette fel a spanyol állampolgárságot, ráadásul elhagyta a Barcelonát is és a Veszprémbe igazolt.

A spanyolok eleinte a 113 kilós beállósukat, Aguinagaldét tömték labdával, a magyaroktól pedig éppen Nagy nyitott két góllal. Aztán Maqueda pillanatai következtek, és csapata ezzel 5-3-ra vezetett. A magyar védelem azonban lassan összeállt, így a 8. percben egyenlő lett az állás.

Lendületbe is jött a magyar csapat, amely Nagy révén – Maqueda kiállítása alatt – fordított. Igaz, Laluskát is gyorsan kiküldték, és a spanyolok megint elővették egyik fő fegyverüket, Aguinagaldét, aki az első játékrészben nyolcszor volt eredményes. Azonos létszámban folytatódott az öldöklő küzdelem, majd egy újabb létszámfölény előtt, 13-12-es hátránynál Mocsai kapitány időt kért. De hiába: a szünet előtti szakaszban minden addiginál nagyobbra nőtt a különbség annak ellenére, hogy Császár találata még éppen ért.

A fordulást követően Fazekas állt be a 27 százalékkal védő Mikler helyére, ám túloldali kollégájuk, Sterbik volt a főszereplő ziccerek hárításaival. Schuchot kiállították, majd a 38. percben már 20-15 volt az állás. Állandósult a különbség, nagyon nehezen lehetett gólt szerezni, ráadásul Császár büntetőjét kivédte a rövid időre beálló, 41 éves Hombrados.

Negyedórával a vége előtt, hatgólos hátrányban Mocsai megpróbált "életet lehelni" a csapatba. Beállt például Vadkerti, de azonnal kiküldték. A visszaálló Mikler most hatékonyabban védett, mint előzőleg, ám Sterbik változatlanul átjátszhatatlannak bizonyult. Ez a folytatásra is kihatott, a lejtőn nem volt megállás, a végjátékban már szinte semmi sem sikerült, súlyos, kétszámjegyű vereség lett a vége.

Mocsai Lajos: "Két ellentétes félidőt játszottunk. Az elsőben jól koncentráltunk, a másodikban nem. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtunk szorosabb eredményen tartani a meccset. Sajnos a spanyolok beállósát nem voltunk képesek kikapcsolni a játékból, és abban sem voltunk jók, hogy a váratlan átlövéseket megakadályozzuk. Ami eddig történt a csoportban, az várható, szinte borítékolható volt, hogy a szerbekkel játsszuk a ki-ki meccset, ráadásul szokatlan időpontban, délelőtt."

Nagy László: "A helyzetkihasználásunk gyenge volt, ráadásul a második félidőben könnyű gólokat kaptunk. Mi is keressük a választ arra a kérdésre: miért nem nyújtottunk jobb teljesítményt. Szerbia ellen erőszakosabb támadómunkára lesz szükség labdával és labda nélkül egyaránt. Nekem speciális volt ez a mérkőzés, mert 12 évet játszottam Barcelonában, ezt próbáltam emocionálisan kikapcsolni, ám fegyelmezettebben kellett volna játszanom."

Sterbik Árpád: "Nincs ekkora különbség a két csapat között, legfeljebb három-négy gól. A második félidőben nagyon jól védekeztünk, ezért tudtunk könnyedén gólokat szerezni indításokból is."