26-19: A horvátok megmutatták Ilyéséknek, hogy kell gólt dobni

A horvátok – akiknél a Veszprémben légióskodó Alilovic kezdett a kapuban – két győzelemmel, a magyarok a dánok elleni vereséggel és a dél-koreaiak elleni győzelemmel várták a találkozót.

   

A másik hálóőr, Fazekas klubtáráshoz hasonlóan jól kezdett, az első négy percben csak egy-egy gólt kaptak mindketten. Az elejétől fogva roppant keményen védekeztek a horvátok, alig lehetett lövőhelyzetet kialakítani, végül a friss veszprémi igazolás, az ex-barcelonás Nagy volt eredményes (8. perc: 3-2).

   

Schuchot 6-5-nél kiküldték, sikerült egy kapott góllal megúszni az emberhátrányt, ám újabb két rossz lövés után már 8-5 lett, és Mocsai Lajos ekkor időt kért. A magyarok emberelőnye alatt apadt a különbség még úgy is, hogy Perez az oldalhálóba bombázott. A horvátok elveszítették lendületüket, kapitányuk ezért megpróbálta rendezni a soraikat, ami arra elég volt, hogy 11-9-cel forduljanak, a magyarok változatlanul sok hibával játszottak.

   

A második félidőben Mikler állt be a kapuba, és Lékai révén már két irányító volt a pályán. Császár kihúzódott balátlövőnek, mert sem Ilyésnek, sem Pereznek nem ment korábban. A túloldalon Cupic azonban változatlanul sziporkázott, és a 35. percben már 15-10 volt az állás. 

   

A "Harcoljatok!" többször felhangzott a lelátón, ám Alilovic ziccereket hárított, szinte csak a Németországban légióskodó Mocsai Tamás fogott ki rajta. A horvátok védekezése ellen nem tudott érvényesülni a támadó alakulat, sőt, még emberelőnyben is nőtt a különbség.

   

Negyedórával a vége előtt már 20-13 volt az állás, és Mocsai időt kért. A folytatásra "leült a meccs", a horvátok biztos előnyük tudatában könnyelműsködtek, de kapusuk változatlanul megbabonázta a magyar lövőket.

   

Az újabb győzelemmel a horvátok biztosan továbbjutottak a negyeddöntőbe, a magyarokra pedig még sorsdöntő meccs vár a spanyolok és főleg a szerbek ellen.